A Megadeth amerikai thrash metal együttes, melynek vezetője az alapító, gitáros, frontember, dalszerző Dave Mustaine. Az együttes 1983-ban alakult, miután Mustaine-t kirugták a Metallicából.
Mint az amerikai thrash metal mozgalom egyik úttörő együttese, a Megadeth az 1980-as években szerzett nemzetközi hírnevet, de folyamatos tagcserék sújtották, részben a tagok közismert kábítószerproblémái miatt. A megtisztulást és a stabil felállást követően a Megadeth platina- és aranylemezek sorát jelentette meg, köztük a Grammy-díjra jelölt, 1992-es, dupla platina Countdown to Extinction nagylemezt. A Megadeth 2002-ben oszlott fel, miután Mustaine komoly idegkárosodást szenvedett a bal karjára, de az átfogó fizioterápiának köszönhetően 2004-ben Mustaine újjáalakította az együttest, és kiadta a The System Has Failed albumot, amely a Billboard 200-as albumlistájának 18. helyén debütált. Ezt követte a 2007-es United Abominations nagylemez, amely ugyanezen a listán a 8. helyen startolt. Legutóbbi albumuk a 2016-ban megjelent Dystopia, melynek címadó dala Grammy-díjat kapott a "Best Metal Performance" kategóriában az 59. díjátadón.
A Megadeth jellegzetes gitárstílusáról ismert, gyakran használnak komplex, bonyolult zenei átkötéseket és váltásokkal teli gitárszólókat. Mustaine szintén ismert sajátos „vicsorgó” énekstílusáról, akárcsak visszatérő dalszövegtémáiról mint a politika, háború, függőség és emberi kapcsolatok.
Mint a kereskedelmileg egyik legsikeresebb heavy metal zenekar, a Megadeth több mint 50 millió albumot adott el világszerte, és eddig összesen 12 alkalommal jelölték őket Grammy-díjra a Best Metal Performance kategóriában. Több mint három évtizedes pályafutása alatt a Megadethnek több mint húsz hivatalos tagja volt, de a zenekar motorja, fő dalszerzője és egyetlen eredeti tagja mindig Dave Mustaine maradt. A Megadethet a Metallicával, a Slayerrel és az Anthraxszel együtt mint a thrash metal „nagy négyesét” tartják számon.
A zenekar története Kezdeti évek 1983 nyarán, alig két hónappal az után, hogy Dave Mustaine elhagyta a Metallicát – köztudottan alkohol- és drogproblémákkal küzdött ebben az időben, amiből rengeteg nézeteltérés adódott, így alig egy év közös zenélés után Hetfieldék kitették a zenekarból. Mustaine David Ellefson basszusgitárossal és Lee Rausch dobossal kiegészülve megalakította a Megadethet. Később Mustaine így emlékezett vissza erről az időszakról: „Amikor kidobtak a Metallicából csak vért akartam. Az ő vérüket. Gyorsabb és keményebb akartam lenni, mint ők.”"Killing Is My Business... and Business Is Good" remastered album notes. May 2002, Loud Records, 9046–2.
Mustaine a dühtől vezérelveLing, Dave. "At the Start It Was About Revenge", September 1999, Metal Hammer, reported by The Realms of Deth . Hozzáférés ideje: November 28, 2006. sokkal gyorsabb számokat írt, mint korábban, emellett felgyorsította egy korábbi számát (Mechanix), amelyet még a Metallicában töltött évek alatt írt, és melyet Hetfieldék „The Four Horsemen” néven sokkal lassabban adtak ki. A Megadeth hat hónapon keresztül kutatott hiába a megfelelő énekes után, Mustaine elhatározta, hogy magára vállalja az énekesi szerepet is, amellett, hogy ő volt a csapat fő dalszerzője, szövegírója, ritmusgitárosa és gyakran a szólógitáros posztot is betöltötte. Ez az elszántsága, indulata egész karrierje során végigkövette.
1984 elején a csapat felvette első demóját a "Last Rites/Loved to Death", a "Skull Beneath the Skin", és a "Mechanix" dalokkal. Azonban az együttesnek ekkoriban nem volt állandó felállása, folyamatos tagcserék zajlottak. Kerry King (a Slayer gitárosa) is a csapat tagja volt jó néhány koncert erejéig, amíg Mustaine állandó gitáros után kutatott. Szeretett volna egy állandó felállást kialakítani. Alig néhány koncert után megérkezett Gar Samuelson, aki az első két stúdióalbumon foglalta el posztját a dobok mögött. A demólemez akkora sikert aratott, hogy aláírtak egy szerződést a New York-i székhelyű független lemezkiadóval, a Combat Recordsszal.
