Legáltalánosabb meghatározása szerint a szókészlet egy adott nyelv szavainak az összessége.Constantinescu-Dobridor 1980, 443. o. Egyes nyelvészek szerint ez a definíció a nyelv létének egy bizonyos momentumára érvényes.Bussmann 1998, 1268. o. Más szempontból egyes szerzők lexikai egységek vagy lexémák összességéről szólnak,Crystal 2008, 279. o., lexis szócikk. amely fogalomba egyesek állandósult szókapcsolatokat is beleértenek.Eifring – Theil 2005, 2. fejezet, 2. o. Egy másik meghatározás szerint „a szókészlet egy nyelv, egy nyelvréteg közösségi jellegű, társadalmi érvényű szavainak és kifejezéseinek összessége”, tehát szókészlete egy „nyelvnek, a közéletnek, egy-egy tudománynak, szakmának, valamely nyelvjárásnak” van. Megkülönböztetendő a szókincstől, amely „az egyes ember által ismert és használt szavaknak és kifejezéseknek az együttese”.Bokor 2007, 167–168. o. Egyes angol és francia nyelvű szerzők ebben az értelemben különböztetik meg egyrészt az lexis vagy lexicon, lexique, másrészt az vocabulary, vocabulaire terminusokat,Dubois 2002, 282–283. o., lexique szócikk. de mások ugyanazt értik mindkét terminus alatt.Például Louis Hjelmslev, idézi Dubois 2002, 508. o., vocabulaire szócikk.
A szókészlet a nyelv egyik alapvető összetevője, a másik kettő a fonológiai rendszere és a nyelvtani rendszere lévén. Az utóbbi kettőhöz viszonyítva a szókészlet nyitott rendszer, amely könnyen képes új elemeket magába foglalni, miközben régi szavak kihalhatnak belőle, mivel a szavak állnak a legszorosabb kapcsolatban a társadalmak életével, amelyben folyamatosan történnek anyagi és szellemi kulturális változások.Gerstner 2006, 306. o.
A szókészlettel a nyelvészet több tudományága foglalkozik. A legátfogóbb a lexikológia (szókészlettan), amely szinkrón nézetben, azaz a nyelv aktuális állapotának a szempontjából tanulmányozza, de diakrón, azaz történeti nézetben is, a szótörténet révén. Külön ága, az etimológia (szófejtés), a szavak eredetével foglalkozik. Az állandósult szókapcsolatokra is szakosodott egy másik ága, a frazeológia. A lexikológia testvérága, a lexikográfia, a szótárak készítésének tudománya.
A szókészlet felosztásai
A szókészletet több szempontból szokták felosztani.
A szavak társadalmi fontossága szerint
Ebből a szempontból a szavakat az alapszókészletbe és a perem- vagy kiegészítő szókészletbe sorolják anélkül, hogy közöttük éles határ lenne.
Az alapszókészletbe tartozó szavak lényegesek ahhoz, hogy lehetséges legyen a nyelvi kommunikáció, ezért a nyelv összes beszélője ismeri és használja őket. Jellemző még rájuk, hogy általában régóta megvannak a nyelvben, hogy alapszavai számos tagú szócsaládoknak, és hogy jórészt többjelentésűek.Zsemlyei 2009, 8. o. Ilyen szavak a magyarban a kenyér, eszik, piros, tíz, most, könyv, fül, hall, szőlő, szem, piac stb.Bokor 2007, 168. o.
Hogy hány szó tartozik az alapszókészlethez, és mely szavak, azt nem lehet pontosan megállapítani, de azok bizonyára hozzá tartoznak, amelyeknek megfelelői a lehető legtöbb nyelvben megvannak. E szavak megállapítására törekedett Morris Swadesh, aki a nevét viselő szólistát alkotta, végül száz olyan szót hagyva meg benne, amelyek alapvető cselekvéseket, alapvető testrészeket, természeti tárgyakat és jelenségeket, rokoni státuszokat neveznek meg, valamint egyszerű számneveket, névmásokat, időbeli és térbeli viszonyítószavakat, kizárva közülük a nem általános természeti és kulturális környezetre vonatkozó fogalmakat.Lásd Swadesh-lista.
A alapszókészleten kívüli szavak a kiegészítő szókészletet képezik. Jellegzetességei ellentétesek az alapszókészletéivel. Beletartoznak például a zsandár, ínyvitorla, ebadó, lopótök, kúpkerék, szófajváltás, szputnyik, sugárhajtású, szélesvásznú, karburátor, zuzmó, buksza szavak.
