jobbra|bélyegkép|260px|A pápai konklávék helyszíne 1492-ben volt először a római Sixtus-kápolna, 1878 óta pedig mindegyik konklávét ott tartják jobbra|bélyegkép|260px|Az 1878-as pápaválasztó bíboros testület kamarásának Gioacchino Pecci grófnak, a későbbi XIII. Leó pápának javaslatára vált a Sixtus-kápolna belső tere a konklávé helyszínévé.
A konklávé a római katolikus egyház által 1274-ben létrehozott alkalmi intézmény, melynek feladata a mindenkori új pápa megválasztása. A szó jelentése arra utal, hogy a pápát választó testületet befogadó helyiséget kulcsra zárják (a latin cum és clavis ’kulcs’ szavakból). A helyiséget egy időben be is falazták – a bentiek csak élelmet kaphattak –, hogy a döntés ne húzódjon el, és azt mások ne befolyásolják. VI. Pál döntései (Ingravescentem aetatem, 1970, illetve Romano Pontifici eligendo, 1975) alapján csak a 80 évnél fiatalabb bíborosok vehettek részt mind a választás folyamatában, mind a megfigyelésben, a testület maximális létszáma pedig 120 fő. II. János Pál is változtatott a szabályokon (Universi Dominici gregis, 1996): a lényeges szabályok megtartása mellett kizárt két évszázadok óta nem alkalmazott döntési módot – a konklávé közfelkiáltással és megegyezéssel nem, csak szavazással dönthet –, a bíborosok szállásául a szintén a Vatikánban levő Domus Sanctae Marthae kényelmesebb épületét jelölte ki, valamint újra lehetővé tette a nyolcvan évnél idősebb bíborosok részvételét az előkészületi fázisban, rájuk bízta a közös imák vezetését, de a szavazásból továbbra is kizárta őket. A szabályozást a jelenlegi formában XVI. Benedek pontosította (Motu Proprio de Aliquibus Mutationibus, 2007), aki a 2013. február 28-i lemondása előtt még módosított néhány szabályt.
Története A szigorúbb szabályok bevezetésére X. Gergely pápát I. Károly szicíliai király vette rá azok után, hogy IV. Kelemen pápa halálát követően 1268-tól három éven keresztül sem tudtak a bíborosok döntésre jutni. A szigorú szabályok enyhítését hozta II. János Pál pápa pápaválasztási reformja (az 1996-ban elfogadott Universi Domini Gregis), melynek keretében többek között a pápaválasztó bíborosok lakhelyének kérdésében is enyhítést hozott, mivel ők immár a Ospizio Santa Marta épületében kerülnek elhelyezésre. A 19. század vége óta a konklávé helyszíne a Sixtus-kápolna, az akkori pápaválasztó bíboros testület kamarásának (Gioacchino Pecci bíboros, a későbbi XIII. Leó pápa) javaslatára.
A választás módja A feladatok nagy részét a Bíborosi Kollégium dékánja végzi. Ha bármilyen okból (kora, egészségi állapota stb.) nem tudja ellátni a feladatát, akkor az aldékán lép a helyére, ha ő sem, akkor a rangidős bíboros.
Mivel a Bíborosi Kollégium egy kis létszámú testület, mindig is léteztek tervek a bővítésre, például a Püspöki Szinódusra történő leváltására. Jelenleg a szinódus csak a pápa összehívására állhat fel, de még ha ez, vagy egy ökomenikus tanács is össze van hívva a választás idején, abban akkor sem vehetnek részt, sőt tevékenységüket az új pápa hivatalba lépéséig felfüggesztik.
Pápaválasztásra alapvetően kétféle okból kerülhet sor. Az első és leggyakoribb ok az előző pápa halála. Ennek tényét a bíboros kamarás, a camerlengo hirdeti ki, mégpedig a pápa valódi (nem felvett) keresztnevének említésével. Ezután bejelenti a pápai trón megüresedését (ez az úgynevezett sede vacante), majd magához veszi a halászgyűrűt, amit a pápa viselt. Ezt és a pápai pecsétet később megsemmisítik a Bíborosi Kollégium jelenlétében – régen ennek gyakorlati okai voltak, el kellett kerülni például az okirathamisítást, ma lényegében már csak szimbolikus jelentősége van.
Sede vacante idején a pápai feladatok egy része a Bíborosi Kollégiumra száll, de csak korlátozott mértékben. Ez hívja össze a bíborosokat, akinek kötelességük megjelenni, kivéve ha egészségi állapotuk nem teszi lehetővé vagy már elmúltak 80 évesek. Ezek az idős bíborosok is részt vehetnek ugyan, de csak megfigyelőként, tehát nem szavazhatnak.
