A vörös hiúz (Lynx rufus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó faj.
Az állat Észak-Amerika két hiúzfajának az egyike; a másik a kanadai hiúz (Lynx canadensis). A vörös hiúz a pleisztocén kor közepén jelent meg, körülbelül 1,8 millió évvel ezelőtt.Paleobiology Database, collection 20397 Doña Ana County, New Mexico. Authorized and entered by John Alroy|Dr. John Alroy, Macquarie University, April 30, 1994. Tizenkét alfajával hatalmas területet ural. Előfordulása Kanada déli részétől Mexikó északi részéig tart, így az Amerikai Egyesült Államok nagy részén megtalálható. A vörös hiúz jól alkalmazkodó ragadozó emlős, mivel sokféle élőhelyen képes megélni, például erdőkben, erdőszéleken, félsivatagokban, mocsaras vidékeken, de városok mellett is. Bár az ember terjeszkedik az élőhelyén, a vörös hiúz állományok stabilak és egészségesek.
Bundájának színezete a szürkétől a barnásig változik. Pofáján érzékelőbajszok vannak. Pamacsos, fekete füleivel nagyon hasonlít a többi középméretű hiúzra. Ez a faj kisebb, mint a kanadai hiúz, amellyel elterjedési területének egy részén osztozik. A házi macskánál kétszer nagyobb; mellső lábain fekete csíkok láthatók, csonka farkának a vége fekete. Az angol neve (bobcat) a csonka farokra utal.
A vörös hiúz elegáns állat. Széles mancsain nesztelenül oson a területén, és villámgyorsan elkapja zsákmányát, például a nyulat. Emellett akár rovarokat, rókákat, házi macskákat, rágcsálókat, fiatal szarvasokat és halakat is elejt. A zsákmány kiválasztása élőhelytől, évszaktól és annak bőségétől függ. Mint a legtöbb macskaféle, a vörös hiúz is magányos és területvédő, bár egyes területeik fedik egymást. A terület határát karomnyomokkal, vizelettel és ürülékkel jelöli meg. Szaporodási időszaka télen és tavasszal van. A vemhesség körülbelül két hónapig tart.
Habár ezt a macskafélét sportból és bundájáért vadászták, állományai még mindig egészségesek, a külső hatásoknak ellenállók. A rejtélyes vörös hiúz számos indián mitológiában és európai telepes népmesében is szerepel.
Előfordulása bélyegkép|balra|200px|Előfordult Dél-Kalifornia egyik külvárosában is
A vörös hiúz alkalmazkodó állat, amely főleg a lombhullató- és a fenyőerdőket kedveli, de a többi hiúztól eltérően a megélhetése nem teljesen ezektől az élőhelyektől függ. Egyaránt megél Florida mocsaras vidékein, Texas sivatagos részein, de a hegyvidékeken is, akár a mezőgazdasági területeken is megtelepszik. Pettyes bundája jól álcázza az aljnövényzetben és a sziklás helyeken. Az állomány nagyságát a zsákmány bősége, az odúk száma és a környezet zavartalansága határozza meg. Kerüli azt a helyet, ahol az időjárás viszontagságos.
Amíg a kiválasztott terület megfelelő, az ember jelenléte sem zavarja, csak az ember által túlságosan használt területeken nem telepszik meg. Néha a külvárosok kertjeiben is látható. Ha kutya kergeti, akkor a fára menekül.
bélyegkép|balra|200px|Villanyoszlopra menekült vörös hiúz Floridában
A vörös hiúz elterjedési területe Kanada déli részétől, az Amerikai Egyesült Államokon keresztül Mexikó délebbi, Oaxaca államáig terjed. Manapság nagyjából ugyanazt a területet uralja, amit az európaiak Amerikába érkezése előtt. Habár egyes térképek még mindig úgy mutatják, hogy Közép-Nyugaton és az Északkeleten (Dél-Minnesota, Kelet-Dél-Dakota, Missouri nagy része) még mindig élnek vörös hiúzok, a nagymértékű mezőgazdálkodás miatt az itt létük valószínűtlen. Ugyanakkor New York állam nyugati részén (Southern Tier és Central New York régiók) és Pennsylvaniában, ahol kihaltnak vélték, vörös hiúzokat láttak, ezt tetemek is alátámasztják. Ezen kívül Indiana északi részén is látták, sőt a michigani Albionban meg is öltek egyet. 2010. március elején a texasi Houston város egyik parkolójában a hatóságok vörös hiúzt fogtak és szállítottak el. Ugyanezen év augusztusában és szeptemberében Houston Pearland és Friendswood nevű külvárosaiban több vörös hiúzról számoltak be ottani lakosok.
