A Szerelmes asszonyok (eredeti cím: Women in Love) 1969-ben bemutatott angol filmdráma. A brit filmgyártás fenegyerekének számító Ken Russell harmadik játékfilmje D. H. Lawrence azonos című regénye alapján. A forgatás 1968 szeptembere és decembere között zajlott. A Szerelmes asszonyokat a kritika és a közönség egyaránt kedvezően fogadta. Az elismerő kritikák elsősorban azt emelték ki, hogy Russell egyedi vizuális stílusával nem egyszerűen illusztrálta Lawrence-t, hanem a miliő, a hangulat megteremtésén túl a regény gondolati-filozófiai mélységeit is eredeti módon közvetítette.

A produkció egyfajta mérföldkőnek számít a meztelenség filmes ábrázolásának történetében is: a két férfi főszereplő, Oliver Reed és Alan Bates meztelen birkózási jelenete egyike a filmművészet leghíresebb képsorainak, Glenda Jackson pedig az első színésznő volt, aki Oscar-díjat kapott egy olyan szerep eljátszásáért, amelyhez meztelen jelenetek is tartoztak.

A cselekmény balra|bélyegkép|250px|Rupert és Ursula (Alan Bates és Jennie Linden) Egy kellemesnek ígérkező napon Gudrun és Ursula – a Brangwen lányok – elhatározzák, hogy sétálni mennek, és megnézik a bányatulajdonos lányának esküvőjét. Séta közben természetesen ők maguk is a férjhez menésről beszélgetnek, és Ursula azt mondja, ő nem szeretne férjhez menni. A két nő a templom közelében lévő sírkertből figyeli a gyülekező násznépet. A vőlegény az utolsó pillanatban érkezik. Menyasszonya boldogan ugrik a nyakába, majd játékos kergetőzésbe kezdve szaladnak a templom felé. Gudrun és Ursula a vendégeket figyeli. Ursula tekintete megakad Rupert Birkinen, és felidézi magában azt az esetet, amikor a férfi – aki egyébként tanfelügyelő – egy ízben ellátogatott az órájára (Ursula ugyanis tanítónő), ahová aztán betoppant a szeretője, Hermione is. Gudrun figyelmét a robusztus Gerald Crich kelti fel. A két nő később a Willey-tó partján sétálgatva megpillantja a férfit, aki meztelenül ugrik be a vízbe, és szemmel láthatóan élvezi, hogy kötetlenül és szabadon mozoghat ebben a közegben. Ursula és Gudrun ezalatt arról beszélgetnek, hogy a férfi szigorú intézkedéseket vezetett be a Crich család tulajdonában lévő bányában. A két nő is meghívást kapott Hermione kertes házába, egy hangulatos összejövetelre.

A kellemes délutánon a társaság a kertben üldögél egy asztal körül. Rupert vezetésével filozofálgatás alakul ki a nevek ürügyén. A férfi végül belebonyolódik egy hasonlatba egy füge és az asszonyi természet között. A téma észrevehetően nincs ínyére Hermionénak, aki sétálni hívja a többieket. Rupert szembeszegül a nő akaratával, és nem tart velük, Geralddal együtt inkább az asztalnál maradnak. A két férfi a szerelemről beszélget, arról, hogy még sosem voltak szerelmesek, de vágynak erre az érzésre. Gerald a munkájában látja élete értelmét, Rupert számára viszont a szerelem jelenti a kiteljesedést. Este Hermione Gudrun és Ursula közreműködésével egy táncszámot mutat be az orosz balett stílusában. A nézők egyre kevésbé tudják leplezni az unalmukat, míg végül Rupert halkan arra utasítja a zongoristát, hogy kezdjen el egy vidám darabot. A klasszikus balett azonnal véget ér, a Brangwen lányok máris a vidám táncot kezdik ropni, és a társaság mindegyik tagja csatlakozik hozzájuk. Hermione vereséget szenvedett, távozik a szobából, ám előtte megvetően kokottnak nevezi Ursulát, aki Ruperttel táncol.

