A franciaországi Becsületrend (Ordre national de la Légion d’honneur) a legmagasabb francia állami kitüntetés, amelyet Napoléon Bonaparte, Franciaország első konzulja alapított 1802-ben. Jelmondata: „Becsület és Haza” (Honneur et Patrie)!
A magyarban meghonosodott elnevezés nem tükrözi Napóleon eredeti szándékát, mivel ő éppen azért adta a Becsületlégió elnevezést, hogy még a nevet illetően is szakítson a régi rezsim rendjeivel. Mind a szervezet nevét (Legio honoratorum conscripta), mind eredeti szimbólumait (sasok), mind pedig szervezeti felépítését (16 cohors Franciaország területén) az ókori Rómából merítették. A Becsületlégió mindenki előtt nyitva áll, s a társadalom legkülönbözőbb képviselőinek fokozatos, differenciált elismerését teszi lehetővé az időről időre ismételt, magasabb fokozatokkal való kitüntetéseken keresztül.
Fokozatai A Becsületrendben három rang van: lovag (chevalier) tiszt (officier) parancsnok (commandeur)
és két méltóság: főtiszt (grand officier) nagykeresztes (grand-croix)
A Becsületrendet illetően meg kell különböztetni az elit szervezetet, melybe a tagok felvételt nyernek, valamint a tagság minőségét jelző rendjelet, melyet a felvétel, vagy az előmenetel alkalmával adnak át. Ez az oka annak, hogy a fokozatok főnévi alakban szerepelnek.
Történeti áttekintés bélyegkép|260px|1804. július 15-én Napóleon átadja a Becsületrend rendjeleit (Jean-Baptiste Debret festménye) bélyegkép|A Becsületrendet kihirdető rendelet első lapja. A francia forradalom eltörölte a régi rend kitüntetéseit is, így a Konvent alatt a tábornokok vitézi tetteit díszfegyverrel (puskával, pisztollyal, díszkarddal, sőt díszdobbal) ismerték el.
A hadjáratokat viselő Bonaparte tábornok szükségét látta egy katonák és civilek számára egyaránt adható elismerésnek, ezért kezdeményezte annak létrehozását. A törvényjavaslatot kidolgozó Államtanács előtt az Első konzul személyesen is megjelent, hogy tekintélyét latba vesse: megakadályozza egy kizárólag katonai kitüntetés létrehozását és cáfolja azokat a vádakat, miszerint a rend alakításával vissza akar térni a régi rezsimhez. A Tribunátus a javaslatot 56:38 arányban jóváhagyta, noha a jakubinusok erősen támadták, egy új arisztokrácia létrejöttétől, illetve az egyenlőség forradalmi elvének torzulásától tartva. A francia forradalmi naptár X. esztendő, virágzás (floréal) hava 29-én (a Gergely-naptár szerint 1802. május 19-én) a törvényhozó testület 166:110 arányban elfogadta a Becsületrend létrehozására vonatkozó törvényt, amelyet Napóleon tíz nappal később ellenjegyzett, lepecsételt és rendelettel kihirdetett. Noha az első elismerésekről, illetve a Rendbe történő felvételről szóló dekrétumokat időről időre kihirdették, a rendjelek átadásával Napóleon megvárta a császárság létrejöttét. Az első átadóünnepségre végül is 1804. július 15-én, a Bastille bevételének tizenötödik évfordulója kapcsán került sor, az Invalidusok dómjában.
Kezdetben a Becsületrendnek négy fokozata volt: légiós, tiszt, parancsnokló és főtiszt. Kétféle rendjelet adtak át: ezüst csillagot a légiósoknak és arany csillagot a többieknek. Egy 1805. január 30-i rendelettel e négy fokozat kiegészült a nagy rendjellel, ami nem sokkal később nagy sas, majd 1814-től nagy szalag, 1816. március 26-tól pedig nagykereszt lett. Ez utóbbi időpontban a légiós megnevezése lovagra, a parancsnoklóé pedig parancsnokra változott, kialakítva ezzel a mai elnevezési rendet.
A megalakítást követően a rend tagjai jelentős éves járadékot kaptak: főtisztek: 5000 arany frank parancsnoklók: 2000 arany frank tisztek: 1000 arany frank légiósok: 250 arany frank
A második világháború után, az indokínai és az algériai háborúk miatt már annyi rendjelet kellett átadni, hogy félő volt, a kitüntető cím devalválódik. Ennek megakadályozására 1962-ben De Gaulle tábornok elnöki rendelettel újraszabályozta az odaítélés feltételeit, és 1963-ban létrehozott egy új szervezetet is – a Becsületrend „kisöccsét” – az ugyanazokat a fokozatokat tartalmazó, de a rendjelet illetően a francia trikolór kék színét viselő Nemzeti Érdemrendet (Ordre national du Mérite).
