A Mamma Róma (eredeti cím: Mamma Roma) 1962-ben készült fekete-fehér, olasz filmdráma. Pier Paolo Pasolini második játékfilmje a címszereplő Anna Magnani jutalomjátéka volt, noha maga a rendező nem volt tökéletesen elégedett vele. A Mamma Róma elkészítését Pasolini első filmje, A csóró (1961) iránti nagy érdeklődés tette lehetővé: a miliő és az alkotói módszer mindkét film esetében ugyanaz. A Mamma Róma forgatása 1962 áprilisa és júniusa között zajlott. Forgatási helyszínek: Róma, Frascati, Guidonia, Subiaco. A film – akárcsak A csóró – heves vitákat váltott ki Olaszországban, elsősorban szókimondó szövegei és naturalisztikus vizuális stílusa miatt.
A cselekmény
Carmine feladja strici életmódját, és megnősül. A lakodalmon a vendégek vaskos tréfákkal ugratják egymást. A boldog Mamma Róma különösen kitesz magáért. Az asszony ugyanis addig prostituáltként dolgozott, Carmine volt a stricije, a férfi esküvője azonban számára is lehetővé teszi, hogy végre új életet kezdjen. Magához veszi kamaszfiát, Ettorét, aki addig vidéken nevelkedett. A fiú nem fogadja túl lelkesen anyját, szívesebben lenne a barátaival. Az anya szebb életet szeretne a fiának, és azért dolgozott keményen 16 évig, hogy megvalósíthassa kettőjük számára azt a kispolgári életet, amelyről mindig is álmodott. Mamma Róma azt szeretné, ha Ettore a lókötők helyett jóravaló, dolgos fiatalokkal barátkozna. Megdorgálja őt a szerinte illetlen szóhasználatáért, nemtörődöm viselkedéséért. Odahaza megpróbálja táncolni tanítani a fiút, a próbálkozás azonban önfeledt kacagással végződik. Szinte még be sem rendezkedtek, máris csengetnek. Carmine áll az ajtóban, ám az asszony nem akarja beengedni. A férfi érzelgős stílusban idézi fel közös múltjukat, Mamma Róma azonban nem hatódik meg a nosztalgiázástól. Carmine végül kiböki, hogy 20 ezer lírára van szüksége. Az asszony azt állítja, hogy nincs pénze, mire a férfi cinikusan az arcába vágja, hogy bizonyára tudja, hol és hogyan keresheti meg ezt az összeget. Azzal távozik, hogy két hét múlva visszajön a pénzért. Mamma Róma kénytelen visszamenni az utcára dolgozni. Naivan azt hiszi, hogy ennek az utolsó kérésnek a teljesítésével végleg megszabadulhat Carminétől.
balra|bélyegkép|250px|Mamma Róma megpillantja Ettorét (Anna Magnani)
Mamma Róma és Ettore új lakásba költöznek. Az asszonynak megvannak az elképzelései fia jövőjéről, azt is megmondja neki, hogy módosabb szomszédaik közül melyik lányt szemelte ki neki feleségnek. A fiút új barátai játszani hívják: az anyja pénzt ad neki, mielőtt elengedné. Ettore új haverjai bemutatják a fiút egy lánynak, Brunának. Kiderül, hogy Bruna és Mamma Róma egymás mellett árulnak a piacon. Úgy tűnik, a fiatalok rokonszenvesek egymásnak. Később a srácok régi barátokkal találkoznak, akikkel kisebb bűntényt terveznek. Elvegyülnek a közeli kórház látogatói között, hogy a nyüzsgésben elemeljék azoknak a betegeknek az értékeit, akiknek nincs látogatójuk. Ettorét nem hívják magukkal, ezért a srác egyedül megy tovább. Újra találkozik Brunával, beszélgetnek. A lány figyelmezteti, hogy barátai széltolók, kerülje őket, nehogy belevigyék valami sötét ügybe. Ettore ajándékot ad a lánynak, és megígéri, hogy másnap egy aranyláncot hoz neki. Szóba kerül Mamma Róma is, de a fiú azt mondja, hogy nem érdekli az anyja. Bruna egy elhagyatott helyre viszi Ettorét, állítása szerint az a kedvenc helye.
