A lett nyelv () Lettország hivatalos nyelve. Lettországban 1,4 millióan, az ország területén kívül mintegy 150 ezren beszélik anyanyelvként.
A lett nyelv az indoeurópai nyelvcsalád balti csoportjába, azon belül a kelet-balti alcsoportba tartozik; sem a germán, sem a szláv nyelvek közé nem sorolható. Legközelebbi és egyetlen élő rokona a litván nyelv, amelytől azonban a szókincse oly mértékben eltér, hogy nem értik meg egymást a beszélők.
A lett ragozó nyelv több analitikus formával, három nyelvjárással és germán szintaktikus hatásokkal rendelkezik. Ez utóbbi oka a 12. századtól a második világháború végéig tartó erős német hatás (a Német Lovagrend uralma, a századokig fennálló livóniai német városok és azok polgársága, a német területekkel való szoros kapcsolatok). Két nyelvtani nemet különböztet meg, hím- és nőnemet. A névszóknak hagyományosan 7 esete van: alany, birtokos, részes, tárgy, eszközhatározói, helyhatározói és megszólító. Ugyanakkor ebből már csak ötöt tartanak számon valódi esetként, ugyanis az insztrumentálisz egybeesett egyes számban a tárgyesettel, többes számban pedig a datívusszal. A vokatívusz pedig sok esetben megegyezik a nominatívusszal vagy jelöletlen marad.
Keleti változata a latgal nyelv, amely Lettországban hivatalosan csak nyelvjárásnak számít, azonban saját sztenderdje és irodalmi hagyományai vannak.
Besorolás bélyegkép|A Miatyánk lett nyelven (Sebastian Münster Cosmographey című könyvéből 1588) bélyegkép|A lett nyelv főbb nyelvjárásai A lett az indoeurópai nyelvek külön ágát alkotó balti nyelvek közül az egyik élő nyelv (a másik a legközelebbi rokona, a litván). A lettet és a litvánt tartják a legarchaikusabbnak az élő indoeurópai nyelvek közül, vagyis ezek állnak a legközelebb a nyelvcsalád közös őséhez, az indoeurópai alapnyelvhez. Legközelebbi élő rokonaik a szláv és a germán nyelvek.
Írás Egykor a lett helyesírás a német rendszeren alapult. A 20. század elején ezt leváltotta a mai, a letthez jobban alkalmazható változat. Napjainkban a lett ábécé 33 betűből áll: A Ā B C Č D E ĒF G Ģ H I Ī JKĶ L Ļ M N Ņ O PR SŠ T U ŪV ZŽa ā bc čd eēf g ģ h i ī j kķl ļ m n ņ o prs š t u ūv zž
A magánhangzók hosszúságának jelentésmegkülönböztető szerepe is lehet (pl: ja – ha, jā - igen). Az eltérő hangértékű betűk: ģ = magyar gy hang, ķ = magyar ty hang, ņ = magyar ny hang, ļ = lágyan ejtett l hang (palóc ly hang, a sztenderd magyarból eltűnt). Az e és o betűket kétféleképpen ejtik, amit írásban nem jelölnek (kivéve néhány nyelvkönyvben egy alulpontozással). Az e betűt ejthetik úgy mint a magyar e hangot (pl. tu esi – te vagy, ejtsd: tu eszi), de úgy is mint egy rövid á hangot, tulajdonképpen egy nyílt e hang (pl. es esmu – én vagyok, ejtsd: esz ászmu). Az o betűt is kétféleképpen ejtik. A régebbi lett eredetű szavakban az o hang egyfajta uo diftongusként hangzik, kis á mellékhanggal (pl.nĻoti patīkami – Örvendek, ejtsd: Ļuoti patíkami). Az újabb keletű jövevényszavakban pedig a magyarhoz is hasonló o hangként (mint monoftongus) ejtik (pl. kino – mozi, ejtsd: kino).
Nyelvtan A lett nyelvben a hangsúly szinte mindig az első szótagra esik, kevés kivételtől eltekintve (pl. labrīt, labdien, paldies). A lett nyelvben nincs névelő. Ugyanakkor megvannak a módjai a határozottság jelölésének, például melléknevek vagy sorszámok esetén (pl. pirmajā stavā – az első emeleten, lielais zilonis – egy/a nagy elefánt).