A rendjel leírása, viselete Régi rendjelek bélyegkép|130px|Az 1804-es változat lovagi fokozatának rendjele A rendjel formája és összképe a történelem során alapvetően nem változott, csupán a középső érme ábrája és az azt övező felirat tükrözte a történelmi változásokat. A Rendbe való felvétel az első két évben nem járt együtt rendjel átadásával, a tagok csupán egy oklevelet kaptak az első konzultól.
Az 1804-ben átadott első változat központi, arany érmének egyik oldalán a császár arcképe volt látható, „Napóleon, a franciák császára” felirattal, a másikon a császári sas, „Becsület és Haza” felirattal. Ekkor a csillag végei még hegyesek voltak, a gömbök pár évvel később kerültek fel.
A Bourbon restauráció idején, 1814-től a központi érmére IV. Henrik király arcképét tették, „IV. Henrik, Franciaország és Navarra királya” felirattal, a másik oldalán három liliom látszott a Becsületrend jelmondatával. A júliusi forradalom (1830) levette a liliomot az érméről, helyébe előbb csak a jelmondat került, majd két keresztbe tett trikolór és a jelmondat.
1848. szeptember 12-étől, a második köztársaság idején, a rendjelről levették a függesztésre használt koronát, IV. Henrik arcképe helyére ismét Napóleon császáré került, „Bonaparte első konzul, 1802. április 19.” felirattal, a hátoldalon a Rend jelmondata mellett megjelent a „Francia Köztársaság” felirat is.
1852-ben a második császárság lényegében visszaállította az első császárság jelképrendszerét. 1870-ben a függesztésre szolgáló korona helyére a mai tölgy- és babérkoszorú került, egyébként pedig a második köztársaság jelképrendszerét állították vissza, azzal a különbséggel, hogy Napóleon helyébe Ceres, az aratás római istennőjének, a forradalom szimbólumának arcmása került, „Francia Köztársaság 1870” felirattal. Ez a változat volt érvényben a III., IV. és V. Köztársaság idején is, csupán 1951-ben törölték az 1870-es évszámot. A mai változat 1962-ben alakult ki, amikor is a hátlapra rákerült az alapítás forradalmi naptár szerinti kelte.
Napjaink rendjele A rendjel ötsugaras, mindkét oldalán fehér zománccal borított csillag, mely a végén tíz gombban végződik. A lovagi fokozat csillaga és a gombok ezüstből vannak, a tiszti fokozaté pedig aranyozott ezüstből. A fokozattól függően a sugarakat ezüst, vagy aranyozott ezüst, zöld zománccal kitöltött, tölgy (jobboldalt), illetve babér (baloldalt), középen keresztbe font koszorú köti össze. A csillag közepén a köztársaságot szimbolizáló női fejjel díszített arany érme található, melyet kék alapon, „Francia Köztársaság” felirat vesz körbe. A csillag, a fokozattól függően ezüst, vagy aranyozott ezüst, zöld zománccal kitöltött tölgy (ezúttal baloldalt), illetve babér (jobboldalt) koszorún függ. Az érme hátoldalán két, egymást keresztező nemzeti színű zászló látható „Becsület és Haza” felirattal, valamint a Rend alapításának kelte: 29 floréal an X. A parancsnoki fokozat aranyozott ezüstből készül és másfélszer nagyobb, mint az előző két fokozat.
A 40 mm átmérőjű rendjel 37 mm széles vízsávos vörös szalagon függ, mely a hajdani Szent Lajos Katonai Rendből öröklődött át. A tiszti fokozat szalagján vörös szalagrózsa van. A parancsnoki fokozat 60 mm-es rendjele egy 40 mm széles nyakszalagon lóg. A főtisztek a rendjel motívumait tartalmazó, 90 mm átmérőjű, gyémántokkal ékesített színezüst plakettet kapnak. A nagykereszt tulajdonosait formára azonos, aranyozott ezüst plakett illeti meg, a parancsnoki csillaghoz hasonló, 70 mm átmérőjű rendjellel egy 10 cm széles vörös vállszalagon.
Viselete A lovagi és tiszti rendjeleket a bal mellen kell viselni, a parancsnoki rendjelet rövid nyakszalagon. A főtisztek bal mellükön tiszti rendjelet viselnek, hozzá a jobb mellen az ezüst plakettet. A nagykeresztesek a rendjelet a jobb vállon átvetett vállszalag csokorra kötött végén hordják, hozzá a bal mellen az aranyozott ezüst plakettet.