A szavak eredete szerint
A szavak egy része ősi, alapnyelvi. A magyar nyelv esetében az uráli, a finnugor és az ugor együttélés korából öröklődtek. Többségük egy szótagú, viszonylag kevés a számuk (kb. 1200), de használati arányuk nagyon nagy, mivel számos tagú szócsaládok származnak belőlük. Ezen szavak egy része egybeesik az alapszókészlet egy részével. Az örökölt szavak közé tartoznak például a szem, száj, fog, mell, szív, ős, apa, nő, feleség, meny, ég, világ, éj, ősz, esik, fecske, lúd, hal, eb, lepke, fű, fa, ág, fűz, fenyő, falu, lakik, háló, kés, szíj, köt, varr, szalag, szül, jön, él, hal, eszik, iszik, alszik; én, ő, mi, ti, ez, maga, ennyi, egy, kettő, három, négy, öt, hat, húsz, harminc, száz, első, második szavak.Bokor 2007, 179. o. Az ősi szavak a magyar szókészlet 8%-át teszik ki.Gerstner 2006, 331. o.
A szókészlet egy másik része belső keletkezésű szavakból áll. A magyarban ilyen a szavak 80%-a. Ezek azután keletkeznek, miután egy adott nyelvet már annak lehet tekinteni, amilyennek nevezik. Szóteremtéssel jönnek létre indulatszavak (pl. ejnye, nosza, tyuhaj),Gerstner 2006, 322. o. hangutánzó szók (csörög, susog, csiripel) gyermek- és dajkanyelvi szavak (tente), állathívogató, -terelő és -űző szavak (pí-pí-pí, hess). Szóalkotási módszerekkel is sok szó keletkezik már meglévő szavakból. Ilyen a szóképzés, amely a magyarban utóképzőkkel történik (szíves, szívtelen), más nyelvekben előképzőkkel is, vagy egyszerre mindkétféle képzővel, pl. intolérable ’tűrhetetlen’, embranchement ’elágazás’.TLFi, a példákra vonatkozó szócikkek. A szóösszetétel is jelentős eszköze a magyarban a szókészlet gyarapításának (pl. gabonatárolás, drágakő, rejtekhely).Zsemlyei 2009, IV. rész. Vannak még mozaikszók (tévé, EU, kft) és egyéb ritkább módszerekkel alkotott szavak: elvonással (kapál → kapa), szórövidüléssel (laboratórium → labor), szóvegyüléssel (csupa + kopasz → csupasz), népetimológia útján (durrdefekt < német Durchdefekt).
Egyéb szóforrásokat más nyelvek képeznek. Egyes nyelvek könnyebben fogadnak be jövevényszavak, mint mások. Például a román nyelv szókészletének csaknem 62%-a ilyen szavakból áll,Sala 1988. miközben a magyarban ez az arány csak 7%. Vannak olyan jövevényszavak, amelyek olyan régen kerültek a nyelvbe, hogy nem ilyeneknek élnek a beszélők tudatában. A magyarban ilyen szavak főleg török (pl. bika, kalauz, betyár), szláv (király, család, kalász), latin (templom, iskola, tinta) és német (lant, polgár, cukor) eredetűek.Bokor 2007, 180–181. o. Idegen szavaknak számítanak azok, amelyek nem újonnan kerültek ugyan a nyelvbe, de idegen realitásokat neveznek meg, mint a műveltségszók (pl. gondola, mecset, piramis).Zsemlyei 2009, III. rész, 4. o. Azok is idegenek, amelyek viszonylag újonnan jelentek meg, idegen, vagy a befogadó nyelv területén új realitásokat neveznek meg, és idegeneknek érzik őket. Ilyen viszonylag sok angol eredetű szó, mint bróker, fájl, klónoz stb.Bokor 2007, 182. o.
A külső és a belső szókészlet-gyarapítási módszerek között helyezkedik el a tükörfordítás. Példák tükörszavakra: szerb/horvát Cvetna nedelja > virágvasárnap, latin eliminare > kiküszöböl, német Einfluß > befolyás.Gerstner 2006, 320–321. o.
A fentieken kívül vannak bizonytalan eredetű, ismeretlen eredetű és vitatott eredetű szavak is, melyek nem képeznek külön kategóriát a szókészletben, mivel a fenti kategóriákhoz tartoznak, csakhogy a nyelvtudomány jelenlegi állása szerint nem lehet őket ezekbe sorolni. A magyar szókészlet 5%-a ilyen. Példák: nász, agyag, ponty.Gerstner 2006, 330. o.
Nyelvváltozatok szerint
Mivel a szókészlet a nyelv összetevői közül a legkevésbé stabil, elsősorban szavak különböztetik meg a nyelvváltozatokat.Zsemlyei 2009, II. rész, 3–9. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat. Ezeket egyikükhöz, a köznyelvnek is nevezett sztenderd nyelvváltozathoz szokták viszonyítani azzal a céllal, hogy megállapítsák a jellegzetességeiket. A nyelvváltozatokat nem lehet élesen elkülöníteni egymástól, annál is inkább, mivel egyazon beszélő két vagy több nyelvváltozatot is ismerhet, és általában folytonos átvételek történnek egyik nyelvváltozatból a másikba.