jobbra|bélyegkép|250px|Mamma Róma a piacon (Anna Magnani)
A piacon az egyik árus azt mondja Mamma Rómának, hogy Ettorénak már van menyasszonya, Bruna, akinek a fiú egy aranyláncot ígért. Rövidesen megjelenik Ettore, ezer lírát kér az anyjától. Mamma Róma alaposan leszidja, nem ad pénzt neki, azt mondja, hogy ebben a korban a fiúknak még az anyjuk az egyetlen nő, akire szükségük van. A srác otthon ellopja anyja hanglemezeit (amelyeken alighanem az apja énekel), és eladja őket az ócskapiacon. A zugárus közli a fiúval, hogy hozzá máskor is nyugodtan hozhat bármit, őt nem zavarja, ha lopott áruról van szó. Bőségesen fog fizetni, de Ettore először feltétlenül hozzá jöjjön, ha eladnivalója van. Ettore ismét találkozik Brunával, aki mellesleg 8 évvel idősebb nála. Elhozza neki a megígért aranyláncot, melyen a Szűzanya van a kisdeddel. Mamma Róma közben belátja, hogy fiának nem elég az anyai dorgálás. A paptól kér segítséget, hogy munkát szerezzen neki. Az atya azonban azt feleli, hogy csak segédmunkásként tudja elhelyezni a fiút, hiszen nincs semmilyen tanult szakmája. Mamma Róma tiltakozik, mondván, hogy nem ezért hozta világra a fiút, a pap viszont arra figyelmezteti, hogy a semmire akarja építeni a fia jövőjét. Az asszony azt kéri, hogy a tisztelendő az egyik jómódú, vendéglős hívének ajánlja be Ettorét. Az atya azonban úgy véli, a nulláról kell kezdeni: Mamma Róma előbb taníttassa a fiát. Az asszony így cselekszik, Ettorénak viszont esze ágában sincs iskolába járni, inkább kártyázik a haverjaival. Bruna figyelmezteti, hogy Mamma Róma panaszkodik rá. Ettore most is azt mondja, hogy nem érdekli az anyja, bár biztosan sírna, ha meghalna. Együtt indulnak el valahová, ám barátaik velük akarnak menni. Azt akarják, hogy Bruna inkább velük menjen, ne Ettoréval. A srác barátnője védelmére kel, verekedés tör ki, amiben Ettore húzza a rövidebbet. Brunának nincs igazán ellenére, hogy a többi fiúval menjen, könnyedén azzal búcsúzik el az összevert fiútól, hogy másnap majd találkoznak.
balra|bélyegkép|250px|Ettore motorozni vitte az anyját (Ettore Garofolo és Anna Magnani)
Mamma Róma egyik este felkeresi Biancafiorét, a fiatal prostituáltat, és arra kéri, segítsen neki csapdába csalni a vendéglőst. A terv lényege, hogy Biancafiore csábítsa el a férfit, majd amikor kialakul a megfelelő szituáció, betoppan Mamma Róma és Biancafiore stricije, aki a lány rokonának adja ki magát. A férfi csak úgy szabadulhat szorult helyzetéből, ha felveszi dolgozni Ettorét. Ha már ráterelődött a szó, Mamma Róma arra is megkéri fiatal kolléganőjét, hogy csábítsa el a fiát is, mert ideje, hogy a haszontalan kamasz végre kiverje a fejéből azt a Brunát. A templomban Mamma Róma megmutatja Biancafiorénak a vendéglőst. Ettoréről is beszélnek: a fiatal lány szerint Mamma Róma akár keresztre is feszítené magát a fiáért. A két nő tervei megvalósulnak. A színlelt botrány valóban azzal zárul, hogy a vendéglős alkalmazza Ettorét. A fiú nem nagy kedvvel ugyan, de dolgozni kezd. Az anya motort vesz neki, aminek fia viszont nagyon örül. Rögtön el is mennek együtt motorozni. Mamma Róma közben arról beszél, hogy úrifiút csinál Ettoréból. Később Biancafiore arról számol be az asszonynak, hogy Ettore „igazi kiskatona”, és azt a Brunát garantáltan örökre elfelejtette. A két nő este együtt megy el megnézni a dolgozó Ettorét. Mamma Róma boldogan nézi a fiát, a meghatottságtól elsírja magát.
jobbra|bélyegkép|250px|Carmine, a strici (Franco Citti)
Egy napon ismét megjelenik Carmine, aki ezúttal Ettorét szólítja meg az utcán. A srác nem tudja, ki is valójában a férfi, ezért megmondja neki a lakáscímüket. Mamma Róma nem akarja beengedni Carminét, aki azonban benyomul a lakásba. Természetesen megint pénzt akar, hiába mondja neki az asszony, hogy szakított régi életével. Carmine azt állítja, őt valójában Mamma Róma tette tönkre, az asszony csinált belőle stricit. Mamma Rómának ez már sok, ki akarja dobni a férfit. Carmine ekkor megfenyegeti, hogy feltárja az asszony múltját a mit sem sejtő Ettore előtt. Mamma Róma ezt mindenáron szeretné elkerülni, ezért újra kénytelen visszamenni az utcára. Fia közben már abbahagyta a munkát, és mindenféle sötét ügyekbe keveredett barátaival. Már a galeri teljes jogú tagja, aki még az egyenlő osztozkodást is megtagadja, mondván, hogy övé volt a legnagyobb kockázat, őt illeti a zsákmány nagyobb része. Otthon Mamma Róma hiába dorgálja a fiút, hogy munka helyett csak lófrál és csavarog, Ettoréról leperegnek az anyai szidalmak. Már pénzt sem fogad el az anyjától, azt mondja, megszerez magának mindent, amire szüksége van. A srác később újra találkozik Brunával, aki elszólja magát előtte, hogy az anyja valójában egy utcanő. Ettorét a hír felzaklatja, Bruna viszont csodálkozik, hiszen ő azt hitte, a fiú mindenről tud. Ettore fellöki a lányt, és azt kiabálja, hogy nem érdekli az anyja. Nem is hazamegy, hanem újabb balhét tervez egy kórházban. Haverjai figyelmeztetni próbálják, hogy ne kockáztasson, sokszor voltak már abban a kórházban, felfigyeltek rájuk. Ettore végül egyedül megy. Lebukik, mert az a beteg, akinek a zsebrádióját megpróbálja elemelni, csak színlelte az alvást.
