J. K. Rowling Harry Potter sorozatában számos kitalált lény szerepel. Ezek egy része a mitológiából vagy a folklórból származik, mások az írónő saját találmányai.

Akromantulák

Az akromantulák óriás méretű, embernél nagyobb pókok. Intelligensek, képesek megtanulni az emberi beszédet, ugyanakkor veszélyesek, mivel az emberi fajt zsákmánynak tekintik. A baziliszkuszoktól félnek. A Tiltott Rengetegben él egy csapat akromantula.

Aragog Aragog a Harry Potter-könyvekben szereplő óriáspók, Hagrid neveltje. A Tiltott Rengetegben él. A második könyvben tűnik fel először.

Harryék kifaggatják, és ő elárulja, hogy nem ő az a szörny, amely a Titkok Kamrájában rejtőzik, pusztán az óriás Hagrid roxforti „háziállata”, de aztán Tom Denem vádja alapján, miszerint a gyilkos szörny Hagridtól származik, utóbbit kicsapják a Roxfortból.

Ezután Aragog gyermekei majdnem felfalják Harryéket.

A hatodik könyvben hal meg Aragog.

Bár Hagrid szeretné, ha Harry és barátai részt vennének a temetésén, de Harry csak egyedül megy el, ő sem kegyeletből, hanem azért, hogy megszerezze Lumpsluck emlékeit.(Ron nem akart elmenni Aragog temetésére mert retteg a pókoktól.)

Baziliszkusz (más néven a kígyók királya)

A források szerint az első baziliszkusz kitenyészője Hitvány Herpón volt. A párszaszájú görög fekete mágus hosszas kísérletezés után jutott arra a felfedezésre, hogy a tyúktojásból, ha varangy kotlik rajta, hatalmasra megnövő, minden más hüllőnél veszélyesebb kígyó kel ki.

A baziliszkusz teste fénylő zöld, hossza a 15 métert is elérheti. A hím példányok skarlátvörös fejtollaikról ismerhetők fel. A baziliszkusz méregfogával is tud ölni, de a legveszélyesebb fegyvere hatalmas, sárga szeme: aki belenéz, azonnal meghal.

Ha elegendő mennyiségű táplálékhoz jut, ez a bestia jelentős kort élhet meg. Hitvány Herpón baziliszkusza állítólag közel kilencszáz évig élt. Bár a baziliszkuszköltést a középkor óta a törvény tiltja, e tevékenység igen könnyen eltitkolható: elég kivenni a tojást a varangy alól, mikor megjelennek a Varázslény-felügyeleti Főosztály ellenőrei. Mivel azonban a baziliszkusznak csak párszaszájú tud parancsolni, a fekete mágusok többsége éppúgy tart bestiától, mint bárki más.

A Baziliszkusz a J. K. Rowling írta Harry Potter-könyvek szereplője, amelyet az azonos nevű mitológiai lényről mintázott az írónő.

A Harry Potter és Titkok Kamrájában A Baziliszkusz a Titkok Kamrájában rejlő szörny. Pillantása halálos, de még valamilyen módon tompított tekintete (tükörképe, kísérteten keresztül) is kővé dermedést vált ki. 1943-ban, amikor először nyitotta ki Tom Rowle Denem a Titkok Kamráját, megölt egy lányt, aki később szellemként kísért abban a női vécében, amelyben meghalt. Most Hisztis Myrtle a neve.

A Baziliszkuszról a Hermione Granger által talált könyvtári könyvből kitépett lapról megtudjuk, hogy:

Harry Potter második roxforti tanévében sorozatos támadások érik a mugli születésű diákokat, akik kővé dermednek. Binns professzor (a filmben McGalagony professzor) elmondja a diákoknak, hogy a legenda szerint „Mardekár szörnyetege” van a Titkok Kamrájában. Amikor elrabolják Ginny Weasley-t, Harry és Ron, valamint kényszerűségből Lockhart professzor elindul a kamrába. Csak Harry jut el a kamrába, ahol Voldemort emlékképe már várja és ráuszítja a baziliszkuszt. Harry végül legyőzi a szörnyet Griffendél Godrik kardjával és Fawkes segítségével, aki megvakítja a baziliszkuszt.

Harry Potter és a Halál ereklyéiben Hermione és Ron lemennek a kamrába a baziliszkusz megmaradt fogáért, amivel elpusztítanak egy horcruxot; Hugrabug Helga kelyhét.