A napi ügyeket a bíboros kamarás intézi, három segítővel (egy bíboros, egy pap és egy diakónus), akiket háromnaponta lecserélnek. A bíboros kamarás felel többek között a választás titkosságáért. Ez idő alatt szervezik meg a pápa temetését, amelyre a hagyomány szerint 4-6 nappal a halálát követően sort kell keríteni, és biztosítani kell, hogy a zarándokok leróhassák kegyeletüket. Ezt követi a 9 napos gyász időszaka, valamint a konklávé kezdetének kitűzése. Erre legkorábban a pápa halálát követő 15. napon kerülhet sor, de lehet akár a 20. napon is, ha a bíborosoknak nagy nehézségbe ütközne idejében odaérni a Vatikánba.
Megürülhet azonban a pápai hivatal lemondással is. XVI. Benedek pápa 2013-as lemondását megelőzően erre utoljára 1415-ben került sor, XII. Gergely pápa által. Az Universi Dominici gregus is számol ezzel a lehetőségekkel, és a fent tárgyalt procedúrát a megfelelő eltérésekkel rendeli alkalmazni. A halászgyűrűt a bíboros kamarás veszi őrizetébe, majd a Bíborosi Kollégium jelenlétében egy kis ezüstkalapáccsal X-et üt bele, hogy többé ne lehessen használni. "A világ világossága" című könyvében XVI. Benedek pápa teológiai érvekkel is alátámasztotta, hogy ha az egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy ellássa feladatát, a lemondás elfogadható.
A választás kezdete előtt right|thumb|260px|Krisztus átadja a kulcsokat a térdeplő Péternek, Perugino freskója a Sixtus-kápolnáról A bíborosok két prédikáción vesznek részt: az elsőn mielőtt megkezdődne a konklávé, a másodikon pedig már a Sixtus-kápolnában. Ezeken keretezik az egyház jelenlegi állapotát, és azt, hogy ezekben az időkben milyen pápára van szükség. A konklávé kezdete előtt a bíborosok misén vesznek részt a Szent Péter-bazilikában. Ezután a Cappella Paolinában gyülekeznek, amely az Apostoli Palotában található, és innen indulnak a Sixtus-kápolnába, miközben a mindenszentek litániáját éneklik. Majd ezután a "Veni Creator Spiritus"-t, melynek során megidézik a Szentléleket, és esküt tesznek arra, hogy az eljárást az apostoli alkotmánynak megfelelően folytatják le, ha megválasztják őket, akkor megvédik az Apostoli Szentszéket, hogy titoktartást fogadnak, és hogy világi hatalmak nem befolyásolják őket a választás során. Az esküt a legidősebb bíboros olvassa előre, a többiek pedig utánamondják, az Evangéliumra tett kézzel. Az eskü latinul így hangzik: Et ego [keresztnév] Cardinalis [vezetéknév] spondeo, voveo ac iuro. Sic me Deus adiuvet et haec Sancta Dei Evangelia, quae manu mea tango (Én, [keresztnév] [vezetéknév] bíboros, ígérem, fogadom és esküszöm. Isten segítsen és a szent evangéliumok, amelyet kezemmel érintek.)
Ezután a pápai szertartásmesteri hivatal vezetője felkéri mindazokat, akik nem bíborosok, hogy távozzanak. Ez jelképesen úgy történik, hogy megáll a Sixtus-kápolna ajtajában, és az "Extra Omnes!" (kívülállók, kifelé!) felkiáltást intézi hozzájuk, majd bezárja az ajtót. Ma már nem kell feltétlenül az ajtóban állnia ehhez, hanem egy mikrofonba is elmondhatja, és ezután zárja be az ajtót. A választást megelőzően akár ő, akár egy másik egyházi főméltóság beszédet intéz a jelenlévőkhöz, amelyben röviden előadja az egyház helyzetét és hogy milyen pápára van szükség, majd távozik. Ezt követően a rangidős bíboros megkérdezi, hogy van-e valakinek egyéb kérdése vagy kételye. Ha nincs, elkezdődik a választás. Ha valaki még esetleg még később érkezne meg, attól függetlenül ő is részt vehet. Ha egy bíboros rosszul lesz vagy fel kell keresnie a mellékhelyiséget, természetesen távozhat és vissza is térhet, de aki más egyéb okból távozik, az többé már nem jöhet vissza.
