Az Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai (eredeti német cím: Raumpatrouille – Die phantastischen Abenteuer des Raumschiffes Orion) az első német sci-fi tévéfilmsorozat. Hét részből áll, németországi premierje 1966. szeptember 17-én volt. A Magyar Televízió 1968-ban mutatta be, elsöprő sikerrel.
Magyarországon 2002 őszén elkészítették a filmsorozat felújítását, újonnan megírt szinkron-szöveggel és (Mécs Károlytól eltekintve) teljesen új szinkron-szereplőgárdával. A felújított sorozat epizódjait az Űrjárőrök – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai főcímmel mutatták be a Filmmúzeum tévécsatornán, és DVD-n is ezzel a címmel adták ki.
Megjegyzés: a sorozat azon rajongói között, akik a hajdani bemutatókat látták, ismerték, máig meghatározó az 1967-ben készült fordítás és szinkron.A Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió készítette 1967-ben, a szöveg Somló Éva munkája, a szinkronrendező Vas János volt. A régi és a felújított változat között szóhasználatbeli, fordítási különbségek vannak, és rajongói honlapokon, fórumokban gyakran látni, hogy ma is a régi fordításban szereplő szóváltozatokat, mondatokat idézik az új fordításban találhatók helyett.
Tartalma A történet körülbelül 3000-ben játszódik, amikor a Föld lakossága már egyetlen közösséget alkot, melyet a világkormány irányít. A bolygóközi űrflotta egyik legjobb hajója az Orion űrcirkáló, melynek ötfős személyzete, Cliff Allister McLane parancsnok vezetésével számos bátor akciójuk ellensúlyozásaként hasonlóan számos magánakciót, szabályszegést, fegyelmezetlenséget tudhat már maga mögött. A flotta vezérkara megelégeli a dolgot, és büntetésül az Oriont három évre közönséges járőrszolgálatra osztják be. Azért, hogy a további kilengéseket megakadályozzák, a hajóra vezénylik a Biztonsági Szolgálat tisztjét, Tamara Jagellovsk hadnagyot, és felhatalmazzák „alfa-parancs” kiadására, tehát a parancsnok utasítására is a szükséges esetekben.
Az Orion első járőrútja során idegen lényekkel találkozik, akik megszállták az egyik előretolt űrbázist, megölve annak személyzetét, és az Oriont is megtámadják. Kialakul egy gerillaháború a veszélyes eszközökkel támadó varangyok – ahogy az idegen lényeket elnevezték –, és a Föld között. Ebben a háborúban játszódik a sorozat összesen hét epizódja.
A tervezéstől a bemutatóig A müncheni székhelyű Bavaria filmstúdió produkciós irodája, a Bavaria Atelier GmbH 1962-ben megvett néhány űrhajós sci-fi történetet. Ezek szerzője, Rolf Honold indította el az Oriont a hírnév felé. A sorozat történeteinek, forgatókönyvének megtervezésében csatlakozott hozzá egy másik író is, W. G. Larsen. Ez azonban egy álnév, és öt embert takar egyszerre. A Bavaria három forgatókönyvírója és producere: Hans Gottschalk, Helmut Krapp – ők az Orion producerei is lettek – és Oliver Storz, valamint a sorozat két rendezője: Michael Braun és Theo Mezger együtt vettek részt a történetek kialakításában, a közös álnév alatt.
A sorozat összesen öt résztvevő koprodukciójában készült. Meghatározott epizódok megrendelőiként a nyugatnémet ARD műsorszórási társulás tévécsatornái jelentkeztek: az 1., 3. és 4. részt a Westdeutscher Rundfunk (WDR), a 2. és 7. részt a Südfunk Stuttgart (azóta Süddeutscher Rundfunk (SDR)), az 5. és 6. részt pedig a Norddeutscher Rundfunk (NDR) és a Südwestfunk (SWF) fizette.
Különleges megrendelő volt az éppen akkoriban átalakuló francia közszolgálati tévécsatorna új irányítója, az Office de Radiodiffusion Télévision Française (ORTF). Ők ugyanis szintén részt vállaltak a költségekből, de ezért cserébe a sorozatból bizonyos jeleneteket fel kellett venni francia színészekkel is. Ez azt jelenti, hogy bár a főszereplők nem változnak, kisebb szerepekben a német színészek helyett beálló francia színészekkel újraforgatták az adott jeleneteket, és a francia tévében a sorozatnak ezt a változatát mutatták be, Commando Spatial címmel.
