A szuronyos kolibri (Ensifera ensifera) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó Ensifera nem egyetlen faja.
Rendszerezése A fajt Auguste Boissonneau francia ornitológus írta le 1840-ben, az Ornismya nembe Ornismya ensifera néven.
Előfordulása Dél-Amerikában, az Andokban, Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és cserjések, legelők. Magassági vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 23–24 centiméter (a körülbelül 10 centiméteres csőrrel együtt). Hosszú, vékony csőre hosszabb, mint maga a test. Ha a madár testéhez arányítjuk, akkor a madarak közül ennek fajnak van a legnagyobb csőre. Csillogó melle és hasoldala van, de faroktollainak alsó része is fénylik. bélyegkép|240px Életmódja Hátrabillentett fejjel és meredeken felfelé tartott csőrrel pihen, mivel így viseli el legjobban annak súlyát. Ugyanilyen testhelyzetben táplálkozik a lecsüngő trombita alakú virágok kelyhéből is. Ez az egyetlen faj, amelyik a maszlagok (Datura nemzetség) virágkelyhéből annak megfúrása nélkül is tud nektárt szerezni. Nektárral és virágporral táplálkozik. Szerepe van egyes virágok beporzásában is. Repülő rovarokat is elfog.
Szaporodása Fák ágaira, vagy kilógó gyökérzetre készíti csésze alakú fészkét.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
– magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Ensifera Kategória:Madárfajok Kategória:Bolívia madarai Kategória:Kolumbia madarai Kategória:Ecuador madarai Kategória:Peru madarai Kategória:Venezuela madarai Kategória:Az Andok madarai