A Volt egyszer egy Vadnyugat (eredeti címe , , ) 1968-ban bemutatott színes olasz–spanyol–amerikai spagettiwestern. Sergio Leone alkotása eleinte, főleg az Amerikai Egyesült Államokban nem volt sikeres (ez Leone westernjeire általában igaz, hiszen lerombolta a romantikus Vadnyugat-kultuszt, miután megmutatta annak realisztikus, erőszakos oldalát), de az évek folyamán igazi klasszikus vált belőle és mára széles körben az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb alkotásának tartják.
A spagettiwesternek közé sorolt Volt egyszer egy Vadnyugat a műfaj egyik megkoronázásának számít, és Leone A Jó, a Rossz és a Csúf című filmje mellett a legjobb vadnyugati filmnek tartják szerte a világon. A négy főszereplő (Henry Fonda, Charles Bronson, Jason Robards és Claudia Cardinale) addigi szerepeitől merőben eltérő figurákat játszott: különösen Fonda okozott meglepetést a kegyetlen bandita, Frank megformálásával. Az Ennio Morricone által komponált filmzene a filmtől függetlenül is örökzöldnek számít. A Volt egyszer egy Vadnyugat Leone Amerika-trilógiájának nyitódarabja. Tematikai folytatásai az Egy marék dinamit (1971) és a Volt egyszer egy Amerika (1984).
Az olasz vadnyugati film (és az egész westernműfaj) a Volt egyszer egy Vadnyugattal érte el tetőpontját. Az azt követően készült westernfilmek némelyike még több-kevesebb sikert aratott, az 1976-ban készült Keoma klasszikussá vált, de ezután már egy spagettiwestern sem tudott valódi megbecsülést kivívni magának.
Cselekmény A film két konfliktust ábrázol, amelyek Flagstone-ban, egy vadnyugati városkában zajlanak. Az egyik a vasútépítéshez kapcsolódó területi harc, a másik egy hidegvérű gyilkos elleni bosszú. A területi harc Sweetwater tulajdonjogáért folyik, a városka melletti sivatagos területért, ahol a környék egyetlen vízforrása található. A területet Brett McBain vásárolta meg, aki már előre sejtette, hogy a vasútnak mindenképpen ott kell elhaladnia, mert a gőzmozdonyok működéséhez víz kell. Amikor Morton, a félig lebénult vasútmágnás ezt megtudja, elküldi az ilyen piszkos munkákra tartott Franket, hogy ijesszen rá McBainre, hogy az elköltözzön a területről. Ehelyett azonban Frank megöli McBaint és három gyermekét és Cheyenne bandájára utaló hamis nyomot hagy a helyszínen. Eközben egy egykori prostituált érkezik New Orleansból, akiről kiderül, hogy egy hónapja McBain felesége, tehát ő a terület új tulajdonosa.
A film elején feltűnik egy rejtélyes szájharmonikázó fegyveres, akinek Cheyenne később a Harmonica nevet adja. Harmonica lelövi mind a három fegyverest, akiket Frank küldött, hogy megöljék őt a vasútállomáson. Egy fogadóban a Sweetwaterhez vezető úton, ahol éppen ott van McBain özvegye is, Harmonica elmondja Cheyenne-nek, hogy a három fegyveres a vasútállomáson a hosszú köpenyben pont úgy nézett ki, mintha Cheyenne emberei lennének. Úgy tűnik, hogy mindkét férfi érdeklődését felkelti az özvegy. Harmonica később elmondja az özvegynek, hogy az adásvételi szerződés záradéka szerint elveszíti a területet, ha a vasútállomás nem épül meg addig, amikorra a vasút eléri Sweetwatert, így Cheyenne arra utasítja az embereit, hogy kezdjék meg az állomás felépítését.
Noha Morton meg akarna egyezni az özveggyel a területről, de Frank emiatt ellene fordul, és az embereivel fogva tartja a mágnást a magánvonatán. Az özvegy ekkor úgy menti meg az életét, hogy hagyja: Frank kedvét lelje benne, valamint árverésre bocsátja a területet, ahol Frank emberei letörik az árat a licitálók megfélemlítésével. Harmonica áthúzza azonban Frank számítását, amikor beállít Cheyenne-nel és a banditára kitűzött vérdíjjal licitál. Ezután Cheyenne-t Yuma város börtönébe szállítják vonattal, azonban két embere is felül a vonatra, hogy újfent megszöktessék.
