Málta megalitikus templomai

Málta megalitikus templomai gyűjtőnév alatt az i. e. 3600 és i. e. 2500 között, Máltán emelt megalitikus épületek maradványait értjük. A hatalmas templomok az újkőkorszaki ember első bonyolult, előre megtervezett építményei, amelyeket az UNESCO, mint az egyetemes kultúra egyedülálló emlékeit a világörökség részének deklarálta.Megalithic Temples of Malta - UNESCO World Heritage Centre

A templomcivilizáció bélyegkép|jobbra|300px|Málta kőkori templomainak elhelyezkedése 200px|right|thumb|Tarxien: Termékenység istennő torzója Eredetileg, 1980-ban a Gozo szigetén található Ġgantija komplexum két temploma kapta meg a világörökségi státuszt, majd 1992-ben további öt őskori templomegyüttesre terjesztették ki a címet: Ġgantija, valamint Ħaġar Qim Mnajdra Ta' Ħagrat Ta' Skorba és Tarxien

200px|thumb|Az élet spirálja - Tarxien Málta szigetének első lakói a szicíliai Stentinello-kultúrából, egyes források szerint Agrigento környékéről származó földművesek és állattenyésztők voltak, akik i. e. 5000 körül érkezhettek – a régészek jellegzetes, geometrikus elemekkel díszített kerámiaedényeik alapján azonosították őket. A következő évszázadokban újabb csoportok érkeztek Szicíliából. Az itt kialakult fejlett civilizáció mai ismeretek szerint huszonöt megalitikus templomot emelt. I. e. 3600 körül kezdődött Gozo szigetén a Ġgantija templomkomplexum építése, emellett föld alatti temetkezési helyeket, mint a Xagħrai kőkör, a żebbuġi föld alatti sírok, végül i. e. 3300 / 3000 között a Paola közelében feltárt és ugyancsak 1980-ban világörökségi státusztra emelt Ħal Saflieni-i hipogeum. Az i. e. 3000-től i. e. 2500-ig tartó periódus volt a máltai „templomcivilizáció” fénykora: ekkor épültek az Mnajdra, a Ħaġar Qim és a tarxieni vallási célú épületegyüttesek, amelyek spirális díszítései, szobrai és épületelemei megerősítik, hogy a mediterrán Anyaistennő-kultuszhoz kapcsolódtak.

A templomok építése jelentős társadalmi átalakulásokat jelez: elkezdődött a rétegződés, a hierarchia létrejötte, és kivált egy nagyobb hatalommal bíró csoport, amely az építkezéshez szükséges forrásokat, munkaerőt kézben tudta tartani. A templomok egyértelműen tanúskodnak egy szakértő kézműves-réteg létéről is. Sok szükséges információ hiányzik azonban, nincs adatunk a templomokat építő társadalom hétköznapjairól, egyetlen lakóhelyüket sem sikerült biztosan azonosítani, és nincs magyarázat a templomok véletlenszerű elhelyezkedésére sem. Születtek elméletek arról is, hogy Málta csupán a szicíliaiak "szentély-szigete" volt, ám a távolság ez ellen szól.

A megalitikus templomépítészet megjelenését a régészet - a legutóbbi időkig - alapvetően G. Childe neolit-forradalmi elméletére alapozva az élelemtermelő társadalomfejlődési szakaszt követőnek tekintette. Napjaink régészeti kutatási eredményei - ha nem is cáfolják - árnyaltabb, a mindenkori helyi környezethez igazodó, változatosabb társadalomfejlődési folyamatokat feltételeznek, többek közt a rituális helyszínek (mint vallási és társasági találkahelyek) létesítését és működtetését is ide sorolják (a Termékeny félhold területén most folyó feltárások, pl. Göbekli tepe rituális kőkör-telepeihez hasonlóan).

Ezután a máltai szigetvilág ismeretlen okból teljesen elnéptelenedett. A később érkező új telepesek mintegy ezer évig temetkezési helyként használták a tarxieni templomokat és kiegészítésül egyszerű dolmeneket emeltek. (A régészek Salentóban találtak ezekhez hasonlókat, ezért feltételezik hogy Pugliából jöttek.) I. e. 1500 körül a sziget negyedik megszállása során újabb népcsoportok érkeztek Szicíliából, akik erődített falvakban telepedtek le. Ezután a karthágóiak, a föníciaiak, majd i. e. 218-ban a rómaiak szállták meg a szigeteket, de a megalitikus templomok csodálatos civilizációja ekkorra távoli emlék volt csupán.