Bólintér Faőrző bestia, főként varázspálcának való fákon él. Fatetűvel, alkalmanként tündérmanótojással táplálkozik. A bólintér ránézésre nem tűnik harciasnak, de ha felmérgesítik, megpróbálja kiszúrni az ember szemét az ujjával, amely igen éles és hegyes. A Harry Potter és a Főnix Rendje című kötetben Suette-Pollts, a Legendás lények gondozásának tanárnője mutatja be a diákoknak. A Legendás állatok és megfigyelésük című filmben kiderül, hogy minden zárat ki tudnak nyitni.

Bolyhoska

Bolyhoska egy hatalmas háromfejű kutya, akinek a gazdája Hagrid. Ő őrizte a földalatti szobát, ahol a bölcsek köve el van rejtve az első részben. Egyetlen módon lehet kijátszani: ha zeneszót hall, elalszik. A Harry Potter és a bölcsek kövében Harry, Ron és Hermione véletlenül belerohannak, amikor menekültek Argus Frics, a gondnok elől. Később, amikor Harryék lemennek a lejáróhoz, hogy megakadályozzák, hogy a bölcsek kövét elvigyék, egy furulyával altatják el a szörnyet. Egy eldobott hárfát látnak a teremben, amelyet az előző behatoló hagyott ott. A könyvből készült filmben nincs furulya, a kutya azért alszik, mert egy megbűvölt hárfa játszik magán. A kő megvédése, majd a megsemmisítése után már nem volt szükség Bolyhoskára, ezért kibocsátották a Tiltott Rengetegbe. A későbbi könyvekben nem szerepel.

Csámpás Csámpás Hermione Granger macskája, akit a Roxfortba is magával visz. Először a harmadik évfolyamban tűnik fel. A macskát Hermione a Mágikus Menazsériában vette, ahova Ron, Harry és Hermione bement, hogy a lány tudjon magának venni valamilyen állatot abból a pénzből, amit a szüleitől kapott, hogy nézzen magának valamilyen születésnapi ajándékot, és Ron megnézesse a patkányát, mert rossz bőrben van. Csámpás a boltban egyszer rá is támadt Makeszre. Hermione eredetileg baglyot akart, de inkább azt az aranyos macskát vette meg. Csámpásnak sűrű rőt bundája van, s morcos pofája olyan, mintha súlyosan ütközött volna egy kőfallal. Sokszor próbálta elkapni a patkányt. Egyszer nagyon csúnyán össze is verekedtek, úgy, hogy Makesz majdnem meg is halt. A 3. évfolyam végén kiderül, hogy Sirius, aki kutyává tud változni, kutyaalakban megkérte Csámpást, hogy ölje meg Makeszt, mert ő nem más, mint Peter Pettigrew, Voldemort szolgája, Harry szüleinek áruló titokgazdája.

Csámpás a folytatásában is megjelenik - 4-6. kötetben -, ahol a játékos, kedves, dorombolós oldalát ismerhetjük meg, és egyértelművé válik, hogy valójában egy nagyon jó természetű macska.

Dementorok A varázslók börtönének, az Azkabannak őrei, ami egy szigeten található. Az ötödik könyvben (Harry Potter és a Főnix Rendje) elhagyják az Azkabant, és csatlakoznak Voldemort seregéhez. Lupin professzor a Harry Potter és az azkabani fogolyban így jellemzi a dementorokat:

„A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot. Még a muglik is megérzik jelenlétüket, pedig számukra láthatatlanok. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élősködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint ő maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyűbb emlékeid.”

Általános jellemzőik A dementorok körülbelül három méter magasak, fekete, csuklyás köpenyt hordanak. Csak hullaszerű kezük, és néha az arcuk látható. A dementorok vakok, szemük helyett csak szemüregük van, szájuk helyén pedig egy lyuk, mely legszörnyűbb fegyverük, a dementorcsók végrehajtására szolgál. Ilyenkor kiszippantják az áldozat lelkét, aki ettől kezdve élőhalottá válik.

A dementorok a pozitív emlékeket érzékelik az emberekben, ezekből táplálkoznak. Megjelenésükkor szinte megfagy a levegő. Az emberek ilyenkor átélik legszörnyűbb emlékeiket. A különösen érzékenyek el is ájulhatnak a dementorok jelenlétében. Az azkabani foglyok gyakran megtébolyodnak a dementorok tartós közelségétől.

A dementorokat valószínűleg varázslók hozták létre, mesterséges lények. Gomba módra szaporodnak, fagyos levegőt keltve a közelükben. Mivel kevéssé intelligens, viszont igen kegyetlen lények, megfelelőek a rabok őrzésére. A Mágiaügyi Minisztériumban a tárgyalásokra is dementorok kísérik be a rabokat. Voldemort visszatérése után azonban otthagyták az Azkabant, és csatlakoztak a Sötét Nagyúrhoz.