A vasútmágnás közben lefizeti őreit, hogy azok Frank ellen forduljanak. Harmonica azonban segít Franknek, hogy kivédje a merényletet. Frank visszatér a vonathoz, és látja, hogy lefizetett embereit a Cheyenne banda megölte, Morton pedig egy pocsolya felé kúszva haldoklik. Ezután Frank Sweetwaterbe megy, hogy végre leszámoljon Harmonicával. Frank hiába kérdezi tőle, hogy ki ő, minden alkalommal csak olyan emberek nevével válaszol, akik életben voltak, mielőtt ismerkedtek Frankkel. Végül Harmonica azt mondja, hogy csak a halál pillanatában fedi fel, hogy ki ő valójában ("only at the point of dying").
Amikor a két férfi párbajra készül, Harmonicát egy emlékképben látjuk viszont. Ebben Frank egy fiatal fiút arra kényszerít, hogy bátyját a vállán tartsa, miközben a férfi nyakára kötelet hurkoltak. Ahogy a fiú küzd, hogy megtartsa testvérének súlyát, Frank egy harmonikát erőltet a ziháló fiú szájába. Közben az idősebb testvér elátkozza Franket és a fiú (akiből lett felnőttként Harmonica) a földre omlik. A párbaj után Harmonica hangszerét a haldokló Frank szájába teszi, felfedve ezzel kilétét.
Az özvegy felügyeli az építkezést, Harmonica és Cheyenne elbúcsúznak tőle. A két férfi elindul, majd Cheyenne összeesik, mert korábban Morton halálosan megsebesítette a vonatnál, amit eddig eltitkolt. Harmonica ellovagol, elviszi magával Cheyenne holttestét, közben befut az állomásra az első vonat a vasútépítő munkásokkal, akiknek az özvegy friss vizet oszt.
Szereplők SzereplőSzínészMagyar hang1. változat (1982)Vágott verzió2. változat (2016)Vágatlan verzió Frank Henry Fonda Sinkovits Imre Reviczky Gábor Jill McBain Claudia Cardinale Hámori Ildikó Kéri Kitty Cheyenne Jason Robards Kristóf Tibor Gáspár Sándor Harmonika Charles Bronson Szersén Gyula Fekete Ernő Morton Gabriele Ferzetti Velenczey István Csankó Zoltán Sam Paolo Stoppa Képessy József Gyürki István Stony, Frank bandájának tagja Woody Strode Szabó Ottó Snaky, Frank bandájának tagja Jack Elam Surányi Imre Varga Tamás Seriff Keenan Wynn Tyll Attila Szélyes Imre Brett McBain Frank Wolff Makay Sándor Háda János Csapos Lionel Stander Szatmári István Papp János Wobbles Marco Zuanelli Vajda László Mészáros Máté Maureen McBain Marilù Carteny Málnai Zsuzsa Nagy Blanka Timmy McBain Enzo Santaniello Szikszai Attila Pál Dániel Patrick McBain Stefano Imparato Felföldi László Timon Barna Állomásfőnök Antonio Palombi Komlós András Forgács Gábor
Így készült a film Az ötlettől a forgatókönyvig Sergio Leone híres „dollár-trilógiá”-ja – Egy maréknyi dollárért (1964), Pár dollárral többért (1965), A Jó, a Rossz és a Csúf (1966) – után Harry Grey önéletrajzi regényét, a The Hoodsot szerette volna megfilmesíteni, amely egy zsidó származású fiatalember felemelkedéséről szólt az amerikai szesztilalom idején.A film Volt egyszer egy Amerika címmel készült el 1984-ben. Trilógiája azonban annyira divatba hozta a westerneket, hogy a producerek elzárkóztak a tervtől, és azt mondták, csináljon inkább még egy vadnyugati filmet. A United Artists (a dollár-trilógia egyik támogatója) Charlton Heston, Kirk Douglas és Rock Hudson szerepeltetését javasolta, Leone azonban elutasította az ajánlatot. A Paramount Pictures nagyvonalú költségvetést ajánlott, és egyik nagy sztárját, Henry Fondát, ám e cég illetékesei is ragaszkodtak a westernhez. Leone ezt a javaslatot már elfogadta, mert Fondával nagyon szeretett volna együtt dolgozni. Egy új trilógiát tervezett, ami az Egyesült Államok történelmét dolgozza fel. Ennek nyitódarabjául a Volt egyszer egy Vadnyugatot szánta: a cím volt meg legelőször.