Az őskori építészet remekei Az Anyaistennő máltai templomai a csiszoltkő-korszak emberének építészeti remekművei. A nagyszabású, több helyiségből álló épületek teljesen újszerű, kreatív vonalvezetésű „lóhere” alaprajzúak. Ez a jellegzetes forma több mint ezer éven át ismétlődött, a technikai fejlődésnek és a kultusz igényeinek megfelelő változtatásokkal. A templomok általános jellemzői, hogy egy erős, általában D, vagy félkör alakú külső fal 2-6 helyiséget zár körbe, amelyek szimmetrikusan, párosával, vagy háromlevelű lóhere alakban helyezkednek el egy folyosó vagy belső udvar mentén. A helyiségek falai apszissal ellátott félkör alakúak vagy oválisak. A máltai szakrális épületek jellegzetessége, hogy sehol sincsenek éles sarkok vagy szögletek; mind a külső falak, mind a belső helyiségek lekerekítettek. A külső és belső megalitikus falak közötti helyet földdel és kőtörmelékkel töltötték ki. Az udvarokban oltárok, medencék, edények és szobrok alkotják az állatáldozattal végződő vallási rítusok kellékeit. A templomok monumentális, homorú homlokzata tágas külső terekre néz; a szemöldökköves kapu két oldalán, gyakran hatalmas kőtömbökből formált padok fekszenek. A templomok teteje fából készült; melyeknek mára nyoma sem maradt.

200px|right|thumb|Ggantija: Templom és alaprajza 200px|thumb|Ġgantija egyik oltára Ġgantija

Gozo szigetén a Xagħra-fennsík szélén található a Ġgantija komplexum két temploma. A templomokat óriási kőtömbökből álló, ma hat méter magas fal övezi. A név jelentése: „óriások tornya”, ugyanis a hagyomány óriások védőbástyájának, tornyának tartotta. Más legenda szerint a templomokat óriás félistenek (például a bibliai Sámson nőiesített változata, Sansunna) építették, ugyanis csak ők bírták kitermelni és elszállítani az épületeket alkotó hatalmas mészköveket – az ősi máltaiaknak akkoriban csak kőszerszámaik voltak. A komplexum északnyugati falában egy kő mélyedéseit az ő ujjnyomainak tartanak.

Valójában emelőkkel, rudakkal és görgetőkövekkel szállították a dombtetőre a sziklákat, utóbbiak közül néhány ma is látható a nagyobbik templom bejárata mellett.

A déli templom a nagyobb és a régebbi. A tökéletes négyzet alakú kváderkövek két sorából álló bejárat után két egymással szemben lévő helyiség következik; innen egy a bejárattal szemben található kapun át három nagyobb terembe érkezünk, amelyek egy kövezett udvar körül, háromlevelű lóherét formázva helyezkednek el. A helyiségek belső falai befelé hajlanak.

A legnagyobb helyiség 10,50 x 9 méteres; a végében kisebb pilaszterekkel alátámasztott vízszintes mészkő lapokból összeállított oltár áll. Az oltáron kívül különféle fülkéket, tabernákulumokat, kővázákat, négyszögletes kémlelőnyílásokat és padlóba vájt lyukakat alakítottak ki. A kisebb, északi templomban négy, csaknem félkör alakú, párosával elhelyezkedő helyiség van; a kapuk felső illetve az architrávot alátámasztó belső részén homorú kőtömböket alkalmaztak, hogy stabilabbá tegyék az építményt.

Mindkét templomban számos szobor, spirális dombormű és állatokat ábrázoló díszítés volt, amelyek összetett élet- és termékenységkultuszra utalnak. A spirál, mint a teremtő mozgás és az élet szimbóluma, számos ősi kultúrában jelen van, időnként kígyó vagy szvasztika alakjában.

A kutatók érdeklődése a 19. században fordult Ġgantija templomainak maradványai felé, és 1827-ben John Otto Bayer ezredesnek, Gozo alkormányzójának a felügyelete alatt kezdtek a térség megtisztításához és régészeti feltárásához.

200px|right|thumb|Mnajdra temploma és alaprajza

Mnajdra

Málta nyugati partján, a kis Filfla-szigettel szemben, Qrendi községben található a három templomromból álló mnajdrai komplexum; . A templomok két szinten helyezkednek el egy félkör alakú udvar körül és három különböző időszakban épültek. A legrégebbi templom a Ġgantijával egyidőben (i. e. 3600 / 3200), a másik két templom a tarxieni templomok építési szakaszának (i. e. 3150-2500) elején, illetve közepén épültek.

Az első templom a legkisebb, alaprajza háromlevelű lóhere alakot formáz és jellegét tekintve követi Ġgantija templomainak mintáját.

