A koronás tokó (Lophoceros alboterminatus) a madarak osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjéhez, ezen belül a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjához tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Johann Büttikofer svájci zoológus írta le 1889-ben. Régebben a Tockus nembe sorolták Tockus alboterminatus néven is.
Alfajai angolai koronás tokó (Lophoceros alboterminatus alboterminatus) – Angola kelet-afrikai koronás tokó (Lophoceros alboterminatus geloensis) – Etiópia, Kenya, Tanzánia, Uganda, Zambia dél-afrikai koronás tokó (Lophoceros alboterminatus suahelicus) – Mozambik, Zimbabwe, Dél-afrikai Köztársaság
Előfordulása Afrika keleti és déli részén honos. Különösen a csapadékban szegény területeken, Kenya északi felének száraz, fás szavannáin fordul elő nagyobb számban. Etiópiától délre egészen Dél-Afrikáig széles körben elterjedt faj.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 50 centiméter, testtömege 180-332 gramm. Karakteres megjelenésű faj, hasa fehér, ezzel szemben nyaka, feje, háta és szárnya szürkésfekete. Csőre piros, lefelé ívelt, hátoldalán keskeny él található, amely valószínűleg a csőr erősítésére szolgál. Csőrén különös alakú szaruképződmények vannak. Nyaka és farka hosszú. Szárnya rövid és lekerekített, ezért nem tartozik a legjobban repülő madarak közé. A tojó színezete ugyanolyan, mint a hímé.
Életmódja Messze hangzó suhogással repül fáról fára. Egy-egy ágon hosszú ideig elül, és sűrűn hallatja rekedtes hangját. Ha szél mozgatja az ágat, ültében előre-hátra billeg, miközben hosszú farkával és erős csőrével folyamatosan egyensúlyoz. Gyakran egész életen át tartó párkapcsolatban vagy kis csoportokban él. Tápláléka rovarok, gyümölcsök és bogyók; kis kígyók és hüllők.
Szaporodása Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak az esős időszakra esik, amikor bőven van táplálék. Évente egyszer költ. A fészek egy fa odvában, ritkábban sziklák hasadékában van. A hím és a tojó befalazza a fészeküreget iszap, sár és ürülék keverékével. Csak egy keskeny rés marad szabadon, a hím ezen keresztül adja be a táplálékot. A fészekaljban 3-5 fehér tojás található. A tojó, amikor a hím egyedül már nem győzi a táplálást, kitör az odúból. A fiatal madarak 40-45 nap után repülnek ki.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
Gordon Lindsay Maclean, Robert's Birds of South Africa, 6th Edition – magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
Kategória:Lophoceros Kategória:Madárfajok Kategória:Angola madarai Kategória:Burundi madarai Kategória:A Dél-afrikai Köztársaság madarai Kategória:Dél-Szudán madarai Kategória:Etiópia madarai Kategória:Kenya madarai Kategória:A Kongói Demokratikus Köztársaság madarai Kategória:Malawi madarai Kategória:Mozambik madarai Kategória:Namíbia madarai Kategória:Ruanda madarai Kategória:Szomália madarai Kategória:Szudán madarai Kategória:Szváziföld madarai Kategória:Tanzánia madarai Kategória:Uganda madarai Kategória:Zambia madarai Kategória:Zimbabwe madarai Kategória:Az afrotropikus ökozóna élővilága