A muglik nem látják a dementorokat, de rájuk is ugyanolyan hatással vannak. Védekezni a patrónus-bűbájjal lehet ellenük. A bűbáj megidéz egy patrónust, ami egy pozitív erőtér, a jó emlékekből táplálkozva. Ez egyfajta pajzsként működik a dementorok ellen. Megidézésekor egy kellemes emlékre kell gondolni. A patrónusok különböző állatalakban jelennek meg. Az erősebbek elriasztják, a gyengébbek csak hátráltatják a dementorokat. A dementorok által okozott sokkra jó gyógyír a csokoládé. A patrónus bűbáj varázsigéje: Expecto Patronum! Megidézéséhez az kell, hogy csak pozitív emlékre gondoljunk és ne érdekeljen, hogy a dementor milyen fagyos levegőt áraszt.

Dementorok a könyvekben A dementorok először a harmadik Harry Potter-kötetben jelennek meg. A Roxfortot őrizték a szökött rab, Sirius Black betörése ellen. Harry minden velük való találkozáskor szülei életének utolsó pillanatait hallotta. Először a vonaton találkozott dementorral, amelyet Remus Lupin professzor elriasztott. Később egy kviddicsmeccsen jelentek meg, ennek következtében Harry leesett a seprűjéről. Lupin professzor elvállalta, hogy megtanítja neki a Patrónus-bűbájt, amellyel védekezhet ellenük. Harry patrónusa egy szarvas alakjában jelent meg (apja is szarvassá tudott változni). Sirius Black kiszabadítása után megtámadták őket a dementorok, Harrynek nem sikerült megidéznie a patrónust. A jövőből visszatért önmaga azonban megmentette őket. Az ötödik könyv elején unokatestvérével együtt támadta meg két dementor, az ellenük használt varázslat miatt Harryt tárgyalásra idézték a minisztériumba, és majdnem eltanácsolták a Roxfortból.

Az ötödik kötetben (Harry Potter és a Főnix Rendje) elhagyták az Azkabant, és csatlakoztak Voldemorthoz. A hatodik kötetben (Harry Potter és a Félvér Herceg) egyre szaporodtak, furcsa ködös időt okozva, valamint sorozatos támadásokat követtek el muglik és varázslók ellen.

Durrfarkú szurcsókok A durrfarkú szurcsókok skorpiószerű szörnyetegek, amelyeknek tüzet lőnek a farkukból. A hímek fullánkkal, a nőstények pedig szívókával rendelkeznek a testük közepén. Rubeus Hagrid tenyésztette ki őket, Rita Vitrol állítása szerint a mantikor és a tüzes rák keresztezéséből. Egyedül a Harry Potter és a Tűz Serlege című részben szerepelnek.

Főnixek A főnixekkel először a második kötetben találkozhatunk, mikor Harry Dumbledore irodájába megy. A főnixek halálukkal szaporodnak ekkor lángrakapnak és a hamvaikból újak születnek. A főnixek könnye minden sebet begyógyít és hatalmas fizikai terhelést képesek elviselni valamint szállítani. A második kötetben Harry-t és barátait egy főnix (Fawkes) viszi ki a titkok kamrájából.

Fawkes thumb|right|160px|Fawkes a filmben Fawkes a Harry Potter-könyvekben Albus Dumbledore madara, egy gyönyörű, vörös és arany színű főnixmadár, amely hamvából éled mindig újra és újra. (A színei azonosak a Griffendél-ház színeivel.) Könnye gyógyító erejű, hangja reményt kelt a jókban, a gonoszokat azonban elijeszti. Hatalmas súlyokat bír el. A faroktolla alkalmas arra, hogy varázspálca magja legyen; a Harry Potter és Voldemort varázspálcája is Fawkes tollával készült.

A második részben kapott nagy szerepet, mikor Harry a baziliszkusz ellen harcolt: megvakította a gyilkos tekintetű szörnyeteget, aztán könnyeivel meggyógyította Harry sebeit.

Megjelenik a Főnix Rendjében is – ő figyelmezteti Dumbledore-t, hogy Dolores Umbridge elhagyta az irodáját. Ugyanebben a könyvben Fawkes megmenti Dumbledore életét a Mágiaügyi Minisztériumban folyó harc során: eléje ugrik, hogy megvédje egy halálos átoktól és így ő maga hamvad el.

A hatodik részben, Dumbledore halála után Fawkes elhagyja a Roxfortot.

Házimanók