Killing Is My Business... and Business Is Good! (1985–1986) 1985 elején az együttes 8000 dollárt kapott a Combat Recordstól, hogy készítsék el bemutatkozó albumukat. Mindazonáltal, hogy a pénz felét drogokra és alkoholra költötték, kénytelenek voltak kirúgni eredeti producerüket és maguk elkészíteni a lemezt. Ennek eredményeképpen rengeteg kritika érte az albumot rossz minősége miatt, de a rajta lévő számok hamar megismertették az emberekkel, mi is az a Megadeth. A Killing Is My Business... and Business Is Good! 1985 nyarán jelent meg, remekül vegyítve a thrash és a speed metal stílusjegyeit.Huey, Steve. "Killing Is My Business... and Business Is Good! AMG Review", at AMG.com. Hozzáférés ideje: November 16, 2006.Bregman, Adam. "Killing Is My Business... and Business Is Good!" Remastered version AMG Review, at AMG.com. Hozzáférés ideje: November 16, 2006. Habár az album minősége nem volt túl jó, megcsillogtatták tudásukat, elindítva ezzel a Megadeth karrierjét.
Az album tartalmazza a Megadeth első feldolgozását, amely Nancy Sinatra klasszikus számának, a These Boots Are Made for Walking speed metal feldolgozása, melynek dalszövegét Mustaine javarészt átírta. A szám később rengeteg problémát okozott, amikor a dal eredeti szerzője, Lee Hazlewood, úgy vélte, hogy Mustaine változtatásai undorítóak és sértőek, és követelte azt, hogy távolítsák el a dalt az albumról. A jogi problémáktól tartva, és az ügy eldurvulása miatt a számot eltávolították az album minden 1995 utáni verziójáról. 2002-ben, amikor a lemezt sok másik Megadeth-albumhoz hasonlóan újra kiadták, a szám felkerült rá, a dalszöveget azonban cenzúrával sújtották. Dave Mustaine a Killing Is My Business... and Business Is Good! későbbi extra kiadásában található jegyzetekben erősen kritizálta Hazlewoodot."Killing Is My Business... and Business Is Good" remastered album notes. May 2002, Loud Records, 9046–2.
1985 nyarán jött el a csapat első turnéjának időpontja, amelyben az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát járták körbe az Exciterrel kiegészülve. Azonban a Megadeth szólógitárosa, Chris Poland a turné alatt elhagyta a csapatot egy időre, helyére a koncertek alatt Mike Albert került. Poland később újra csatlakozott a Megadethhez 1985 októberében, nem sokkal a második album elkészítése előtt, amelyet még mindig a Combat Records felügyelete alatt rögzítettek.
Peace Sells... but Who's Buying? (1986–1987) Az eredetileg 1986 márciusában befejezett második album megsínylette a Combat Records kis költségvetését, az együttes elégedetlen volt az elkészült, összevágott anyaggal. Ez az elégedetlenség vezetett ahhoz, hogy aláírtak egy szerződést a Capital Recordsszal, amely egy nagyobb lemezkiadó volt, így az eddig elkészült számok kiadási jogait is megszerezte. Az új kiadó egy új producert, Paul Lanit rendelte a Megadethhez, hogy újrakeverje a már elkészült számokat. 1986 novemberében, egy évvel a lemez felvételeinek megkezdése után, a Capital Records végre kiadta a Megadeth második albumát, amely a Peace Sells... but Who's Buying? címet kapta. Ez az album jelentette a Megadeth számára a fordulópontot, az áttörést minden szempontból.Huey, Steve. "Peace Sells... but Who's Buying? Review, at AMG.com. Hozzáférés ideje: November 16, 2006. Csak az USA területén több mint 1 millió példány kelt el belőle.