Kanadában az állománya nem nagy, mivel jelenlétét meggátolja a nagy hó és a nála nagyobb testű kanadai hiúz. A vörös hiúznak nem tetszik a vastag hótakaró, és elbújva megvárja amíg a hóvihar eláll. Nincs olyan széles mancsa, mint a kanadai hiúznak, emiatt a nagy hóban nehézkes számára a járás. Bár a hótakaró és a kanadai hiúz nagyobb teste látszólag hátrányosan érinti ezt a macskafélét, a helyzet mégsem olyan rossz számára, mivel ahogy Új-Skóciában megfigyelték, a vörös hiúz agresszívebb a nagyobb rokonánál. A vörös hiúz előrenyomulását a kanadai hiúz területére az ember is segíti, mivel az erdőirtás és a mezőgazdaság következtében a nagyobb rokon mind északabbra szorul, mivel az nem kedveli az ember közelségét, és a erdőkre is szüksége van. Mexikó északi és középső részein, a bokros, fenyves és tölgyes helyeket választotta élőhelyéül. Elterjedési területének déli határa a Mexikó déli részén található trópusi erdők.
A vörös hiúz az Amerikai Egyesült Államok legelterjedtebb macskaféléje, annak ellenére, hogy a sportvadászok lövik, a farmerek pedig szőrméjéért vadásszák, különösen elterjedési területének északi részén.
Rendszertani besorolása bélyegkép|jobbra|200px| Ernest Ingersoll rajza (1906) a két amerikai hiúz fejéről; felül a vörös, alul a kanadai hiúz
Vita támadt akörül, hogy az állat tudományos neve Lynx rufus vagy Felis rufus legyen-e. A vita folytatása volt annak, amely szerint a Lynx nem négy faja valójában saját nemi rangot érdemel, vagy csak egyszerűen a Felis nem egyik alnemét alkotja. Manapság már elfogadott a Lynx nem önállósága, és a vörös hiúz is a Lynx rufus tudományos nevet kapta meg. Ezt a tudományos nevet 1777-ben Johann Christian Daniel von Schreber adta az állatnak.
Johnson és munkatársai jelentése szerint a vörös hiúz abba a kládba tartozik, amelybe a puma (Puma concolor), a Prionailurus-fajok és a házi macska is tartozik. Ez az ág körülbelül 7,15 millió éve létezik; a hiúzok mintegy 3,24 millió éve váltak le róla.
Feltételezések szerint a vörös hiúz az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) leszármazottja, amely a Bering-földhídon keresztül jutott el Észak-Amerikába körülbelül 2,6 millió évvel ezelőtt. A kontinensre érkező első hullám délre szorult, mivel elkezdődött a következő eljegesedés. Ebből az elszigetelődött állományból 20 ezer év alatt fejlődött ki a vörös hiúz nevű faj. A második hullám a kontinens északi részére telepedett le, ennek utódai a kanadai hiúzok. A két amerikai hiúzfaj időnként kereszteződik egymással.
Alfajok Hivatalosan az alábbi 12 alfaj van elismerve:
Lynx rufus baileyi Merriam, 1890 – az USA délnyugati része és Északnyugat-Mexikó Lynx rufus californicus Mearns, 1897 – Kalifornia, Sierra Nevada nyugati felén mexikói vörös hiúz (Lynx rufus escuinapae) J. A. Allen, 1903 – Mexikó középső része; a nyugati partmentén, Sonora déli részébe is benyúlik az elterjedése; a kipusztulás fenyegeti Lynx rufus fasciatus Rafinesque, 1817 – Oregon, Washington nyugati része, Északnyugat-Kalifornia és Délnyugat-Brit Columbia Lynx rufus floridanus Rafinesque, 1817 – az USA délkeleti része, a Mississippi medencéje, északra egészen Délnyugat-Missouriig és Dél-Illinois-ig Lynx rufus gigas Bangs, 1897 – Észak-New York állam, Új-Skócia és Új-Brunswick Lynx rufus oaxacensis Goodwin, 1963 – Oaxaca Lynx rufus pallescens Merriam, 1899 – szinonimája: Lynx rufus uinta; Északnyugat-USA, Dél-Brit Columbia, Alberta és Saskatchewan Lynx rufus peninsularis Thomas, 1898 – Alsó-Kalifornia Lynx rufus rufus Schreber, 1777 – az USA keleti és középnyugati részei Lynx rufus superiorensis Peterson & Downing, 1952 – a Nagy-tavak nyugati környéke, beleértve Michigan és Wisconsin északi részeit, Dél-Ontariót, valamint Minnesota nagy részét Lynx rufus texensis J. A. Allen, 1895 – Nyugat-Louisiana, Texas, Oklahoma déli-középső része, valamint a mexikói Tamaulipas, Új-León és Coahuila szövetségi államokban
Egyes rendszerezők szerint egy tizenharmadik alfaj is létezik: a Lynx rufus mohavensis (B.Anderson) a kaliforniai Mojave-sivatagban.