A múltban a bíborosokat kísérők, úgynevezett konklávisták támogatták, ma már azonban csak ápolók lehetnek jelen, és csak akkor, ha az adott bíboros egészségi állapota ezt szükségessé teszi. Ha szükséges, a választás alkalmával is jelen lehetnek. Jelen van még a Bíborosi Kollégium titkára, két ceremóniamester, a pápai sekrestye két hivatalnoka, és a dékán asszisztense. Ha valaki gyónni szeretne, ebből a célból papok is rendelkezésre állnak. Jelen van még két orvos és egy kisebb személyzet, amely az étkezést és a takarítást intézi. Jelenlétüket a bíboros kamarás és segédei személyesen engedélyezik.
A titoktartást nagyon szigorúan veszik. Tilos bármilyen formában egymással információkat megosztani erről, ahogy tilos bárkivel a konklávén kívül is felvenni a kapcsolatot. Az eskü megszegője, vagy az, aki kihallgatja a bent zajló eseményeket, kiközösítést (excommunicatio) von magára. Rendkívüli, különösen indokolt esetben csak három bíboros érintkezhet a külvilággal, a jelenlévők hozzájárulásával, kizárólag halaszthatatlan feladataik ellátása érdekében: az apostoli penitenciárius, a római egyházmegye megbízott bíborosa, valamint a Vatikán vikáriusa.
Bevett gyakorlat még a választás előtt a Sixtus-kápolnában a különféle megfigyelő- és lehallgatóeszközök utáni kutatás, illetve mivel már előfordult korábban, a személyzet utólagos ellenőrzése, hogy nem épültek-e be közéjük riporterek. A sajtó teljes mértékben ki van zárva, Wi-Fi kapcsolat nincs, továbbá elektronikus zavaróállomásokat is telepítenek a Sixtus-kápolna környezetébe, nehogy bármilyen információáramlás megvalósulhasson.
A választás A választás eredetileg három különböző módon történhetett meg: A Szentlélek hatására történő közfelkiáltással Kisebb (9-15 fő) pápaválasztó csoport meghatározásával, és a csoport döntésének elfogadásával Kétharmados többségig tartó többfordulós szavazással Ennek szabályai az idők során változtak. "Több X-es" szavazást használtak például V. Celensztin pápa szabályai szerint 1294 és 1621 között, azzal a módosítással, hogy az eredményes választáshoz ekkor is jelenlevők kétharmadának a támogatására volt szükség, ellenkező esetben újabb fordulóra került sor. Ha több jelölt is több, mint kétharmados eredményt ért el, a forduló szintén eredménytelenül zárult.
A mai szabályok szerint már az első nap délutánján lehet tartani egy választást. Ha senkit nem választanak meg ekkor, vagy egyáltalán nem szavaznak, akkor naponta összesen négy alkalommal lehet megtartani: kettőt délelőtt és kettőt délután. Minden választás előtt esküt kell tenni a jelenlévőknek, hogy megtartják a konklávé szabályait. Ha három nap alatt sem jutnak dűlőre, úgy a negyedik napra esetlegesen felfüggeszthetik a procedúrát és imádkozhatnak, és a legidősebb bíboros diakónus szólhat hozzájuk. Ha ezután is eltelik hét sikertelen szavazás, újabb felfüggesztés és a legidősebb bíboros pap következik, újabb hét sikertelen szavazás után pedig a legidősebb bíboros püspök. Ha ezek után is eredménytelen lenne hét szavazás, akkor egy szünnap következik, imádsággal és párbeszéddel. Ezután már csak arra a két jelöltre lehet szavazni, aki a legtöbb szavazatot kapta, és itt is meg kell szerezni a szavazatok kétharmadát.
A szavazás kezdete előtt a ceremóniamesterek előkészítik a szavazólapokat, melyeken az Eligo in Summum Pontificem ("Főpapnak választom") felirat olvasható. Ezekből mindenki legalább kettőt kap, majd a szavazás megkezdése előtt a titkár, a pápai szertartásmesteri hivatal vezetője és a ceremóniamesterek távoznak, és a legfiatalabb bíboros diakónus bezárja az ajtót. Ezt követően sorshúzással választ kilenc embert, akik segítenek a szavazás lebonyolításában. Ha az első két alkalom sikertelenül zárul, úgy ebéd után, délután folytatódik, újabb kilenc ember választásával és eskütétellel. A harmadik sikertelen próbálkozás után jöhet a negyedik is.