A legjobb állapotban a legalacsonyabban fekvő, ún. második, vagy déli templom maradt fenn. 200px|thumb|Mnajdra déli templomának homlokzata Homorú homlokzata van, belsejében az első helyiségpár falából nagy fülkék nyínak; két mészkőtömböt találtak itt, amelyeken fúróval készített lyukak sorakoznak, egyes helyiségek – feltehetőleg az „orákulumszobák” falában pedig kémlelőnyílások vannak. Valószínűleg ezekben a titkos szobákban rejtőztek a papok jövendőmondás közben.D. H. Trump: Malta: An Archaelogical Guide, 1972. A néhány vízszintes, befelé hajló kőtömbsor látványából arra lehet következtetni, hogy a helyiséget álboltozatos tető fedte.

A középső, legmagasabban fekvő templomba, amely utolsóként épült, monumentális hármas-kapu vezet; nevezetessége hogy egyik kőtömbjén a tetővel ellátott templom faragott mása áll.

200px|right|thumb|Ħaġar Qim templom és alaprajza

Ħaġar Qim

Mnajdra templomaitól 500 méterre egy magaslaton található a sziget legnagyobb, négy önálló épületmaradványból álló megalitikus komplexuma; . Az épületcsoport legjelentősebb része a többször is kibővített Ħaġar Qim-i templom, amelynek alaprajza teljesen egyedi arculatot mutat. A templom központi apszisát kelet nyugati irányban kibővítették és további szobákkal, fülkékkel egészítették ki i. e. 3000 és i. e. 2500 között. Részei: bejárat, udvar, jósfülke az udvarról további két apszisos helyiség, és két egyszerű ovális terem nyílik. Érdekessége, hogy az egyetlen olyan megalitikus templom, amelynek két bejárata van (másik „ajtó” a homlokzati főbejárattal szemben áll). 200px|right|thumb|Ħaġar Qim bejárata A monumentális homlokzat része egy 5 méter magas, a falból kiemelkedő monolit, valamint a templom északkeleti falában áll a legnagyobb mészkőlap, amely 6,4 méter széles, 5,2 méter magas és 20 tonna súlyú. A belső udvarra néző egyik terem átjárójánál két asztal alakú oltár áll; ezeket a gombára emlékeztető oltárokat kilyuggatott pilaszterek és átfúrt mészkőtömbök tartják.

A belső helyiségekből nőalakokat ábrázoló szobrok – köztük a híres „Máltai Vénusz” – kerültek elő, amelyek a spirál- és állatmotívumokkal szépen dekorált oszlopos –, és az unikumnak tekinthető asztal-szerű oltárokkal együtt a Nemzeti Régészeti Múzeum kincseit gazdagítják Vallettában.

A legdélibb helyiségben az oltár helyén egy henger alakú monolit áll, és hasonló található a templomon kívül is, ami arra utal, hogy a templom a termékenységkultusz szolgálatában állt.

Az épületcsoport maradványaira 1647-ben találtak rá; a feltérképezés 1851-ben, az ásatások 1885-ben kezdődtek meg. A legjelentősebb feltárási szakaszt 1909-ben Sir Themistocles Zammit és T.E. Peet régészek végezték. 1947 és 1950 között restaurálási és újjáépítési munkálatok folytak.

200px|thumb|Ta' Ħaġrat

Ta' Ħaġrat A Mġarr területén álló Ta' Ħaġrat és Ta' Skorba templomai a templomépítő kultúra mintapéldái. Mindkét helyszínen a klasszikus, ötapszisos alaprajzot találjuk.

Ta' Ħaġrat két templomát 1923. és 1925-26-ban Sir Themistocles Zammit a Nemzeti Múzeum egykori igazgatója tárta fel, majd 1937-ben restaurálták a maradványokat. A nagyobbik templom építésének ideje i. e. 3600 és i. e. 3000 közé, a kisebbiké i. e. 3300 / 3000 közé tehető. A templomok egy régebbi i. e. 4100-3800 között emelt kőépület maradványaira épültek.

Ta' Skorba Skorba romjait 1961 és 1963 között D.H. Trump régész tárta fel. A most látható templommaradványok keletkezése előtt már település állt itt. Ennek kézzelfogható emlékei és bizonyítékai a feltárási terület északi részén talált szobrocskák, amelyek kb. i. e. 4100-ból valók. A nagyobbik, nyugati templom bejárati része a legkorábbi, i. e. 4850 körül emelt épületmaradvány; a templom további részei i. e. 3600-3000 között épültek. A kisebb, keleti templom építésének ideje i. e. 3000-2500. A terület a bronzkorban (i. e. 2500-1500) is lakott település volt.

200px|right|thumb|Tarxien temploma és alaprajza right|thumb|upright|A templom belső tere 200px|thumb|A középső templom résztele

Tarxien