Arthur Honegger (Le Havre, 1892. március 10. – Párizs, 1955. november 27. ) svájci származású francia zeneszerző.
Élete Oscar-Arthur Honegger néven született Észak-Franciaországban. Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte, de 1909-től már a zürichi konzervatóriumban tanult. Jó tanárai voltak, zeneelméletre Lothar Kempter, hegedűre Willem de Boer oktatta. 1911-től 1914-ig a párizsi Conservatoire hallgatója volt, ahol Capet, d’Indy, Widor és Kempter voltak a tanárai. Fiatal korában rajongott Bach zenéjéért, a nagy mesternek főleg a kantátái és a koráljai fogták meg. Később Beethoven és Wagner zenéjét tanulmányozta, majd felfigyelt a „modernekre”, Debussyre, Stravinskyra és Prokofjevre is.
Első kamaraszonátáiban a Wagner és Debussy nevéhez köthető német és francia zenei nyelvet próbálta összeegyeztetni, de már ekkor fel lehet figyelni egyéni, merész, meglepő hangjára színpadi műveiben (például a Le Dit des Jeux du Monde című balettjében). Szinte törvényszerű volt, hogy 1920-ban a Hatok (Les Six) csoportjához (Darius Milhaud, Georges Auric, Louis Durey, Francis Poulenc és Germaine Tailleferre) és Jean Cocteau-hoz kapcsolódott, bár nem értett egyet a csoport minden zeneesztétikai nézetével. A csoport fő célja a pompás, nagyszabású zenei nyelvezettel való szembenállás volt, az egyszerű, modern zenét akarták elterjeszteni. Ismerve Honegger zenei pályafutását, stílusát, már kezdettől fogva csak lazán tartozhatott a csoporthoz.
Első nagy sikerét a René Morax szövegére írt Dávid király (Le Roi David) című drámai zsoltárával aratta 1921-ben. Valószínűleg Bach hatására vezethető vissza, hogy a műben narrátort szerepeltet, és a kórust is sajátosan alkalmazza. Később ezt a darabját oratóriummá dolgozta át. Még ebben az évben mutatták be, szintén sikerrel, a Nyári pásztorének (Pastorale d'été) című darabját, amit kis zenekarra írt. Ekkoriban írta finom hangú hegedű-, brácsa- és gordonkaszonátáit. Az 1923-as Pacific 231 című zenekari darab, amit Serge Koussevitzky vezényletével mutattak be, kirobbanó sikert aratott. A mű a „gépzene” első példája, és egy gőzmozdony volt az „ihletője”. Ha a mozdony, mint zenei téma meglepő, akkor az 1928-ban szintén sikerrel bemutatott Rugby még nagyobb meghökkenést válthatott ki, ez ugyanis a zeneszerző kedvenc sportjáról szólt. Ezek a művek mind meglehetősen ellentétesek a Hatok deklarált zenei hitvallásával: nem „egyszerűek”, nem laza szövésűek, sokkal inkább pompás hanghatásokra épülő drámai képek sorozatából állnak.
Jelentős műve az Antigoné című operája, amit Cocteau szövegére írt. 1931-ben mutatta be első szimfóniáját, amit még négy további követ ebben a műfajban. Az 1935-ös év eseménye a Paul Claudel szövegére írt, különleges hangvételű Johanna a máglyán (Jeanne d'Arc au bûcher) című „színpadi oratóriuma”. A II. szimfóniában a háború, Párizs német megszállása ellen emelte fel szavát a zene nyelvén. A bemutatót Paul Sacher vezényelte a Bázeli Kamarazenekar élén.Paul Sacher a modern zene támogatója volt, a Bázeli Kamarazenekar számára több művet is rendelt a kor zeneszerzőitől. A magyar zenetörténetbe is beírta a nevét azzal, hogy ő kérte fel Bartók Bélát Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára és Divertimento című művének megírására. A következő szimfóniákat felváltva Charles Münch és Sacher mutatta be. Legjobb művének sokan a III., „Liturgikus” szimfóniát tartják, amelynek első és harmadik tétele haláltánc jellegű, de a befejező részből a feloldozás hangját hallhatjuk ki, különösen a záró fuvoladallamból. Művei karmestereként egyébként maga Honegger is sikeres hangversenykörutakat tett Európában és Amerikában. Felesége, Andrée Vaurabourg kiváló zongorista, férje műveinek elhivatott tolmácsolója volt.
1948-ban a zürichi egyetem díszdoktorává avatták, 1952-ben az Institute de France választotta tagjává. Párizsban tanított is, nevesebb tanítványai közé számít Eugene Kurtz és Lester Trimble. Élete vége felé már megromlott az egészsége, Párizsban hunyt el 1955-ben, szívbetegség következtében. Halála után felesége Honegger-díjat alapított.
