A The KLF (más néven a The Justified Ancients of Mu Mu, The JAMs, The Timelords), a brit acid house egyik meghatározó együttese volt a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján.
1987 elején Bill Drummond (alias King Boy D) és Jimmy Cauty (alias Rockman Rock) megjelentettek néhány hiphop alapú számot The Justified Ancients of Mu Mu néven (az ebből képezett mozaikszó a The JAMS), és egyet (Doctorin' The Tardis) The Timelords néven. Ebből alakult ki a KLF, amely kezdetben csak saját kiadójuk, a KLF Communications neve volt, később magát a zenekart is átkeresztelték. A The KLF néven működve, némi stílusváltás után, további dalokat adtak ki, s 1991-ben a legtöbb kiadványt eladó nemzetközi együttessé váltak. Írtak egy szarkasztikus hangvételű könyvet "A kézikönyv (Hogyan írjunk egyszerűen Number One slágert?)" címmel, valamint egy befejezetlen road movie-t is forgattak, "The White Room" munkacímen.
A külvilág felé az ezotériával és az anarchiával rokon művészeti felfogásuk segítségével kommunikáltak (ennek eszköze volt zenéjük is), ugyanakkor egyszerre igyekeztek titokzatosak és megbotránkoztatóak maradni. Leghírhedtebb fellépésük, mely egyben az utolsó is volt, az 1992-es BRIT Awards-on volt, ahol vaktölténnyel lőttek a tömegbe, majd a show utáni fogadáson egy döglött birkát szolgáltak fel. A KLF-fel keresett pénzből Drummond és Cauty létrehozták a K Foundationt, amely néhány évig pártolta az alternatív művészeteket (illetve díjazták a legrosszabb művészeket), a maradék mintegy egymillió fontot pedig nemes egyszerűséggel elégették. Mivel a komplett katalógusukat visszavonták, ezért számaikat nem lehet semmilyen hivatalos felületen megtalálni vagy megvásárolni, kivéve azokat a dalokat, amelyeket más kiadókon keresztül is kiadtak. A KLF után még két ízben alkottak, One World Orchestra és 2K néven. A duó 2017-ben újra hallatott magáról, akkor adták ki "2023: A Trilogy" című könyvüket.
2021. január 1-jén váratlanul felkerült a különféle streaming oldalakra "Solid State Logik 1" címre hallgató válogatáslemezük, annak ígéretével, hogy a későbbiekben ezt újabbak követik.
Története 1986-ban Bill Drummond már ismertnek számított a zenei életben: társalapítója volt a Zoo Records-nak, gitározott a Big In Japan zenekarban, és menedzserkedett is az Echo & the Bunnymen és a The Teardrop Explodes zenekaroknak. Ezt az életet hagyta ott 1986. július 21-én, amikor is pontosan 33 és ⅓ éves lett. Számára misztikus volt ez a szám, ennyit pörög ugyanis egy bakelitlemez is percenként. Új kihívásokra vágyott, aminek első eredménye a The Man című LP lett, melyet jól fogadott a kritika.
Ekkor ismerkedett meg Jimmy Cautyval, egy sikertelen rockegyüttes gitárosával. Hamar rájöttek, hogy sok közös vonásuk van, például mindketten nagy rajongói az ezoterikus / sci-fi regénysorozatnak, az Illuminatus!-nak. Sok mindenben egyet is értettek ezen belül, elfogadták a könyvben szereplő diszkordianizmust, az anarchizmus posztmodern formáját. Drummond még egyetemista korában segített a mű színielőadássá alakításában Liverpoolban. Miután újra elolvasta a könyveket, hip-hop számokat hallgatott, és rájött, hogy a zene segítségével fogja felkorbácsolni az általa stagnálónak tartott popzenei életet. Ő és Cauty ezért megalapították a "The Justified Ancients of Mu Mu" duót.
The Justified Ancients of Mu Mu
Már a csapat elnevezését is az Illuminatus!-ból vették: ott a the JAMs egy lázadó szervezet volt, amely a világuralomra törő illuminátusok ellenében létezett. A zenét és a szövegek stílusát is többnyire ezek a novellák befolyásolták: a zenéket többnyire más dalok részleteiből vágták össze, beatbox alapokra helyezve, mindehhez pedig Drummond szövegei társultak, amelyek sokszor tartalmaztak gúnyolódásokat, ezoterikus metaforákat, vagy szociális témákat.