A felvételek nagy része a Bavaria stúdiójában készült, a München déli szomszédságában levő Grünwald városka Geiselgasteig nevű részén. A viszonylag kevés külső jelenet többsége kopár égitestek felszínén játszódik, ezek felvételéhez eredetileg Izlandot tervezték helyszínül, de végül a Münchentől mintegy 60 kilométerre délnyugatra levő Peißenberg barnaszénbányáiban is ideális helyszínre leltek. Ezen az útvonalon elhaladunk a Starnbergi-tó mellett, amelynek a partján fekszik Tutzing, ennek a városkának a kastélya adott helyet az 5. epizód Chromán játszódó jeleneteinek.
A látványtervek, majd a díszletek és jelmezek elkészítése rengeteg munkát követelt, de végül 1965. március 1-jén megkezdődtek a közel öt hónapig tartó felvételek. A trükkök rögzítése még ez után is folytatódott, az utómunkákkal együtt. Mivel az elektronikus videotechnika akkor még gyakorlatilag nem létezett, a felvételek filmszalagra készültek, 4:3 képarányban, fekete-fehérben, monó, azaz egy csatornás hanggal. Vagyis ahogy a televíziók akkoriban igényelték. Színes mozgófilm-felvétel nem készült, ezért ha ilyennel találkozunk, az utólagos színezés eredménye.
A németországi premier végül 1966. szeptember 17-én jött el az ARD hálózatán, és a további epizódok kéthetente követték egymást. A sorozat nézettsége elérte a 80%-ot is.
A sorozat elkészítésének összköltsége 3,4 millió nyugatnémet márka volt. Ez az akkori árfolyamon számítva körülbelül 10 millió forint, illetve 875 ezer USA dollár. Viszonyítási alapot adhat, hogy az ugyanekkor nyugatnémet-olasz-jugoszláv koprodukcióban készült Winnetou und das Halbblut Apanatschi című másfél órás mozifilm költsége ezzel azonos, a Pár dollárral többért című olasz-spanyol-nyugatnémet western 600 ezer dollárba, az Egy férfi és egy nő című francia film pedig 6,3 millió dollárba került. (Forrás: IMDb.)
Az Orion már a maga idejében nagy siker lett. Az elkészült sorozat története az utolsó epizód végén lezárul, ennek ellenére állítólag újabb hét epizód terve is elkészült, de a magas költségek miatt a stúdió végül is elvetette a folytatás ötletét.
A magyar fogadtatás Magyarországon az első epizód bemutatására 1968. február 3-án, szombaton került sor. Frenetikus sikert aratott. Ehhez, az igazság kedvéért, hozzá kell venni azt is, hogy akkoriban az országnak egyetlen tévéprogramja volt, vagyis aki abban az időben tévét nézett, az az Oriont nézte. De a sorozat sikere mégis kiugró volt, a gyerekek a film főcímzenéjére fabrikált kis versikét kántáltak, a hétköznapi szóhasználatba is bevonultak a film olyan fogalmai, mint a varangyok (ellenséges idegen civilizáció) vagy az overkill (az űrhajóba épített szuperfegyver).
Ebből az időből ered a következő kis anekdota. 1970 táján az autóbuszokon kalauz is dolgozott, elsősorban a menetjegyek eladását intézve. Egy késő esti járat éppen indulni készült az egyik megállóból, de valaki még szaladt, hogy elérje a buszt. A kalauz ezt észrevette, és így szólt át a vezetőhöz: "Várj, McLane, fut még egy varangy!" Az illető, mikor felszállt a buszra, nem értette, miért vigyorog rá a többi utas.A történet a Filmmúzeum tv 2003 nyarán rendezett Retró-hétvégéjnek egyik riportjában volt hallható.
