Az italo dance vagy mediterrán progresszív a dance egyik alstílusa, napjaink technójának és trance-ének az őse.
Jellemzője Az effajta stílus első képviselője Gigi D'Agostino volt, akit később más DJ-producerek is követtek, mind a BXR-től (a Media Records egyik label-je, melyet kizárólagosan az elektronikus zenének szenteltek, és különösen divatos volt az 1990-es években), mind konkurens labelektől.
A mediterrán szó eme zenei stílus (vagy jobban mondva alstílus) tisztán olasz eredetét hangsúlyozza. A dalokból az ének csaknem teljesen hiányzik, csupán pár mondat erejéig jelenik meg, melyek erős érzelmi hatás elérésére törekednek. Banálisan megközelítve a kérdést, azt állíthatjuk, hogy ez a stílus két ellentétes elem egyesítésére törekszik: a progresszív zene tipikus basszusait és a bizonyos hangszerek (például a hegedűk vagy hárfák) digitalizálásából fakadó kifinomult és dallamos hangzást hozza össze. Nem véletlen, hogy számos remixben fel tudnak idézni híres dalokat.
Története Mint műfaj, a 90-es évek első felében született és népszerűségének csúcspontján 1996-ban volt, az egész dance stílust megfertőzve, mígnem lassacskán, körülbelül 1-2 évvel később kihunyt. Pontosabban, ez a bizonyos stílus, melyben az elektronikus zenére jellemző állandó kísérletezés folyt, (még ha a műfaj sok kedvelője nem is ért egyet vele) a trance és a techno stílusokba fejlődött tovább.
Ha az elnevezéseket tekintjük, rendkívül nehéz különbséget tenni a mediterrán progresszív és az úgynevezett progressive dream music között.
Előadók Gigi D'Agostino Claudio Diva Marco Bisegna Sergio Crestini Sergio Datta Michele Generale Lello B. Tiziano Giupponi Max Castrezzati Mauro Picotto Gianfranco Bortolotti Gianni Parrini Daniele Gas Maurizio De Stefani
Kategória:Zenei stílusok Kategória:Elektronikus zenei stílusok