bélyegkép|300px|A Kent-osztály névadója, az HMS Kent brit nehézcirkáló. A Kent-osztály egy brit építésű nehézcirkáló-osztály volt, négy egységét a brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy), két egységét pedig az Ausztrál Királyi Haditengerészet (Royal Australian Navy) állította szolgálatba. Az osztályba a HMS Berwick, HMS Cornwall, HMS Cumberland, HMS Kent, HMAS Australia és HMAS Canberra, HMS Suffolk tartozott.
Az osztály jellemzése A brit szakirodalom és a korabeli hivatalos források a County osztály Kent alosztályának kategorizálják, de a County osztály egyes alosztályai eléggé különbözőek voltak ahhoz, hogy önálló osztályokba sorolhatóak legyenek.
Az első brit nehézcirkálók voltak, amelyeket a washingtoni haditengerészeti szerződés ilyen nagyméretű cirkálókra vonatkozó korlátozásai alapján tervezték (maximum 10 000 tonna sztenderd vízkiszorítás, legfeljebb 203 mm-es fő lövegek). Más haditengerészetek legkorszerűbb nehézcirkálóihoz képest lassúbbak és gyengébben páncélozottak voltak, viszont nagy hatótávolsággal és kiváló tengerjáró képességgel rendelkeztek. Elsősorban a Brit Birodalom tengeri összeköttetési útvonalainak és óriási kereskedelmi flottájának védelmére és az ellenséges cirkálók leküzdésére szánták őket, nem pedig a főerőkkel való flottaműveletekre, a gyakorlatban mégis elsősorban flottaműveletekben vetették be őket. Az 1925-ös brit flottafejlesztési program keretében öt hajót építettek, a brit domínium Ausztrália további kettőt rendelt.https://www.navypedia.org/ships/australia/aus_cv_australia.htm
Az osztályba tartozó hajók sztenderd vízkiszorítása építésük idején 9750-9890 ts (ts=angol tonna, 1 ts = 1,016047 t) között volt. Később kb. 10 900 ts-re nőtt. Maximális vízkiszorításuk a kezdeti 13 630 ts-ről 14 490-14 910 ts-re emelkedett. A hajók teljes hossza 192,0-192,9m között volt. Legnagyobb szélességük 20,83 m. Merülésük 6,25 m-ről 6,7-6,9 m-re változott. A hajók közül a HMS Berwick, HMAS Australia és HMAS Canberra 4 Brown-Curtiss, a többi hajó pedig 4 Parsons turbinát kapott. A turbinákat 8 db Admirality típusú kazán látta el gőzzel. A főgépek teljesítménye kb. 58 900 kW (80 000 LE) volt csavartengelyen mérve. A legnagyobb sebességük 32,5 csomó volt (1/3 terheléssel). A hajók hatótávolsága 10 400 tengeri mérföld volt 11 csomós és 3100 tengeri mérföld 31,5 csomós sebességgel. Tüzelőanyag kapacitásuk 3200-3400 ts.
Eredeti alacsony kéményeik füstjének zavaró hatása kiküszöbölésére a kéményeik magasságát pályafutásuk elején jelentősen megemelték.
Páncélzat Az osztály hajói eredetileg övpáncélzattal egyáltalán nem rendelkeztek, csak létfontosságú részeiket védte egy jelképes, 2,54 mm-es páncéllemez, továbbá a lőszerraktárukat óvta 50,8–111,1 mm-es, a lövegtornyokat 25 mm-es, a főfedélzetet 38–76 mm páncélzat oltalmazta. Csak az 1930-as évekbeli modernizációjuk során szerelték fel őket egy 1,8 méter széles, a hajó középső részét oltalmazó 110 mm-es övpáncélzattal.
Fegyverzet Fő fegyverzetük 8 db BL 8 inch Mark VIII (203 mm L/50) ágyú kettesével beépítve négy páncélozott lövegtoronyban, nehéz légvédelmi tüzérség először 4 db egycsövű, később 4 db kétcsövű (8 db) QF 4 inch Mk V (102 mm L/45) gyorstüzelő löveg, valamint két négycsövű (összesen 8 db) 21 hüvelykes torpedóvetőcső. Legénységük 685-710 fő volt. A HMS Cumberland és a HMS Suffolk 1935–1937 között a többi egységre is 1930-1933 között felszerelt repülőgép indító katapultot mellett a hátsó főárbóc előtt nagyméretű hangárt kapott.
Az osztály egységeinek története A HMS Cornwall-t és a HMS Dorsetshire-t 1942. április 5-én japán repülőgépek elsüllyesztették az Indiai-óceánon. A HMAS Canberra 1942. augusztus 9-én Guadalcanal-nál japán cirkálókkal és rombolókkal vívott harc közben olyan súlyosan megsérült, hogy az USS Ellet romboló kénytelen volt elsüllyeszteni.
Galéria Brit egységek
Ausztrál egységek
Jegyzetek
További információk
Kategória:Brit cirkálók a második világháborúban Kategória:Nehézcirkálók Kategória:Második világháborús cirkálóosztályok