Az Orion Bár A sorozat magyar sikerét valószínűleg a legjobban érzékelteti, hogy egy egész épületet formáltak az űrhajó alakjára, Balatonszéplak üdülőövezetében. A Press Club 1971-ben épült, és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kezelésébe adott Hotel Interpress újságíró-üdülő két épületéhez tartozott. Délután nyitott ki, először klubhelyiségként, társalgóval, biliárdasztallal, majd a késő esti óráktól zenés szórakozóhellyé vált, Orion Bár néven. Egy külső lépcsőn lehetett bejutni, az épület lábazatában egy kis raktárhelyiség kapott helyet. Ez a feltehetően az egész világon különlegességnek tekinthető épület sokáig elhanyagoltan állt. 2013. nyarán a külső falat és a burkolati elemeket elbontották, az épen maradt betonszerkezet birtokában a terület tulajdonosa az épület felújítását, és lakóépületként történő hasznosítását vette tervbe.Google Maps: N 47°31' E 19°7'Lakóház lesz az űrhajó ihlette széplaki bárból - Szeretlek Magyarország A terveket végül nem sikerült megvalósítani, mert a szabadon maradt betonfödém statikailag meggyengült és életveszélyes állapotba került. Ezért a siófoki járási hivatal a bontását rendelte el, amelyet 2014. nyarán el is végeztek.Elszállt az Orion - Népszabadság Online
<center>
|311px |243px |- |colspan=2 |Az Orion bár 1971-ben
Orion társasjáték Ma, a filmekhez kapcsolódó számítógépes kalandjátékok korában már nem értékeljük kellőképpen azt a különleges tettet, hogy a sorozat sikerét kihasználva egy táblás társasjáték jelent meg a játékboltokban még 1968-ban, a karácsonyi vásárra. A játék kitalálója, tervezője ismeretlen, annyi tudható, hogy a Péceli Htsz. készítette. Két játékos, vagy két kis csapat játszhatja, az egyik fél a – játékban piros – Oriont és teknőceit (kis űrcsónakjait) vezette, a másik félé a szintén a földi űrhadsereg kötelékében levő – sárga – Hydra cirkáló és teknőcei voltak. Szöveges kártyák írják le a lejátszandó történet néhány főbb elemét, némiképp átalakítva az epizódok történeteit, és a játékosoknak, bizonyos szabályok betartásával, kockadobással kell a figurákat eljuttatni a szövegben kijelölt célokig. Ennek során pontokat lehet gyűjteni, ez alakítja ki a végeredményt.
Cselekménye
(A dátumok az első németországi bemutatók napját mutatják.)
1. Támadás az űrből – Angriff aus dem All (1966. szeptember 17.)
Az Orion 7 űrcirkáló személyzete, McLane őrnagy parancsnoksága alatt a sokadik vétséget követi már el, és a Bolygóközi Haderő parancsnokai megelégelik a magánakciókat, parancstúllépéseket és más fegyelmezetlenségeket. Büntetésül az Oriont teljes személyzetével járőrszolgálatra vezénylik, három év időtartamra. Az újabb kihágások megelőzésére a cirkáló személyzetét kiegészítik Tamara Jagellovsk hadnaggyal, aki a Galaktikus Biztonsági Szolgálat tisztje, és az a feladata, hogy betartassa az utasításokat, szükség esetén alfa-parancsot adva utasítsa McLane parancsnokot. A hadnagynőt természetesen fagyos fogadtatásban részesítik a fedélzeten.
A hajó első járőrszolgálata során elhalad a távoli MZ-4 űrbázis mellett, amelyről a korábbi szokással ellentétben nem kapnak választ üdvözlő rádiótáviratukra, majd hívásukra sem. McLane az esetet túlzottan furcsállja, és Tamara parancsának ellenszegülve az űrhajó egyik teknőcén az űrbázisra küldi Hassót és Atant, hogy nézzenek körül. Ők az állomás személyzetét holtan találják. Kutatásuk közben megdöbbenésükre egy földönkívüli lény tűnik fel az egyik folyosón, aki láthatóan nem tart tőlük, és az űrhajósok sugárpisztolyai is hatástalanok vele szemben. Hasso és Atan jelenti McLane-nek az eseményt, és menekülnének az űrbázisról, de járművüket, a teknőcöt megrongálták az idegenek, akiket ők – talán azok védőruhájának felületére utalva – varangyoknak neveznek el.
Tamara emlékezteti McLane-t a szabályzat ide vonatkozó, eddig csak elméleti paragrafusára, amely szerint kötelesek megsemmisíteni az idegen lények által elfoglalt objektumokat, tekintet nélkül az emberveszteségre. A parancsnok és a biztonsági tiszt között dühös szócsata támad, de mint végül kiderül, a hajó fényágyúit az idegenek a távolból működésképtelenné tették. Ráadásul számos idegen űrhajó érkezik az állomáshoz, ezért az Orion 7 elmenekül, és visszatér a Földre.
Nem sejtik, hogy az MZ-4-en rekedt két társuk még életben van, és azon törik a fejüket, hogy ha már veszniük kell, akkor hogyan pusztítsanak el legalább néhányat a sebezhetetlennek tűnő Varangyok közül. Hasso rájön, hogy az űrbázisról az idegenek feltehetőleg azért engedték ki az oxigént, mert az árt nekik. És bár az állomás oxigéntartályai már üresek, ott van velük az űrruhákhoz tartozó két, tenyérnyi, de sok napra elegendő tartalékot tároló oxigéntartály, amelyek egyikét feláldozhatják. Megvárják, míg a Varangyok leszállnak és összegyűlnek a bázis egyik termében, majd sugárpisztolyukkal felrobbantják az odadobott oxigéntartályt. Az akció beválik, a Varangyok elpusztulnak.