Az alfajok elválasztása nehézkes, mivel helyenként a különböző alfajok elterjedési területe fedi egymást. Ezen felül az alfajok kinézete is igen hasonló.
Megjelenése bélyegkép|jobbra|200px|Kaliforniában is látták
Az állat nagyon hasonlít a többi hiúzfajra, de átlagos méretét tekintve a vörös hiúz a legkisebb. Szőrzetének színe változó, általában a sárgástól a barnásig változik, fekete mintázattal a testén. Mellső lábain fekete sávok láthatók, csonka farkának a vége is fekete. A bundán levő pettyek az álcázást segítik. A fülek fekete végűek és hegyesek, fekete szőrpamaccsal a csúcsukon. A száj, a pofa széle és testének alsó részei általában fehér színűek. A délnyugati sivatagokban élő példányok szőrzete a legvilágosabb, míg az északi erdőkben élőknek a legsötétebb. A kölykök pettyes bundával születnek. Néhány teljesen fekete példányt már láttak és fogtak is Florida területén. Habár ezek a floridai egyedek feketék, ha jól megnézzük őket, láthatjuk, hogy a mintázat is megvan rajtuk.
Pofája szélesebbnek tűnik, mint amilyen a valóságban. Ez a fül alatti hosszú szőrzetnek köszönhető. A hiúz szeme sárga, fekete pupillával, az orra rózsaszínes-vörös. A szőrzet alja a pofán, az oldalakon és a háton – alfajtól függően – szürke, sárga vagy barnásvörös. Kerek, fekete pupillái éjszaka kitágulnak, hogy minél jobban felhasználhassa a kevés fényt. E macskaféle hallása és látása éles, szaglása is kitűnő. Nagyon ügyesen mászik fára; úszni is jól tud, bár ha lehet, kerüli a vizet.
A kifejlett vörös hiúz fej-testhossza 47,5–125 centiméter, átlagosan 82,7 centiméter. A rövid farok 9–20 centiméteres. A felnőtt állat marmagassága 30–60 centiméter. A hím 6,4–18,3 kilogrammos, de általában csak 9,6 kilogramm tömegű. A nőstény 4–15,3, de általában 6,8 kilogrammos.Burnie D and Wilson DE (Eds.), Animal: The Definitive Visual Guide to the World's Wildlife. DK Adult (2005), A legnagyobb ismert példány 22,2 kilogrammot nyomott, nem hivatalos adatok szerint 27 kilogrammos állatok is vannak. Egy New Hampshire-ben, 2012. június 20-án elütött állat 27 kilogrammot nyomott. A legnagyobb példányok Kanada keleti részéről és Új-Anglia északi részéről kerülnek elő; ezek általában a Lynx rufus gigas alfajhoz tartoznak, míg a legkisebb hiúzok a délkeleti Lynx rufus floridanus alfaj képviselői. Az utóbbiak az Appalache-hegység déli részén élnek. A vörös hiúz izmos állat. Hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők, szökdöső járást kölcsönözve az állatnak. Az újszülött kölykök 25 centiméteresek és 270–340 grammosak. Az első évben elérik 4,5 kilogrammos testtömeget.
Az északi és nyílttérségi példányok nagyobbak a többieknél.Nowell, K. and Jackson, P. (1996). Wild Cats. Status Survey and Conservation Action Plan. (PDF). IUCN/SSC Cat Specialist Group. IUCN, Gland, Switzerland. Az USA keleti részén végzett morfológiai tanulmányok azt mutatják, hogy a legnagyobb hímek területén a legnagyobb nőstények élnek, ami a nemek közti természetes szelekcióra utal.
Lábnyomai bélyegkép|jobbra|200px|Lábnyoma a sárban
A vörös hiúz lábnyoma négy, karom nélküli lábujjat mutat, mivel, mint a macskafélék többségénél, a hiúznak is visszahúzható karmai vannak. A lábnyomok tulajdonosuk méretétől függően 2,5–7,6, átlagosan 4,5 centiméteresek. Járás közben a lábnyomok közti távolság 20–46 centiméter lehet, ami futás közben 1,2–2,4 méterre növekszik.
Mint a legtöbb macskaféle esetében, a vörös hiúznál is a hátsó lábnyom a mellső lábnyom széléhez ér. A vörös hiúz és a házi macska lábnyomait a méretük szerint különböztethetjük meg; az előbbi lábnyoma 13 négyzetcentimétert foglal el, míg a házi macskáé csak 10 négyzetcentimétert.
Életmódja