Első kislemezük, az All You Need Is Love, a Beatles és Samantha Fox számaiból volt összevágva. A kiadók jogi problémák miatt nem merték felvállalni a terjesztést, így hát kézen-közön történt a forgalmazás. A sajtóhoz is elkerült néhány példány, akik az egekig magasztalták az újfajta koncepciót. 1987 májusában a dal megjelent hivatalos kislemezként is, miután a problémás részeket átdolgozták. A szöveg egyes sorait graffitiként fújták fel hirdetőtáblákra, így népszerűsítették azt. A befolyt pénzből végre felvehették az első nagylemezt, ez volt az "1987 (What The Fuck Is Going’ On?)". Sajnos újabb probléma merült fel: az egyik szám ("The Queen And I") az ABBA "Dancing Queen" című számából tartalmazott részleteket, ami miatt a svéd együttes letiltatta a lemezeket. Mivel nem született megállapodás, ezért az összes megmaradt kópiát jelképesen elégették vagy a tengerbe dobták.
Ezt követően kiadtak két kislemezt saját kiadójuk, a KLF Communications égisze alatt. Mindkettő átmenet volt a house zene felé: a "Whitney Joins The JAMs" nem volt más, mint Whitney Houston "I Wanna Dance With Somebody" című dala ötvözve a "Mission: Impossible" és a Shaft betétdalaival; a "Down Town" pedig egy klasszikus Petula Clark-szám átdolgozása volt. Ezek a korai munkák a "Shag Times" című válogatáslemezükön kaptak helyet. 1988-ban megjelent második albumuk, a "Who Killed the JAMs?" lemez.
The Timelords
1988-ban egyetlen projekt, a The Timelords erejéig tevékenykedtek: ez volt a "Doctorin' The Tardis" című szám, ami Nagy-Britanniában listavezető lett. Híven az addigi zeneszerzési koncepcióhoz, a videóklipben részleteiben szinte semmi sem eredeti – a hangsáv egy régi glam rock dal, Gary Glitter Rock and Roll-jából, valamint a BBC Ki vagy, Doki? c. sci-fi sorozatának főcímdalából és kisebb részben még néhány popdalból (pl. a Sweet glam-rock csapat 1973-as Blockbuster c. dalából) lett összevágva (ráadásul vélhetően a Rock and Rollt sem eredeti, hanem a Human League által szintetizátor-popdallá feldolgozott formájában használták), ugyanakkor az előadói név és a „Tardis” cím, valamint a szövegként skandált „Dr. Who”, illetőleg a klip képsávjában használt dalek modellek is nyilvánvaló utalások). A klipben egyéb, más szerzők által készített alkotásokra utaló zenei- és látványelemek is szerepelnek.
Később bevallották, azért volt szükség erre az új névre (The Timelords, azaz Időurak), mert szükségük volt egy listavezető slágerre is. Az egyik, a zenekar által készített promóciós videóban (ezek a fél-egy órás, fantasy / aktivista művészeti / musical / önreklám elemekből álló keverék alkotások VHS videókazettákon jelentek meg) azt állították, hogy a klipet a KLF együttes saját, Ford Galaxy rendőrautóból átalakított járműve készítette, aki egyszer csak megszólalt, beszélt hozzájuk , Ford Timelordnak nevezte magát, és azt állította, csinált egy mixet bizonyos popdalokból, amely érzése szerint igen alkalmas lenne a slágerlistákon való élre kerülésre – a videók nyilvánvalóan fikciós, áldokumentum jellegét tekintve, amely illett a zenekar "anarchista" filozófiájához, az állítás faktuális predikációként való kezelhetősége megkérdőjelezhető.
1989-ben "The Manual" (A kézikönyv) címen megjelentettek egy paródiának is felfogható kézikönyvet arról, hogyan lehet egyszerűen, kevés pénzből világslágert készíteni.
The KLF
1987-ben, a "Whitney Joins The JAMs" kislemez megjelenésével egyidejűleg nevezték át saját kiadójukat KLF Communications-re (előző neve "The Sound of Mu(sic)" volt). Első kiadványuk ezen a néven 1988 márciusában jelent meg, a "Burn the Bastards / Burn the Beat" kislemez. Bár a The Justified Ancients of Mu Mu nevet hivatalosan nem hagyták el, a legtöbb jövőbeli kiadványuk már The KLF néven készült. A névváltás elsődleges oka a stílusváltás volt: a korábbi plagizálás helyét a saját szerzemények vették át (megtartva azért a hangminták felhasználásának szokását), valamint a hip-hop stílust is hanyagolni kezdték az elektronikus tánczene kedvéért, amit ők "pure trance"-nek neveztek. A KLF rövidítés jelentése sohasem derült ki egyértelműen, a legközismertebb feltételezések szerint a 23-as számmisztika alapján (hogy kijöjjön a betűszám) a rövidítés feloldása: "Kopyrite Liberation Front". Egy másik szerint az együttes neve "Kings of the Low Frequencies". Az előbbi magyarázat valószínűsíthetőbb, ugyanis az Illumimatus!-trilógiában található utalás az ELF szervezetre (Erisian Liberation Front).