Tájszók
Vannak területi nyelvváltozatokra jellemző szavak, ún. tájszók, amelyek közül a valódiak köznyelvi szavak szinonimái (pl. a kalotaszegi bapó ’nagyapa’), a jelentésbeliek pedig más jelentéssel használt olyan szavak, amelyek a köznyelvben is megvannak, pl. a bihari cseléd ’gyerek’.
Csoportnyelvek
Egyéb nyelvváltozatok társadalmi jellegűek. Általánosan csoportnyelveknek nevezhetők, mivel különféle szempontokból megállapított közösségek használják. Ezek lehetnek azonos foglalkozásúak, kedvtelésűek, életmódúak, életkorúak stb.
Mindegyik tevékenységi területnek, szakmának, mesterségnek, tudományágnak, műszaki ágnak, művészetnek, sportnak megvan a maga ún. szaknyelve, azaz szakszókészlete, terminológiája. Példák: fékhenger (autószerelés), kaptafa (cipészmesterség), hullámos furnír (fafeldolgozás), heveder (szíjgyártás), koleszterin (orvostudomány), zsoltár (egyes vallások), mélyszántás (mezőgazdaság), betonadalék (építőipar), hajtás (vadászat), csendélet (festőművészet).
A kedvtelésből űzött foglalatosságoknak is megvan a maguk szókészlete, az ún. hobbinyelvek, például a kártyázóké (pász, treff) vagy az amatőr sakkozóké (bástya, királynő).
Életkori nyelvváltozatok is vannak. A gyermeknyelv, amely ugyanakkor dajkanyelv is, olyan szavakból áll, amelyeket a felnőtt ad a kisgyerek szájába, hogy tudja kiejteni, és olyanokból, amelyeket a gyerek a felnőttektől hall, pl. boci, bibi, vauvau.
Ifjúsági nyelvet is számon tartanak. Ennek keretében léteznek jellegzetes foglalkozásokhoz kötött nyelvek. A francia katonanyelvben például olyan szavak vannak, mint marsouin ’tengerészgyalogos’ (szó szerint egy tengeri állat neve), gnouf ’fogda’ (ismeretlen eredetű), cuistance ’konyha’ (a cuisine köznyelvi ’konyha’ szóból, képző hozzáadásával).
A magyar diáknyelvhez tartoznak például a suli, kolesz, matek stb. szavak. Franciaországban egyes felsőoktatási intézményeknek is megvannak a saját jellegzetes szavaik. A cagne vagy khâgne (a középkori franciában ’rossz fajtájú kutya’) egyes grandes écoles-okra (szó szerint ’nagy iskolák’)Az egyetemeknél tekintélyesebb intézmények, melyekbe a előzőkkel ellentétben csak versenyvizsga útján lehet bejutni. felkészítő osztály, conscrits-nak (a köznyelvben ’besorozott, újonc’) nevezik az École polytechniqueSzó szerint ’műszaki iskola’, félkatonai státuszú, mérnököket képező intézmény. és az École normale supérieureSzó szerint ’felsőbbrendű pedagógusképző iskola’. elsőéveseit, az utóbbiban pedig turne (az ún. népi nyelvben ’nyomorúságos ház’) a neve a kollégiumi szobának.A TLFi megfelelő szócikkei.
A francia nyelvészeti irodalomban a katonanyelvre, a diáknyelvre, az egyetemisták nyelvére az argot terminust használják, amely eredetileg csak „tolvajnyelv”-et jelentett.Dubois 2002, 49. o. Ez az, amelyet bűnözők használnak azzal a céllal, hogy rajtuk kívül ne érthesse más. Vannak benne csak tolvajnyelvi szavak (pl. matér ’pénz’), a köznyelvben más jelentéssel használt szavak (dohány ’pénz’), köznévvé vált tulajdonnevek (dezső ’dollár’), jövevényszavak (jatt ’kéz’).
Ezeknek a csoportnyelveknek az angol nyelvű szakirodalomban a slang ’szleng’ terminus felel meg.Bussmann 1998, 1084. o. A magyar szakirodalomban Zsemlyei 2009 szerint az argó és a szleng „a bizalmas társalgási stílusnak a tolvajnyelvvel érintkező válfaját jelöli, főleg a nagyvárosi emberek, de közöttük is inkább a fiatalság nyelvhasználatát”.Zsemlyei 2009, II. rész, 8. o. Bokor 2007 az argót a tolvajnyelv szinonimájaként érti, a szlenget pedig ennek „szelídebb változata”-ként, amelyhez olyan szavak tartoznak, mint balhé, meló, lenyúl stb.Bokor 2007, 189. o.