A börtönben Ettore megbetegszik, lázasan azt kiabálja, hogy haza akar menni. Lefogják és az ágyhoz kötözik. Fogadkozik, hogy meg fog javulni, anyját szólongatja. Közben odahaza Mamma Róma a fiáról beszél, hogy szegény gyerek mindig egyedül volt, egyedül nevelkedett. Később az asszony megtudja, hogy Ettore meghalt a börtönben. A hír hallatán öngyilkos akar lenni, hiszen életének immár semmi értelme, tettének elkövetésében azonban megakadályozzák.
Pasolini a Mamma Rómáról „Mamma Róma rendelkezik valamivel, amivel AccattoneA csóró olasz címe, egyben a főszereplő neve. nem rendelkezett: kispolgári »ideálokkal«. Amikor fiának az új lakásról beszél, amikor megmondja neki, hogy ezentúl kivel barátkozzon, amikor a helyes viselkedésre akarja megtanítani stb., stb., azokat a mintákat állítja elé, amelyekről azt képzeli, hogy az igazi élet, vagyis a kispolgári jólét és morál nélkülözhetetlen kellékei... Ezzel az ideológiával felvértezve, s a veszélyeivel mit sem törődve, veti bele magát a fiával való új életbe, amiből káosz születik. Mert a kispolgári ideológiának és a prostituált korábbi tapasztalatainak ilyen kontaminációja csak káoszt eredményezhet. Kezdetét veszi a zűrzavar, reményeinek meghiúsulása, az új élet összeomlása.”
Háttér-információk Vissza a neorealizmushoz? jobbra|bélyegkép|250px|Bruna, Ettore szerelme (Silvana Corsini)
A Mamma Róma elválaszthatatlanul összekapcsolódik Pasolini első filmjével, A csóróval (1961), mivel elkészítését is annak viharos fogadtatása tette lehetővé. Mindkét film a római nyomornegyedek világában játszódik, ahol a csóró egész élete zajlik, és ahonnan Mamma Róma kitörni szeretne. Pasolini otthon volt a római külvárosokban, hiszen Rómába érkezése után egy ideig ő maga is ott lakott, az 1950-es évektől kezdve pedig mint művész is kiemelt figyelmet szentelt ennek a világnak. Ő volt az első olasz filmrendező, aki felvállalta, hogy az olasz gazdasági fellendülés időszakában ezt a hatalmas nyomorúságot a világ szeme elé tárja. Törekvései bizonyos értelemben a neorealizmus törekvéseivel állíthatók párhuzamba. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a neorealizmusnak lényegében éppen a gazdasági fellendülés vetett véget, ugyanis eltűnőben voltak azok a társadalmi körülmények, amelyek a neorealista filmek témáit szolgáltatták. Pasolini korai játékfilmjei abban az értelemben jelentenek továbblépést a neorealizmuson, hogy hőseinek nyomorúságát már nemcsak a külső okokkal magyarázza, hanem feltárja a belső indítékokat is. A csóróban és a Mamma Rómában megjelenik Pasolini művészetének két kulcsfogalma, a megalázottság és a megváltás. A rendező éppen azért fordított nagy figyelmet a naturalisztikus ábrázolásra, mert egyszerre akarta érzékeltetni nyomorúságban élő hőseinek megalázottságát és emberi mivoltát. A csóró főszereplője nem képes átlépni saját belső korlátait: fokozatosan felismeri ugyan, hogy élete az addigi formájában mennyire értelmetlen, változtatni viszont csakis ő maga tud rajta, ám mire e felismeréssel valamit kezdeni tudna, egy balesetben meghal. Mamma Róma a csóróval ellentétben már a film kezdetén tisztában van azzal, hogy szakítania kell addigi életmódjával, sőt a célt is látja maga előtt, melynek megvalósításáért oly kitartóan „dolgozik”: a kispolgári lét nyugalmát. E világ után azonban csak vágyakozik, de valójában nem ismeri, így egyszerre szembesül azzal, hogy ábrándjai egyrészt nem a valóságot tükrözik, másrészt nincs átjáró régi élete és a hőn áhított új között.