Első számaik, 1988-1989-ben valóban teljesen mások voltak, mint az előzőek: instrumentális, szövegmentes JAMs-feldolgozások, valamint új, az acid house műfajában úttörő, szintén instrumentális dalok, mint a "What Time Is Love?" vagy a "3 A.M. Eternal". Ezek voltak a későbbi nagyobb sikereik előfutárai. 1989-ben felléptek egy Helter Skelter-fesztiválon Oxfordshire-ben, ahol ezerfontos bankjegyeket dobáltak a nézők közé, melyekre a "Szeretünk titeket, gyerekek" feliratot írták. Ugyanebben az évben elhatározták, hogy a "Doctorin' The Tardis"-ból befolyó bevételből elkészítik a "The White Room" című filmet, és hozzá a betétdalokat. A film témája a rejtélyes Fehér Szoba kereséséről szólt, amelybe belépve a földi halandó hátrahagyhatta az őt az e világhoz kötő béklyókat. Sem a film, sem a filmzenei album nem készült végül el, bár előbbinek néhány jelenete közkézen forog, utóbbit pedig (amely az első instrumentális szerzeményeik poposított verzióját is tartalmazta) csak később adták ki, jelentősen átdolgozva. Egyedül a "Kylie Said to Jason" jött ki kislemezen, mintegy előzetes promócióként, és hogy pénzt szerezzenek – ám ez csúfosan megbukott.
A növekvő pénzügyi nehézségek miatt a film készítése egyre csak csúszott, és a filmzenei album sem akart elkészülni, hasonló okokból. Mindeközben a "What Time Is Love?" szép lassan klubhimnusszá nőtte ki magát, ami arra inspirálta Drummondot és Cautyt, hogy a pure trance irányvonalat kövessék. Ennek fényében készült el a következő nagy sláger, a "Last Train To Trancentral". 1990-ben tettek egy kis kitérőt az ambient világa felé is: először Cauty alapított egy duót Alex Patersonnal "The Orb" néven (még első albumuk megjelenése előtt feloszlottak, a kész anyagot Cauty "Space" néven adta ki), majd a KLF készített egy ambient stílusú lemezt "Chill Out" címen. Ugyanebben az évben kijött még egy majdnem lemezhosszúságú videóklip "Waiting" címmel. Keményebb, kicsit ipari techno hangzású dalként pedig az "It's Grim Up North"-ot jelentették meg, ismét The Justified Ancients of Mu Mu néven.
1990 végén átnyergeltek a pure trance-ről a stadium house műfajára, amely a korábbi sikereik slágeresítését jelentette kezdetben. Ennek fényében dolgozták át a félbemaradt The White Room albumot, több rapbetéttel és vokállal, valamint közönségzajjal. Az eredmény óriási siker volt: az elsőként kihozott "What Time Is Love?" ötödik lett a brit listán, de a nemzetközi listákon is a TOP10-ben végzett. Az ezt követő "3 A.M. Eternal" még ennél is nagyobb sikereket ért el, és első lett Nagy-Britanniában. A The White Room lemez végül 1991 márciusában jelent meg.
A sikerek folytatódtak ezt követően is: a "Last Train To Trancentral" második lett a brit listán és világszerte népszerű lett, majd a "Justified and Ancient" című daluk, amit az amerikai country-énekesnővel, Tammy Wynette-tel közösen vettek fel, megint csak nemzetközi siker lett. Amerika meghódítására pedig az "America: What Time Is Love?"-val került sor, amely korábbi slágerük, a melodikus What Time is Love jelentős, metál-rave-dance keverék stílusú átdolgozásával készült, a Deep Purple sztárjának, Glenn Hughes-nek a közreműködésével. Ennek a teljesítménynek köszönhetően 1991 végére a KLF lett a legtöbb kislemezt eladott előadó, és a sikerek úgy érték el őket, hogy a korábbi jogi problémáktól nem kellett tartaniuk.