A férfi Hermione után megy, elnézést kér tőle, hogy tönkretette a táncbemutatóját. A bocsánatkérés azonban szinte vádaskodásba csap át: Rupert azt állítja, Hermione nem spontánul, hanem megtervezetten él, hatalomra vágyik Birkin fölött is. A sértett nő hirtelen felindulásból egy levélnehezékkel lesújt a háttal ülő férfi fejére. A sebesült Rupert kitámolyog a kertbe, és a természetben talál enyhülést és megnyugvást. Leveti a ruháit, meztelenül sétál a kertben, élvezi a növények érintését csupasz testén.

jobbra|bélyegkép|250px|Gudrun tánca a tulokcsorda előtt (Glenda Jackson)

Rupert és Ursula legközelebb egy szoboravatáson találkoznak, ahol a férfi provokatív közbeszólásokat tesz. Együtt távoznak a bámészkodók tömegéből, és közben a szerelemről filozofálgatnak. Később a Brangwen lányok egyik sétájuk során arra figyelnek fel, hogy Gerald kegyetlenül hajtja a lovát a mezőn, hogy versenyt fusson egy vasúti szerelvénnyel, ám a kocsi végül előbb ér az átjáróhoz. Ursulát felháborítja Gerald kegyetlen viselkedése az állattal, amelynek oldalából már szivárog a vér. Ugyanakkor Gudrunnak mintha imponálna a nyers erő, a férfiasság és a hatalom e különös megnyilvánulása. Egyik este elmegy a munkásnegyedbe, ahol a férfiak meglehetősen egyértelmű megjegyzéseket tesznek rá, sőt egyikőjük ki is kezd vele. Gudrunt még szórakoztatja is a dolog, ám a férfi erőszakoskodni kezd.

Gerald Crich megjelenése viszont azonnal véget vet a kínos helyzetnek. Crichék piknikjére a Brangwen lányok is meghívást kapnak. Ursula és Gudrun elmennek csónakázni, és egy elhagyatott helyen ruhátlanul megfürdenek. A mezőn szárítkoznak, ahol Gudrun Ursula énekére táncolni kezd. A közelben egy tulokcsorda tűnik fel. Ursulát megijeszti a látvány, Gudrunt azonban felcsigázza a veszély. Közvetlen közel megy az állatokhoz, és kihívóan tovább folytatja előttük a táncot. Időközben csónakkal megérkezik Rupert és Gerald. Crich Gudrun után rohan, és megakadályozza, hogy a nő megvadítsa az állatokat. A férfi végül bevallja, hogy szerelmes Gudrunba, ám a nő minden különösebb reagálás nélkül fogadja a váratlan bejelentést.

Nemsokára beesteledik. Laura és Tibby, az ifjú házasok szintén a fürdőzés örömeit élvezik. A lány egyszer csak lebukik a víz alá, és nem jön fel a felszínre. Tibby azt hiszi, felesége csak viccelődik, de aztán mintha valami őt is elragadná. Segítségért kiált, és a közelben csónakázók azonnal megindulnak felé. Gerald a vízbe ugrik, de nem tud mit tenni a sötétben, ráadásul a víz is zavaros. Rupert alig bírja visszarángatni a barátját a csónakba. Az idősebb Crich úgy dönt, hogy a zsilipen keresztül leeresztik a tó vizét. A tragédia közel hozza egymáshoz Ursulát és Rupertet. A halálról beszélgetnek: a férfinak az a véleménye, hogy a holtak valósággal belecsimpaszkodnak az élőkbe, teherként nehezednek rájuk. Rupert egy szerelemben szeretne újjászületni. Beszélgetésük szenvedélyes ölelkezésbe és szeretkezésbe torkollik. Az aktus után szinte pontosan ugyanolyan testhelyzetben pihennek meg, ahogyan Laura és Tibby meztelen holttestét megtalálják a leeresztett tó iszapos medrében.

Egyik este a lobogó tűzű kandalló mellett Gerald és Rupert a megszokottnak mondható filozofikus beszélgetést követően unaloműzésből birkózni kezd, teljesen meztelenül. A játéknak induló birkózás kemény küzdelemmé alakul, ami végül már-már ölelkezésbe csap át. Birkin úgy véli, kettőjük között olyan szoros barátság áll fenn, amelyben a testi érintkezés teljesen természetesnek mondható. A középkori lovagok példáját követve szimbolikus vérszerződést ajánl Geraldnak, hogy örökké szeretni fogják egymást, barátja azonban azt kéri, várjanak ezzel, amíg jobban megérti ennek mélységét. Ursula és Rupert kapcsolata már-már válságba kerül, mert a nő valósággal hisztérikus rohamot kap a férfi azon bejelentésére, hogy ellátogat Hermionéhoz elbúcsúzni, mivel volt barátnője hosszabb időre elutazik. Rupert szerint Ursula féltékenyen őrjöng, mire a nő a földhöz vágja a férfitől kapott eljegyzési gyűrűt. Néhány perccel később lehiggad, és helyreáll közöttük a béke.

