(胡锦涛) (, 1942. december 21. –) kínai politikus, államférfi, 2002 és 2012 között a Kínai Kommunista Párt főtitkára, 2003 és 2013 között Kína elnöke, 2004 és 2012 között pedig a Központi Katonai Bizottság elnöke. Ezekben a posztokban – amelyek együtt immár hagyományosan a legfelső kínai politikai vezető hatásköreit testesítik meg – utóda és a KNK negyedik vezetői generációjának feje, , és után. 2002-es megválasztása után 2007 őszén a KKP kongresszusán megerősítették főtitkári pozíciójában, 2008. március 15-én az Országos Népi Gyűlés újabb öt évre államfővé választotta.Népszabadság Online: Hu további öt évig állhat Kína élén – kijelölt utóda mindössze 54 éves Utódja, 2012-től kezdődően vette át tőle az ország irányítását.

Családja, tanulmányai tartományban született, szegény családban, bár apjának tea-kiskereskedése volt. Anyját hétéves korában elvesztette, ezután nagynénje nevelte. Apját a kulturális forradalomban meghurcolták, ami nagy hatást gyakorolt politikai nézeteinek alakulására.Al Jazeera English - News - Getting To Know Hu

A pekingi Egyetemen tanult, itt lépett be a KKP-ba 1964-ben. Ugyanebben az évben el is végezte az egyetemet hidraulikus mérnöki szakon. Az egyetemen ismerkedett meg későbbi feleségével is; egy fiuk és egy lányuk született.

1968-ban tartományba helyezték, ahol egy vízerőműben dolgozott.

Politikai pályája Munkájára 1974-ben felfigyelt , a KKP tartományi bizottságának első titkára, tartományi kormányzó, aki politikai mentora lett. szintén felfedezettje volt és ugyancsak ekkor vált politikailag ismertté. Hu 1981-ben a pekingi központi pártfőiskolán tanult lányával és fiával együtt.

1982-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség tartományi titkára lett, de még abban az évben Pekingbe hívták, ahol a KISZ KB titkárságára került, amelynek két évvel később első titkára lett.

1985-ben tartomány párttitkára és kormányzója lett. A köré tömörült úgynevezett i klikkel szemben karrierjének nagy részét Kína szegény hátországában, a belső tartományokban töltötte, ezért is volt sokkal kevésbé ismert a nyugati elemzők számára, mint a partvidéki vezetők.

1987-ben sikeresen kezelte a tartományi diákmegmozdulásokat, amelyekhez hasonlóak Pekingben ebben az évben kényszerű lemondásához vezettek.

1988-ban a politikailag nyugtalan Tibeti Autonóm Terület párttitkára lett. 1989-ben a kemény kéz politikájának és bizonyos liberális kulturális engedményeknek a kombinációjával letörte a helyi politikai ellenállást.

A KKP 1992-es 14. kongresszusa előtt a párt legfelső vezetői, köztük és , jelölteket kerestek a Politikai Bizottság Állandó Bizottságába, hogy biztosítsák az átmenetet a második és a harmadik vezetői generáció között. ekkor, röviddel 50. születésnapja előtt, a legfiatalabb tagként került be ebbe a legfelső politikai vezető testületbe, mint reménybeli későbbi vezető, várható utódja a negyedik generáció élén.

1993-ban Hu a KKP KB Titkárságának vezetője lett, mint a Központi Bizottság napi munkájának irányítója. Ugyancsak feladatául kapta az ideológiai munka irányítását.

1998-ban Hu az államfő helyettese lett, és egyre inkább bevonta a nemzetközi ügyekbe is. Ebben a minőségében ő kezelte a belgrádi kínai nagykövetség 1999-es amerikai bombázása miatti konfliktust.

A tényleges hatalomátadásra, és első számú kínai vezetővé válására fokozatosan került sor. Először a KKP élére került, és – hasonlóan korábbi gyakorlatához – egy darabig még megtartotta a Központi Katonai Bizottság elnöki posztját.

A legfelső kínai politikai vezető posztjára kerülve Hu és miniszterelnöke, , programjukban meghirdették a „harmonikus társadalom” kialakításának célját. Törekedtek – kevés sikerrel – mérsékelni a túlságosan gyors, súlyos társadalmi, környezeti problémákat okozó gazdasági fejlődést.

Hu alapjában véve ragaszkodott a gazdaság szoros állami ellenőrzéséhez és a politikai reformok terén is meglehetősen konzervatívnak, „fontolva haladónak” bizonyult. Irányítása alatt Kína nemzetközi gazdasági, politikai és katonai súlya rohamosan tovább növekedett.

2004-től a Központi Katonai Bizottság elnöke is volt.

Pozícióit – tervezett ütemterv szerint – 2012-ben és 2013-ban adta át utódának, nek. Hu Csin-tao már nyugdíjas, de a Kínai Kommunista Párt 2022 októberi kongresszusán részt vett, közvetlenül a jelenlegi elnök mellett ült a díszemelvényen az utolsó napig, amikor pártfunkcionáriusok kivezették az ülésteremből.Kirángatták Kína korábbi elnökét a pártkongresszusról Az Index.hu 2022. október 22-i híre.

Jegyzetek

Források

Hu Jintao (ChinaVitae.com) Hu Jintao calls for upholding Marxism (Xinhua) China's leader shows his stripes – BBC Requiem for Reform? China's Hu: well liked, little known, Christian Science Monitor, Robert Marquand írása, 2006. április 19. Hu Jintao's political philosophies and policies Dr. Robert Lawrence Kuhn írása (angolul) Who ist Hu, und wer ist Wen? Eine neue Pekinger Doppelspitze führt China auf den Weg zur Weltmacht von Johnny Erling, Konrad-Adenauer-Stiftung, PM 423, Februar 2005

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Kategória:1942-ben született személyek Kategória:Kínai politikusok Kategória:Élő személyek Kategória:Kommunista pártvezetők