A Becsületrend jeleit a polgári személyek ünnepi alkalmakkor a kitüntetést eredeti formában viselik, hétköznapi ruházaton pedig a lovagok vékony vörös szalagot hordanak a zakó hajtókájának gomblyukában, a tisztek vörös szalagrózsát, a parancsnokok pedig ugyancsak vörös szalagrózsát ezüst masni alapon. A főtisztek szalagrózsája egyik oldalon ezüst, másik oldalon aranyozott ezüst masnin, míg a nagykereszt vörös szalagrózsája mindkét oldalon aranyozott ezüst masnin nyugszik.
A fegyveres erők és testületek tagjai a díszegyenruhán eredeti formában, köznapi öltözet esetén pedig szalagsávon viselik a rendjelet.
700px|centerRendjelek100px|center125px|center125px|center125px|center135px|centerAz egyenruhán viselendő szalagsávok100px|centerlovag100px|centertiszt100px|centerparancsnok100px|centerfőtiszt100px|centernagykeresztes
A Becsületrendbe felvett ezredek katonái bal váll-lapjukról hónalj alatt körbelógó, vörös díszzsinórt viselnek, melynek anyaga és fonása a kitüntetések száma szerint változik. Azok a katonák, akik aktív részesei voltak az elismerés alapját képező harci cselekménynek, akkor is megtarthatják a díszzsinórt, ha közben más alakulathoz helyezik át őket.
A Becsületrend odaítélése bélyegkép|jobbra|200px|Napóleon a Bellerophon fedélzetén.Azon ritka ábrázolások egyike, amelyen a császár mindhárom rend jeleit viseli, melynek nagymestere volt: a Becsületrend, a Császári Egyesülés Rendje és a Vaskorona-rend. (Charles Lock Eastlake festménye) A Becsületrend nagymestere a francia köztársasági elnök, a Renddel kapcsolatos ügyeket pedig a nagykancellár intézi, akit a köztársasági elnök nevez ki hat évre a nagykereszt birtokosai közül. Ő elnököl a Rend Tanácsában, abban a 16 fős közös katonai és polgári testületben (jelenlegi aránya 1/3 – 2/3), amely az érdemek elismerését és a kitüntetés adományozását, esetenként felfüggesztését vagy visszavonását végzi. A döntés eredményét a nagymester hirdeti ki elnöki rendelettel. Ez az eljárás tette lehetővé, hogy a kitüntetés túléljen minden rezsimet.
A polgári személyek elismerése évente három alkalommal történik (január 1., húsvét és július 14.), a katonáké kétszer: az aktív állományé július elején, a tartalékosoké és a rokkantaké május elején.
A Becsületrendet megtisztelő címen külföldieknek is adományozzák: megkaphatják állam- és kormányfők, kormánytagok, Franciaországba akkreditált nagykövetek, illetve mindazok, akik sokat tettek a Franciaországgal való kapcsolatok gazdagításáért. 1999. február 19-én például a francia köztársasági elnök kitüntette azokat a még élő amerikaiakat, akik az első világháború idején részt vettek az ország felszabadításában.
Az elismerésben nemcsak személyek részesülhetnek, hanem városok (Luxembourg, Liège, Belgrád, Sztálingrád, Algír), katonai alakulatok (ezredek), iskolák, közösségek, intézetek, vagy vállalatok (például: francia államvasutak).
A Rendbe történő felvétel éves keretszámát elnöki rendelet szabályozza, háromévenként. A keretszámokat szétosztják a minisztériumok között, amelyek javaslataikat a nagykancellárnak juttatják el. 2008-ban a hagyományos javaslattételi eljárás mellett bevezették az állampolgári kezdeményezés intézményét, azaz bárki tehet javaslatot egy személy elismerésére, amennyiben kezdeményezését 99 fő támogatja. A felvétel alapfeltétele legalább 20 év közszolgálat vagy szakmai tevékenység. 2008-ig a Rendbe lovagként lehetett bekerülni, 2008 novemberében Nicolas Sarkozy köztársasági elnök, a Rend nagymestere úgy módosította az alapszabályt, hogy az éves keretszám 2%-áig terjedően közvetlenül tisztként, 2%-áig közvetlenül parancsnokként, évente egy alkalommal pedig közvetlenül főtisztként lehetséges a felvétel. A tiszti fokozat kivárási ideje 8 év, a parancsnoké 5 év, a méltóságok esetében 3-3 év. A Rendbe történő felvétel e szabályai alól kivételt képeznek a külföldiek. Esetükben az illető protokolláris és társadalmi rangja határozza meg a fokozatot.