A Crich családban azonban újabb dráma történik. Az idősebb Crich nem heverte ki lánya, Laura halálát: fokozatosan összeomlott, megbetegedett, és állapota most válságosra fordult. Gudrun időközben bejáratos lett a Crich házba, és úgy tűnik, közte és Gerald között kezd elmélyülni a vonzalom. Az idősebb Crich még aznap meghal. A temetésen özvegye hisztérikus nevetésben tör ki. Sosem értette igazán férjét, aki megpróbált emberségesen viszonyulni a munkásaihoz, akiknek küldöttségére egy ízben az asszony rászabadította a kutyákat. Gerald egyik este elmegy Gudrunékhoz. Nem kopogtat, egyszerűen besétál a nyitott ajtón keresztül, egyenesen Gudrun szobájáig. A fiatalok szenvedélyesen szeretkeznek, a férfi lelki szemei előtt azonban visszatérően megjelenik nevető anyja arca.

Rupert és Gerald a házasságról beszélgetnek, mellyel kapcsolatban Crichnek kételyei vannak. Rupert maga sem ajánlja barátjának a Gudrunnal való házasságot, hiszen ezen intézmény hagyományos formáját ő is megveti. Ő az állandó szövetségben hisz, nem az alárendeltségben. Rupert ekkor konkrétan vall felfogásáról a férfiak közötti kapcsolatról is. Gerald kissé ridegen válaszolja, hogy megérti barátja nézeteit, de nem tud azonosulni velük. A két férfi és a Brangwen lányok az Alpokba utaznak vakációzni. A pihenés eleinte idilli hangulatban telik, de aztán egyre több probléma kerül felszínre. Ursula gyűlöli a havat, a természetellenes fényt, és el szeretne utazni.

A simulékony természetű Rupert hajlandó eleget tenni ennek a kívánságnak, és azt javasolja, keressék fel például Veronát, Rómeó és Júlia tragikus szerelmének helyszínét. Rupert később Geralddal beszélget, és barátja bevallja, hogy a Gudrun iránti szerelmébe egyre inkább a gyűlölet érzése keveredik. Egyikőjük sem fogalmazza meg, hogy valójában arról van szó, hogy az önálló és független életfelfogású Gudrun nem enged magán uralkodni, nem tudja elfogadni a kötöttséggel és alárendeltséggel járó szerelmet, irtózik a hagyományos női szerepkörtől. Művészként szeretné kiteljesíteni önmagát, és ebben megértő barátra lel az üdülőhely egyik vendége, Herr Loerke személyében. Loerke, a homoszexuális művész Gerald megvetésének tárgya, elsősorban azért, mert érthetetlen számára, Gudrun miért vonzódik jobban ehhez a „patkány”-hoz, mint hozzá. Gudrun azzal vág vissza, hogy Gerald képtelen a szerelemre, szeretkezéseik során nemcsak fizikailag, hanem képletesen is a nőre nehezedik, uralkodni akar fölötte, mintha el akarná nyomni és össze akarná törni őt. Szerinte a férfiban nincs semmi gyöngédség. Gerald szerint viszont Gudrun sem képes szeretni, ám a nő erre azt feleli, hogy ő tud, csak nem Geraldot.

Másnap Loerke meghívja Gudrunt, hogy utazzon vele Németországba egy időre. Megjelenik Gerald, rátámad a beszélgetőkre, leüti Loerkét, majd fojtogatni kezdi Gudrunt. Hirtelen rádöbben arra, hogy kettőjük kapcsolata végérvényesen lezárult, csak nincs még befejezve. Elindul a végtelen hómezőn, míg végül valahol a messzeségben elterül a fehér havon. Megfagy. Halálának hírére Ursuláék visszatérnek. Gudrun arról beszél Ursulának, hogy el fog utazni egy időre Drezdába. Rupert őszintén megkönnyezi barátját, aki képtelen volt úgy szeretni őt, ahogyan Birkin érzett iránta. Az utolsó jelenetben Rupertet és Ursulát látjuk. A nő rákérdez arra, hogy Rupert valóban vágyott-e Geraldra. A férfi őszintén válaszol a kérdésre, azt mondja, számára Ursula jelenti a világ összes nőjét, de csak azt tudja nyújtani, amire egy nő képes. Ő viszont vágyott egy férfi igaz barátságára is, mely éppen olyan örök lehetne, mint az Ursulával való szerelme. Ursula képtelenségnek tartja a kétféle szerelmet, szerinte ezt Rupert sem kaphatja meg, mert ez a gondolat hamis. A férfi válaszával fejeződik be a történet: „Nem hiszem.”

Háttér-információk A regény