Főnévragozás A lett főnevek hímneműek vagy nőneműek lehetnek. Három-három ragozást különböztetünk meg a főnevek végződésének függvényében. A hímnemű főnevek lehetnek -s vagy -š végűek (pl. galds – asztal, ceļš +– út); vagy -is végűek (pl. brālis – fiútestvér), illetve ide tartozik néhány -s végű hímnemű főnév is (pl. ūdens – víz, rudens – ősz stb.) továbbá -us végűek, ide relatíve kevés főnév tartozik (pl. alus – sör, tirgus – piac). A nőnemű főnevek -a vagy -e végűek(pl. māja – ház, ģimene – család). Csupán néhány nőnemű főnévnek van -s végződése (pl. nakts – éjszaka). A hímnemű főnevek ragozását az alábbi táblázatok mutatják be: +I. ragozás: -s; -š Egyes szám Többes szám Nominatīvs -s; -š -i Genitīvs -a -u Datīvs -am -iem Akuzatīvs -u -us Lokatīvs -ā -os +II. ragozás: -is; -s Egyes szám Többes szám Nominatīvs -is; -s -(j)i Genitīvs -(j)a; -s -(j)u Datīvs -im -(j)iem Akuzatīvs -i -(j)us Lokatīvs -ā -(j)os A (j) hang a végződés előtti lágyítást hivatott jelölni, pl. brālis – a brāļa; az ide tartozó kivételek közül (mint pl. rudens, ūdens nem lágyulnak egyes szám birtokos esetben) csak a suns (kutya) lágyul meg egyes szám birtokos esetben is suņa. +III. ragozás: -us Egyes szám Többes szám Nominatīvs -us -i Genitīvs -us -u Datīvs -um -iem Akuzatīvs -u -us Lokatīvs -ū -os A nőnemű főnevek ragozását az alábbi táblázatok mutatják be: +IV. ragozás: -a Egyes szám Többes szám Nominatīvs -a -as Genitīvs -as -u Datīvs -ai -ām Akuzatīvs -u -as Lokatīvs -ā -ās +V. ragozás: -e Egyes szám Többes szám Nominatīvs -e -es Genitīvs -es -u Datīvs -ei -ēm Akuzatīvs -i -es Lokatīvs -ē -ēs +VI. ragozás: -s Egyes szám Többes szám Nominatīvs -s -is Genitīvs -s -(j)u Datīvs -ij -īm Akuzatīvs -i -is Lokatīvs -ī -īs A (j) ismét csak a bekövetkező lágyításokat hivatott jelölni, pl. nakts – nakšu A főnévragozás során végbemenő mássalhangzó-változásokat az alábbi táblázatban foglaljuk össze: változás példa p – pj upe – upju folyó b – bj gulbis – gulbju hattyú m – mj zeme – zemju föld v – vj dzērve – dzērvju daru l – ļ brālis – brāļu fiútestvér n – ņ dvīnis – dvīņu iker ll – ļļ lelle – leļļu baba nn – ņņ pinne – piņņu pattanás ln – ļņ vilnis – viļņu hullám sl – šļ kāpslis – kāpšļu kengyel zl – žļ zizlis – zižļu gumibot sn – šņ krāsns – krāšņu tűzhely zn – žņ zvaigzne – zvaigžņu csillag st – š rīkste – rīkšu pálca s – š lasis – lašu lazac t – š nakts – nakšu éjszaka z – ž vāze – vāžu váza d – ž briedis – briežu szarvas c – č lācis – lāču medve dz – dž dadzis – dadžis / bogáncs Az eszközhatározós esetet (insztrumentálisz-t) az ar – val/vel elöljárószóval és az azt követő főnév tárgyesetével képezzük, pl. Es braucu ar mašīnu. – Autóval utazom. A megszólító esetet a mai nyelvkönyvek már nem tárgyalják külön esetként. A megszólító eset többes számban mindig egybeesik az alanyeset végződésével. A megszólító eset egyes számban legtöbbször megegyezik az alanyesettel az I.,IV.,V. és VI. típusú ragozásba tartozó főneveknél (pl. Mans dēls! – Fiam!). Ez nem vonatkozik a személynevekre, ahol a vokatívuszban álló személynév jelöletlen, pl. Gūnars – Gūnar!, Jānis – Jāni!. A II. és III. ragozási típusba tartozó főnevek vokatívusza megegyezik a tárgyeset végződésével (pl. mans brāli! – fivérem!) A vokatívuszban gyakran előfordul, hogy a kicsinyítő képzős, becéző szavaknak is jelöletlen a vokatívusza (pl. Māmiņ! – Anyuka!), illetve több főnévnek van párhuzamosan több is, pl. tēvs! vagy tēv!, māte! vagy māt! stb.
Főnevek képzése A lett nyelvben nagyon gyakori a főnevek képzése a különböző képzők segítségével. Főnév képezhető másik főnévből, igéből, melléknévből, számnévből, határozószóból is. Ezek közül a leggyakrabban használtakat lentebb foglaljuk össze: főnévből: -nieks/niece pl. galds (asztal) – galdnieks (asztalos); -ājs/ējs pl. skola (iskola) – skolotājs (tanár), pārdot (eladni) – pārdevējs (eladó). melléknévből: -ība pl. jauns (fiatal) – jaunība (fiatalság), vesels (egészséges) – veselība (egészség); -ums pl. kluss (csendes) – klusums (csend). igéből: -šana pl. zināt (tudni) – zināšana (tudás), pārdot (eladni) -–pārdošana (eladás). határozószóból: -ne pl. tagad (most) – tagadne (jelen idő). A főnevek képzésén belül az egyik leggyakrabban használt képzők a diminutívok, vagyis a kicsinyítő képzők. Ezek sokszor nem csak a szó becéző jellegét, hanem jelentését enyhén módosítva, annak egyfajta emfatikus jelleget is kölcsönöznek. A kicsinyítőképzők igen sokfélék és változatosak, ezek közül a leggyakrabban használtakat foglaljuk össze az alábbiakban. Ragozási típus Hímnem Nőnem -s/š, -a dēliņš māsiņa -is, -e brālītis upīte -us, -s alutiņš actiņa Egyes alakoknál mássalhangzó-változás mehet végbe, pl cilvēks – cilvēciņš, sniegs – sniedziņš stb. Előfordul pár kivétel is, pl. sirds – sirsniņa, govs – gotiņa, nakts – naksiņa. Ugyanakkor pár főnév a végződése ellenére NEM diminutívval képzett főnév, pl. kaimiņš (szomszéd), ciemiņš (látogató).