Jelentősége Honegger stílusát sokan eklektikusnak tartják, dzsesszes hatások, neoklasszikus elemek, a modern 20. századi zene jellegzetességeire ismerhetünk rá műveiben. Mindezek ellenére az is kétségtelen, hogy a 20. század egyik legszemélyesebb hangú zeneszerzőjének számít. „Stílusának kialakulására egyforma hatással voltak a francia és német modernek (Debussy, Schmitt, Schönberg), a jazz, valamint a régebbi korok zenéje, elsősorban Bach. … Zenei munkálkodásának fő sajátossága a különböző irányzatok összeegyeztetésére való törekvés. Impulzív vérmérséklet, gazdag fantáziával megáldott, de inkább illusztratív és dramatikus, mint lírikus tehetség. Kitűnő kontrapunktista és hangszerelése is lebilincselő hatású. Francia kortársai közül nagyobb vonalú koncepciójával és fölényes technikai tudásával válik ki.”http://www.filharmonikusok.hu/content.php?section=4&tmp=muvesz&subsec=4&mvid=248 Nemzeti Filharmonikus Zenekar honlapja
Fontosabb művei Oratóriumok, drámai művek (A cím után zárójelben a szöveg-librettó írója.) Cantique de Páques, 1918 Le Roi David (Morax), 1921 Judith (Morax), 1925 Antigone (Szophoklész – Cocteau), 1927 Cantique des Cantiques de Salomon, 1926 Amphion (Valéry), 1929 Cris du Monde (R. Bizet), 1931 Sémiramis (Valéry), 1933 Jeanne d'Arc au bûcher (Claudel), 1935 L'Aiglon (Rostand nyomán H. Cain, zene Ibert-rel együtt), 1936 Les Mille et Une Nuits (Mardrus), 1937 La Danse des Morts (Claudel), 1939 Nicolas de Flue (de Rougemont), 1939 Chant de Libération (Zimmer), 1942 Une Cantate de Noël (liturgikus és népszerű szövegek), 1953
Szimfonikus művek Prélude pour „Aglavaine et Sélysette” de Maurice Maeterlinck, 1917 Le Chant de Nigamon, 1917 Le Dit des Jeux du Monde, 1918 Interlude (színpadi zenéből), 1920 Pastorale d'été, 1920 Horace Victorieux, 1921 Chant de Joie, 1923 Prélude pour „La Tempête” de Shakespeare, 1923 Pacific 231, 1923 Suite d'Orchestre, Extraite de L'Impératrice aux Rochers, 1925 Phaedre (szvit), 1926 Rugby, 1928 Ie Symphonie, 1930 Mouvement Symphonique, No.3., 1933 Les Misérables (filmzenéből készült szvit), 1934 Nocturne, 1936 Symphonie pour cordes, No.II., 1941 Le Grand Barrage, 1942 Jour de Fête Suisse (balettszvit), 1943 Sérénade à Angélique, 1945 Symphonie Liturgique, No. III., 1946 Symphonie No.IV. (Deliciae Basilienses), 1946 Prélude, Fugue, Postiude (az Amphionból) 1948 Symphonie No.V., (Di tre re), 1950 Suite Archaïque, 1951 Monopartita, 1951
Versenyművek Concertino (zongora), 1924 Concerto (gordonka), 1929 Concerto da Camera (fuvola, angolkürt, vonósok), 1948
Kamarazene-művek Rhapsodie (2 fuvola, klarinét, zongora), 1917 Három vonósnégyes, 1917., 1936., 1937 Két hegedű-zongora szonáta, 1918., 1919 Brácsa-zongora szonáta, 1920 Gordonka-zongora szonáta, 1920 Hegedű szólószonáta, 1940 Három szonatina (2 hegedűre), 1920 Hymne pour dixtuor à cordes, 1920 Cadence (Milhaud „Le Boeuf sur le Toit”-jához, hegedű, zongora), 1920 Trois Contrepoints (kamarazenekarra), 1922 Prélude et Blues (4 hárfára) 1925 Petite Suite pour deux Instruments et Piano, 1934 Intrada (trombita, zongora), 1947
Zongoraművek Scherzo, Humoresque, Adagio espressivo, 1910 Toccata et Variations, 1916 Trois Pièces, 1919 Sept Pièces Bréves, 1920 Sarabande (Album des 6), 1920 Cahier Romande, 1923 Suite pour deux Pianos (Hommage à Albert Roussel), 1928 Prélude, Arioso et Fughette sur le Nom de J. S. Bach, 1932 Partita pour deux Pianos, 1940 Deux Esquisses, 1944 Souvenir de Chopin, 1947
Egyéb művek Fugue et Choral (orgona), 1917 17 énekhangra írt darab, 16 balett, 35 színpadi, 37 film-kísérőzene, 8 hangjáték-kísérőzene stb.
Irodalmi munkássága Incantation aux Fossiles. Lausanne, 1948 Je suis Compositeur. Paris, 1951 (magyarul: Zeneszerző vagyok, 1960)
Magyarul Zeneszerző vagyok; közrem. Bernard Gavoty, ford. Oltványi Imre, bev. Ujfalussy József, jegyz. Fábián László; Zeneműkiadó, Bp., 1960 Zenéről, zenészekről, zeneéletről; ford. Várnai Péter; Zeneműkiadó, Bp., 1965
Jegyzetek
Források
John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006 Szőllősy András: Arthur Honegger. Budapest, 1960
További információk
Kategória:Francia zeneszerzők Kategória:20. századi zeneszerzők Kategória:Francia operaszerzők Kategória:1892-ben született személyek Kategória:1955-ben elhunyt személyek Kategória:Le Havre-iak