Jelena Pavlovna (született: Friderika Sarolta Mária, ; Stuttgart, Württembergi Királyság, 1807. január 9. – Szentpétervár, Orosz Birodalom, 1873. február 2.), Frigyes württembergi király legidősebb unokája, aki Mihail Pavlovics Romanov feleségeként orosz nagyhercegné, I. Miklós cár sógornője. Új hazájában, az Orosz Birodalomban jószolgálati tevékenységeiről, valamint a jobbágyság eltörlésének és a 19. század közepének jelentős reformjainak támogatójaként vált ismertté.

Életrajza Származása és ifjúkora

Friderika Sarolta Mária néven született 1807. január 9-én, a Bonaperte Napóleon által újonnan létrehozott Württembergi Királyság székhelyén, Stuttgartban. Ő volt szülei első gyermeke, Frigyes württembergi király legidősebb unokája. Három fiú és egy leány testvére született.

Szülei házassága idővel teljesen megromlott, majd 1815-ben édesapja, Pál herceg vele és egyetlen leánytestvérével, Paulinával Párizsban telepedett le, míg fivérei édesanyjukkal Württembergben maradtak. A francia fővárosban szerény körülmények között éltek, a herceg léha életviteléről vált közismertté, akinek idővel több törvénytelen gyermeke is született szeretőitől (egyik ilyen kapcsolatának leszármazottja a későbbi brit miniszter, Boris Johnson).

A nővérek egyszerű, nem rangjukhoz méltó körülmények között nőttek fel, ámbár magas szintű oktatásban részesültek, és tudományos körökben forgolódtak. Friderika Sarolta hercegnő itt ismerkedett meg többek között Georges Cuvier-vel.

Házassága és gyermekei A hercegnő jövőjéről tizenöt éves korában döntött a családja, amikor eljegyezték I. Sándor orosz cár öccsével, Mihail Pavlovics orosz nagyherceggel. Az eljegyzésben fontos szerepet játszott Marija Fjodorovna cárné, aki maga is württembergi hercegnőként született, és legifjabb fia nejének saját honfitársat szeretett volna. A fiatal jegyesek csak egy évvel az eljegyzésük után, 1823-ban találkoztak a határon, ahol a „hercegkisasszony mindenkit elbűvölt higgadtságával és intelligenciájával”.Zeepvat; 61. oldal

Az orosz cári család elvárásainak megfelelően Friderika Sarolta áttért az orosz ortodox hitre, és felvette a „Jelena Pavlovna” nevet. Mihail Pavlovics nagyherceg és Jelena Pavlovna 1824. február 20-án keltek egybe. 1828-ban, Marija Fjodorovna anyacárné halálát követően a házaspár örökölte az uralkodóné pavlovszki palotáját, ahol a család rengeteg időt töltött. bélyegkép|jobbra|263px|Jelena nagyhercegné leányával, Marija Mihajlovnával (1830; Karl Pavlovics Brjullov) Jelena Pavlovnának és Mihail Pavlovicsnak hat gyermeke született:

Marija Mihajlovna nagyhercegnő (Moszkva, 1825. március 9. – Bécs, 1846. november 19.), nem házasodott meg, gyermektelenül halt meg Jelizaveta Mihajlovna nagyhercegnő (1826. május 26. – 1845. január 28.), feleségül ment Adolf nassaui herceghez, így Nassau hercegnéje lett Jekatyerina Mihajlovna nagyhercegnő (1827. augusztus 28. – 1894. május 12.), összeházasodott György Auguszt mecklenburg–strelitzi herceggel Alekszandra Mihajlovna nagyhercegnőEgyes források szerint ő nem leány, hanem fiú volt Alekszandr Mihajlovics néven. (Moszkva, 1831. január 28. – Moszkva, 1832. március 27.) Anna Mihajlovna nagyhercegnő (Moszkva, 1834. október 27. – Szentpétervár, 1836. március 22.).

Mihail nagyherceg és felesége kapcsolata a sok gyermek ellenére rossz volt, házasságuk korán zátonyra futott: „Jelena nagyszámú gyermeket hozott a világra, ám amiért mindegyikük lány volt, férje érzéketlen közömbösséggel viseltetett az asszony iránt”. Jelena Pavlovna boldogtalan volt, ami híven tükröződik bátyja levelében: „Egyet kell értenünk abban, hogy ezt a fiatal és elbűvölő hölgyet szükségtelenül és haszontalanul áldozták fel. Helyzete rettenetes volt”. Jelena Pavlovna nagyhercegné el akarta hagyni a férjét és Oroszországot, de a cári család ebbe nem egyezett be. A nagyhercegné 1827-ben ugyan elutazott az országból, a család nem engedélyezett számára hosszabb távollétet, így hamarosan vissza kellett térnie.

Jószolgálati tevékenységei Miután a hazatért, Jelena Pavlovna helyzete jobbra fordult. Összebarátkozott sógorával, I. Sándor cárral és feleségével, Jelizaveta Alekszejevna cárnéval. Férje 1849-ben bekövetkezett halála után a nagyhercegné előtérbe került, és aktívan részt vett mind a politikában, mind a kulturális életben. Elhatározta, hogy Oroszországban művészeti, irodalmi köröket, szalonokat fog létrehozni, és ennek érdekében több művészt, írót is pártfogolt. II. Sándor cár uralkodása alatt támogatta unokaöccse reformjait, létrehozta a Szentpétervári Zeneiskolát, valamint ápolónővér-rendet alapított, mely az orosz Vöröskereszt alapjait képezte. Az ápolónővérek rendelkezésére bocsátotta a férje által építtetett Régi Mihajlovszkij-palota egy részét. Ő maga az orosz nemesség több tagjával együtt árvaházat nyitott.

A nagyhercegné az orosz közélet mellett a cári családban is jelentős helyet foglalt el. Részt vett II. Sándor cár és Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg reformjainak kidolgozásában. A tudományok és művészetek iránti érdeklődése nagy elismerést váltott ki nemcsak családtagjaiból, de számos korabeli tudósból is. Sikerült megnyernie unokaöccse feleségének, a tartózkodó Marija Alekszandrovna cárnénak a bizalmát és barátságát, és segített beilleszkednie az országba.

A nagyhercegné hatvanhat éves korában, 1873. február 2-án hunyt el Szentpéterváron. Még életében megemlékeztek róla, mikor 1849-ben az ő tiszteletére nevezték át a Régi Mihajlovszkij-palotát Jelena Pavlovna névre.

Jegyzetek

Források Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub, Budapest, 2006; Niederhauser Emil – Szvák Gyula: A Romanovok; Pannonica Kiadó, 2002; Warnes, David: Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, 2002;

Külső hivatkozások Képek, érdekességek Életrajzi adatok Életrajza

Kategória:Romanov-ház Friderika Sarolta Kategória:Német nők Kategória:1807-ben született személyek Kategória:1873-ban elhunyt személyek