Melléknevek A melléknevek – határozatlan – ragozása hímnemben megegyezik az első ragozással, nőnemben pedig a negyedik ragozással. A lett nyelvben lehetőség van a határozottság kifejezésére melléknevekkel, ekkor a mellékneveket az alapesettől eltérően ragozzuk, ezt az alábbi táblázatban foglaljuk össze: Hímnem, egyes számHímnem, többes számNőnem, egyes számNőnem, többes szám Nominatīvs lielais lielie lielā lielās Genitīvs lielā lielo lielās lielo Datīvs lielajam lielajiem lielajai lielajām Akuzatīvs lielo lielos lielo lielās Lokatīvs lielajā lielajos lielajā lielajās A lett nyelvben is hasonlóan lehet fokozni a mellékneveket, akárcsak a magyarban. A melléknév határozatlan és határozott alakja is lehet alap-, közép- és felsőfokú. A melléknevek fokozását az alábbi táblázatokban foglaljuk össze: alapfok középfok felsőfok Hímnem, egyes szám liels lielāks vislielākais Hímnem, többes szám lieli lielāki vislielākie Nőnem, egyes szám liela lielāka vislielākā Nőnem, többes szám lielas lielākas vislielākās A felsőfokú melléknevekre jellemző, hogy legtöbbször határozott ragozásban használatosak. Az egyetlen rendhagyó alak a daudz (sok) szó alakjai: daudz – vairāk (több) az – visvairākais (legtöbb). Összehasonlításkor a középfokú mellékneveket az alábbi szavakkal használják: A par (-ról/ért) elöljárószóval amely után a főnév tárgyesetben áll, pl. brālis ir vecāks par māsu – a báty idősebb a húgnál A nekā/kā (mint) partikulával mely után a főnév alanyesetben áll. Előbbit állító, utóbbit tagadó összehasonlításkor használják, pl. brālis ir vecāks nekā māsa – a báty idősebb a húgnál; vagy māsa nav vecāka kā brālis – a húg nem idősebb mint a báty.
Névmások A lett nyelvben hasonlóképpen a magyarhoz vannak személyes, birtokos, mutató, kérdő, vonatkozó stb. névmások. A személyes névmások közül a viņš, viņa eredetileg mutató névmásokból alakultak ki, így ragozásuk a hímnem I. és a nőnem IV. ragozási típusa szerint alakul. Viszont az es, tu, mēs és jūs névmások nyelvtani szempontból közömbösek, ragozásuk eltér, ezt az alábbi táblázatban foglaljuk össze: es tu mēs jūs Genitīvs manis tevis mūsu jūsu Datīvs man tev mums jums Akuzatīvs mani tevi mūs jūs Lokatīvs manī tevī mūsos jūsos Birtokos névmások külön nem tartoznak a harmadik személyhez (ezek a ragozásból jövő: viņa/viņas/viņu alakok), illetve a többes szám első és második személyhez, ez utóbbiakhoz a személyes névmások megkövesedett genitívuszi formájával fejezik ki: 'mūsu, jūsu. Ugyanakkor az egyes szám első és második személyhez tartozó külön alakok (mans/mana – – enyém, tavs/tava – tied) a hímnem első és a nőnem negyedik ragozási típusa szerint kell ragozni, akárcsak a savs/sava (saját) birtokos névmást. Ez utóbbit akkor használatos ha a mondatban szereplő cselekvő személy és a birtokos személye ugyanaz. A lett nyelv mutató névmásai a: šis/šī – ez, tas/tā – az, šāds/šāda – a ilyen, tāds/tāda – olyan. A mutató névmásokhoz tartoznak még a viņš/viņa is, ha nem személyre vonatkoznak és nem személyes névmásként lépnek fel. Habár a lett nyelvben ezek az alakok csak a távolabbi elhelyezkedés, vagy időszakasz jelölésére szolgálnak. A šāds/šāda és a tāds/tāda névmások a hímnemben az első, nőnemben a negyedik ragozási típusba tartoznak, ám a šis/šī és a tas/tā névmásoknak külön ragozása van, melyet az alábbi táblázatban foglalunk össze: + Egyes szám šis tas šī tā Genitīvs šā/šī tā šās/šīs tās Datīvs šim tam šai tai Akuzatīvs šo to šo to Lokatīvs šajā tajā šajā tajā + Többes szám šie tie šīs tās Genitīvs šo to šo to Datīvs šiem tiem šīm tām Akuzatīvs šos tos šīs tās Lokatīvs šajos tajos šajās tajās