A szóképzés a szóalkotás egyik módja, amely során egy alapszóhoz a magyar nyelv nyelvészetében képzőnek nevezett toldalék járul, és ilymódon ugyanahhoz vagy más szófajhoz tartozó, új, többé-kevésbé más jelentésű szó jön létre.Cs. Nagy 2007, 303. o.
Nincs egység nyelvészek között arra vonatkozóan, hogy a nyelvészet melyik ágához tartozik a szóképzés. Egyesek a lexikológiához, mások a nyelvtan alaktani részéhez tartozónak tekintik, megint mások a szóalkotáshoz mint a grammatika vagy a nyelvészet külön ágához tartozónak. Például a román nyelv nyelvészetében általában lexikális módszernek tartják.Hristea 2003 állításai, nyelvészek megnevezése nélkül.
A magyar nyelvről szóló munkák között található olyan, például Kiefer (főszerk.) 2006, amelyben a szóképzésről az alaktannal foglalkozó részben is,Kiefer 2006, 60–68. o. és a szókészletet kezelőben is van szó.Gerstner 2006, 465–469. o. A. Jászó (szerk.) 2007 „Szótan” nevű részében a „Szóalkotás módjai”, amelyben a szóképzésről szóló alfejezet van, egyenlő rangú fejezet a „Szókészlettan”-nal, a „Szófajtan”-nal és a „Szóalaktan”-nal.
A közép-délszláv diarendszerhez tartozó nyelvekBosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv. nyelvészetében a szóalkotást a grammatika keretében kezelik, amelyben a morfológiával (alaktannal) és a szintaxissal (mondattannal) egyenlő rangú részt képez.Pl. Barić 1997, 285–390. o.
A francia szakirodalomban a szóképzéssel kapcsolatban megtalálható a „lexikális morfológia” megkülönböztetése a „grammatikai morfológiától”.Grevisse – Goosse 2007, 163. o.
Az angol nyelvű szakirodalomban van olyan nézet, hogy a szóképzés (derivation) a szóalkotás (word-formation) egyik főága, a másik a flexió (inflection) lévén, és ezek a tág értelemben tekintett morfológiához tartoznak. Crystal 2008 szerint a szóképzéssel ellentétben a flexió nem hoz létre új szót, hanem ugyanannak a szónak a nyelvtani alakját változtatja meg, azonban azt is megjegyzi, hogy nincs világos határ a kettő között, egyes toldalékok elemzésének nehézségét az angol -ly esetével illusztrálva,Crystal 2008, 138. o. amely határozószókat alkot melléknevekből, pl. quickly ’gyorsan’, approximately ’hozzávetőlegesen’.Eastwood 1994, 3. o.
Keszler 2000 is megemlíti, hogy a magyar nyelv nyelvészetében egyesek a -hat/-het toldalékot képzőnek, mások jelnek tartják, egyesek a főnévi igenév -ni toldalékában egyszerűen képzőt, mások jelszerű képzőt látnak, a határozói igenév -va/-ve toldalékát egyesek egyszerűen képzőnek, mások ragszerű képzőnek tekintik.Keszler 2000 állítása, nyelvészek megnevezése nélkül. Keszler szerint vannak képzőszerű tulajdonságokat mutató jelek és ragok is, például a -bb fokjel képzőszerű, mivel megelőzi az -ít és az -odik/-edik/-ödik képzőt (nagyobbít, nagyobbodik).Keszler 2000.
A képzők helyük szerint
A magyarban és az ebben a szócikkben említett nyelvekben van olyan képző, amelyet szótő vagy más képző mögé illesztenek (utóképző, szuffixum), és olyan, amelyet a szó elé tesznek (előképző, prefixum). Funkcióbeli különbség közöttük az, hogy amíg az előbbi megváltoztathatja az alapszó szófaját, az utóbbi nem teszi ezt egyedül, hanem csak utóképzővel együtt.
A magyar nyelvvel foglalkozó nyelvészeti munkákban szóképzés alatt általában csak utóképzők alkalmazását értik. Példák a magyarból és más nyelvekből: boldog + -ság → boldogság, nation ’nemzet’ + -al → national ’nemzeti’, malheur ’boldogtalanság’ + -eux → malheureux ’boldogtalan’,Dubois 2002, 136. o. a munci ’dolgozni’ + -tor → muncitor ’munkás’,Hristea 2003. star ’öreg’ + -ac ’öregember’.Barić 1997, 294. o.
Az utóképzőt többnyire tőszóhoz (olvasgat), képzett szóhoz (jajgatózik), egyszerű vagy összetett szóhoz (eszmélődik, menyasszonykodik) adják. A magyarban ritkábban képzőt cserélnek olyan szótő után, mely nem létezik önálló szóként: repül, repdes, repked. Más nyelvekben ez gyakoribb: traction ’vontatás’ → tracter ’vontatni’.Grevisse – Goosse 2007, 188. o.
Más nyelvekkel foglalkozó munkákban a latin derivatio-ból származó terminusok alatt úgy utóképzők, mint előképzők alkalmazását értik. Példák az utóbbiakra: un- + happy ’boldog’ → unhappy ’boldogtalan’,Bussmann 1998, 25. o. re- + faire ’csinálni’ → refaire ’újracsinálni’, răz- + a gândi ’gondolni’ → a se răzgândi ’meggondolni magát’, naj- + ljepši ’szebb’ → najljepši ’legszebb’, pot- + pisati ’írni’ → potpisati ’aláírni’.Barić 1997, 295. o. Bár nem kezelik a szóképzés keretében, a magyar igekötő is „képzőkre emlékeztetően módosítja vagy változtatja meg a jelentést (pl. becsap, megszólal, rászed)”.Bokor 2007, 245. o. Előképző-cseréről is lehet szó önálló szóként nem használt szótő esetében: a închide ’bezárni’, a deschide ’kinyitni’.