Leone A jó a rossz, és a csúf premierjén találkozott a fiatal Bernardo Bertoluccival, aki a Forradalom előtt (1964) című játékfilmje óta nem talált támogatókat újabb témáihoz. Hosszasan elbeszélgetett ifjú kollégájával, végül felkérte őt, hogy vegyen részt a Volt egyszer egy Vadnyugat forgatókönyvének megírásában. A munkába Dario Argento filmkritikust is bevonták.Argento később szintén sikeres filmrendező lett, egy tipikus olasz filmműfaj, a giallo képviselője. Gyakran emlegetik „az olasz Hitchcock”-ként, noha vizuális stílusa jóval harsányabb és erőszakosabb, mint angol pályatársáé. A három rendező 1967 tavaszán látott munkához. Ennek szerves részét képezte az olyan klasszikus amerikai westernek megtekintése, mint például Az üldözők (1956), a Shane (1953), a Johnny Guitar (1954), A hét mesterlövész (1960), a Délidő (1952) és a The Iron Horse (1924). Leone ismét férfi főszereplőkben gondolkodott, Bertolucci viszont azt javasolta, hogy az egyik főszereplő legyen nő. Leone eleinte nem lelkesedett az ötletért, végül hagyta magát meggyőzni. Így született meg Jill McBain figurája, az első, valóban összetett nőalak Leone westernjeiben: a Mester korábbi munkáiban ugyanis a nők két szélsőséget képviseltek, vagy romlottak voltak, vagy angyalok. A férfi figurák kidolgozása könnyebben ment, hiszen ebben Leonénak gazdag tapasztalatai voltak.
Sergio Donati és Leone írták meg a végső forgatókönyvet, amelyben szinte alig volt párbeszéd, annál több technikai utasítás a kamera helyzetéről és mozgásáról. Donati nevéhez fűződik a film számos emlékezetes mondata, illetve a forgatókönyv meghúzása, hogy a készülő film a nézhetőség időtartamán belül maradjon. E munka egy része már a forgatás megkezdése után zajlott, és leforgatott jeleneteket is érintett. Így például Donati javaslatára kimaradt a film elejéről az a leforgatott jelenet, melyben Harmonikát megveri a seriff. A film néhány későbbi jelenetében azonban Harmonika arcán sebhely látható: a sebesülést a kivágott epizódban szerezte. Az angol nyelvű szövegeket Mickey Knox írta.
A szereposztás A film hatása érdekében Leonénak különleges elképzelései voltak a szereposztásról: a nézői beidegződésekkel kívánt játszadozni. Frank szerepére például nem tudott mást elképzelni, mint Henry Fondát. Kulcsfontosságúnak tartotta azt a jelenetet, amelyben a McBain család lemészárlása után a kamera megmutatja a gyilkos arcát, és a közönség a „Nemes Szívű Amerikai” megtestesítőjeként megszeretett színészlegenda, Henry Fonda kék szemeit pillantja meg. A sztárnak nem nagyon tetszett a Leone által felvázolt imázsmódosítás, de szerencsére nem utasította el a rendezőt.Később más rendezők is éltek azzal a lehetőséggel, hogy kiválasztott sztárjukra megszokott szerepkörüktől eltérő figurák megformálását bízzák. Franklin J. Schaffner például kétszer is alkalmazta ezt az ötletet. 1968-as sci-fije, A majmok bolygója főszerepében az addig többnyire cselekvő (és győzedelmeskedő) hősöket játszó Charlton Heston a film java részében tehetetlen kiszolgáltatottja az eseményeknek, a mű pesszimista végkicsengése pedig ennek köszönhetően erőteljesebbé vált. 10 évvel később A brazíliai fiúk-ban a „Jó Amerikai” másik híres megtestesítője, Gregory Peck okozott meglepetést a náci tömeggyilkos, Josef Mengele megformálásával. A 12 majom című 1995-ös futurisztikus filmdrámában Terry Gilliam éppúgy eljátszadozott a főszereplő Bruce Willis imázsával, mint annak idején Schaffner Hestonéval. Leone levetítette a színésznek a dollár-trilógiát. A jó, a rossz és a csúf egyik főszerepét Fonda jó barátja, Eli Wallach játszotta. A férfi felhívta a kollégáját, és Wallach azt tanácsolta neki, hogy ne szalassza el azt a lehetőséget, hogy Leonéval dolgozzon. Fonda elfogadta a felkérést, és belevetette magát a szerepbe. Első lépésként barna kontaktlencsét csináltatott, és bajuszt növesztett. Mikor Leone meglátta, azonnal követelte, hogy vágassa le a bajszát, és vegye ki a kontaktlencséket. Neki ugyanis pontosan a közönség által jól ismert Fonda-arcra volt szüksége, nem pedig annak elmaszkírozására. Jill szerepére az 1960-as évek egyik legnépszerűbb olasz filmcsillagát, Claudia Cardinalét szerződtették. Még készen sem volt a forgatókönyv, de Leone már kiválasztotta a szerepre a színésznőt. Meghívta magához Cardinalét, és elmesélte neki a történetet. Claudiát teljesen lenyűgözte az előadása, és a színésznő aláírta a szerződést. Azóta is pályafutása egyik legkedvesebb szerepének tartja Jillt.