Figyelembe véve, hogy egy úttörő thrash metal album, a Peace Sells... but Who's Buying? sok ehhez hasonló kritikával lett gazdagabb: "Az egyik legbefolyásosabb metálalbum, és a kevés teljesen kész thrash metal albumok egyike.". Az album címadó dala, a "Peace Sells" vált az egyik legismertebb számmá a lemezről, a csapat első videóklipje is ez a dal lett, amit az MTV híres "Headbangers Ball" című műsora is sokat játszott. A "Peace Sells" 11. lett a VH1 "40 legjobb metálszám" válogatásán,"VH1 40 Greatest Metal Songs", May 1–4, 2006, VH1 Channel, reported by VH1.com . Hozzáférés ideje: September 10, 2006. és a szám elején lévő basszusgitár dallam évekig az MTV hírműsorának volt a nyitó zenéje. A "Peace Sells… but Who's Buying?" volt az első Megadeth-album, amelynek borítóját Ed Repka készítette, átdolgozva a csapat jelképessé vált figuráját, Vic Rattleheadet a mai formájára, ezzel megalapozva kapcsolatát a Megadethtel. Sok későbbi alkotás is neki köszönhető, ami a művészi munkákat illeti.
1987 februárjában a Megadeth lett az előzenekar Alice Cooper Constrictor turnéján, amelyet egy rövid turné követett, támogatva a Mercyful Fate-et az USA-ban. Cooper, miután felvilágosították arról mekkora mértékben fogyasztja az együttes a különféle drogokat, egy este elhívta a Megadeth tagjait a turnébuszába és megpróbálta felvilágosítani őket ennek a veszélyeiről. Ugyanezen év márciusában az együttes megkezdte első világ körüli turnéját, amely során az Egyesült Királyságban fő zenekarként tettek látogatást.
Az évek során fellépő problémák miatt, amik legfőképpen a tagok anyagi visszaélései miatt törtek felszínre, Gar Samuelsont és Chris Polandot kirúgták a csapatból 1987 júliusában, a turné utolsó állomását követően, Hawaiin. Mustaine azt állította, hogy Samuelson kezelhetetlenné vált miután ivott, helyére Chuck Behler került.Gomes, Celesete. "So Far, So Good for Megadeth", August 1988, Rock, reported by The Realms of Deth . Hozzáférés ideje: October 13, 2006. Chris Poland pedig azért került ki a csapatból, mert Dave állítása szerint eladta az együttes felszerelését növekvő drogszükségleteinek fedezése miatt. A csapat következő So Far, So Good... So What! címmel ellátott albumán lévő "Liar" című szám is Chris Polandnak szól. Helyét azonnal átvette a Miracle gitárosa, Jay Reynolds. Azonban mikor elkezdtek dolgozni a következő albumon, Jay Reynolds helyét saját gitároktatója, Jeff Young vette át, így a So Far, So Good... So What! lemez felvétele már vele fejeződött be.
So Far, So Good... So What! (1987–1989) Az új kiadó nagyobb költségvetése, és Paul Lani producer segítségével megkezdődhetett az öt hónapon át tartó folyamat, amely alatt megszületett a Megadeth harmadik stúdióalbuma, a So Far, So Good... So What!. A felvételt – hasonlóan a korábbiakhoz – a kezdetektől problémák tarkították, úgymint Dave függőséggel való folyamatos csatája. Ezen kívül a másik probléma ismét a producerrel kapcsolatban merült fel, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a dobokat és a cintányérokat külön vegyék fel (ez az eljárás ismeretlen volt a rockdobosok számára), emiatt rengeteg összetűzésbe került Mustaine-nel. Ez a végső keverésnél csúcsosodott ki, amikor Lani távozott a Megadeth kötelékéből, helyére Michael Wagener került, aki újrakeverte az elkészült számokat.Birchmeier, Jason. "So Far, So Good... So What! Remastered Review", Allmusic, at AMG.com. Hozzáférés ideje: November 15, 2006.
1988 januárjában a csapat kiadta a So Far, So Good... So What! albumot, és amíg az Egyesült Államokban a lemez platinává minősült, a kritikusok mégsem kedvelték. Sok hasonló elhangzott az új anyaggal kapcsolatban: " Az album nagyon félelmetesnek akar hangzani, de látszik rajta, hogy erőltetett". Az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben, a Rust in Peace album kritikájánál a lemezt borzalmasnak titulálták. Azonban sok legendássá vált számot tartalmaz az album, amelyeket koncerteken gyakran játszanak, például a "Set The World Afire" vagy az "In My Darkest Hour". Az "In My Darkest Hour"-t Mustaine régi zenésztársa emlékére írta, Cliff Burton halálakor. A szám rengeteg rajongó kedvencévé vált, és az óta csaknem minden koncerten eljátszotta az együttes. A lemez ezen kívül a legendás Sex Pistols-szám, az "Anarchy in the UK" feldolgozását is tartalmazza, melynek dalszövegét kissé átdolgozta Mustaine (aki később bevallotta, hogy rosszul hallotta a dalszöveget helyenként).