Olykor új szó úgy képződik, hogy egyszerre adnak hozzá meglévő szóhoz előképzőt és utóképzőt. A kettő együttesét cirkumfixumnak vagy ambifixumnak nevezik: in- + user ’használni’ töve + -able → inusable ’elhasználhatatlan’,Grevisse – Goosse 2007, 190. o. în- + dulce ’édes’ + -i → a îndulci ’édesíteni’, bez- + voda ’víz’ + -an → bezvodan ’víztelen’.Barić 1997, 296. o.
Egyes nyelvek nyelvészetében az elvonást is a szóképzés keretében kezelik. Erre utal elnevezése is, dérivation régressive, derivare regresivă, mely használata a tulajdonképpeni szóképzés dérivation progressive, derivare progresivă elnevezését hozza magával.
A képzők eredete
A képző lehet egyrészt egy bizonyos nyelven belül keletkezett, vagy abból a más nyelvből örökölt, amelyikből az adott nyelv származik, másrészt jövevény. Például az újlatin nyelvekben vannak a latinból örökölt és a nyelvek kifejlődése után a latinból átvett utó- és előképzők. Olykor a latin képző megvan úgy örökölt, mint átvett alakban. Például a latin dis- megvan a franciában a se déshabiller ’vetkőzni’ szóban örökölt alakban, és a disparaître ’eltűnni’ szóban jövevényként.Grevisse – Goosse 2007, 181. o. A latin -tas képzőt a román -tate alakban örökölte (pl. răutate ’rosszaság’), az -ismus-t pedig nemcsak jövevényszavakkal együtt vette át, hanem román szavakhoz is hozzáadja: țăran ’paraszt’ + -ism → țărănism ’parasztpárti ideológia’.
Kisebb mértékben ugyan, de a magyarban is vannak jövevény képzők, például a szláv eredetű -nok/-nök (bajnok) a dalnok, főnök képzője, vagy a latin -ista (humanista) az egyetemista szóé.Gerstner 2006, 467. o.
A magyarra inkább az örökölt és a nyelvben alkotott képzők a jellemzők. Csak az újabbakban ismerhető fel az eredeti szó. Például a fajta főnévből képző lett egy olyan szóban, mint jófajta.Cs. Nagy 2007, 308. o. Példa a vulgáris latinból a mens ’ész’ szó mente határozói esetű alakjából lett képző, mely mindmáig határozószókat képez melléknevekből a franciában és más nyugati újlatin nyelvekben: lent ’lassú’ + -ment → lentement ’lassan’.Grevisse – Goosse 2007, 180. o.
Az előképzők többnyire elöljárószókból származnak. Az újlatin nyelvekben legtöbbjük csak a latinban volt az. Máig elöljáró is, és előképző is például a latin in ’-ban/-ben, -ba/-be’ elöljáróból származó: en + fermer ’zárni’ → enfermer ’bezárni (valamibe)’,TLFi, enfermer szócikk. în + groapă ’gödör’ + -a → a îngropa ’elásni, elföldelni’. A közép-délszláv diarendszer nyelveiben többnek van meg a két funkciója: iz ’-ból/-ből’ + baciti ’dobni’ → izbaciti ’kidobni’, od ’-tól/-től’ + maknuti ’mozdítani’ → odmaknuti ’elmozdítani’.Barić 1997, 379. o. Ezekben is vannak jövevény előképzők: ultrazvuk ’ultrahang’.
A képzők termékenysége és gyakorisága
Vannak termékeny képzők, azaz olyanok, amelyekkel a mai nyelvben is alakulnak új szavak. Ilyenek a magyarban például a -gat/-get (szólítgat, cserélget) és az -ás/-és (privatizálás, menedzselés) képzők.Cs. Nagy 2007, 307–308. o. nyomán szerkesztett szakasz.
A nem termékeny képzőkkel nem alakulnak új származékok. Példa ilyenre a -dos/-des/-dös képző: rugdos, nyeldes, bökdös.
A termékeny képzők többnyire gyakoriak is (pl. -gat/-get), de lehetnek viszonylag ritkák is, pl. -ékony/-ékeny (rebbenékeny). Ugyanakkor vannak nem termékeny, de viszonylag sok aktuális szóban jelen levő képzők, pl. -an/-en (csattan, szökken).
A szóképzés az alapszó és a származékszó szófaja szerint
A szóképzés lehet szófajtartó, szófajváltó és szófajjelölő.Berrár Jolán és D. Bartha Katalin által javasolt képzőkategóriák, idézi Cs. Nagy 2007, 305. o.
Szófajtartó képzés lehetséges úgy utóképzőkkel, mint előképzőkkel. Az utóbbiak csak szófajtartók, ha nem utóképzővel együtt használják őket. Ilyen szóképzéssel alkotható:
igéből ige: szeret → szerethet,Cs. Nagy 2007, 305. o. boir ’inni’ → buvoter ’iszogatni’,Grevisse – Goosse 2007, 981. o. saler ’sózni’ → dessaler ’sótalanítani’, a săra ’sózni’ → a desăra ’sótalanítani’,Constantinescu-Dobridor 1998, prefix szócikk. kašljati ’köhögni’ → kašljucati ’köhécselni’;Barić 1997, 375. o. főnévből főnév: csillag → csillagzat, banane ’banán’ → bananier ’banánfa’, succès ’siker’ → insuccès ’kudarc’,Grevisse – Goosse 2007, 182. o. cizmă ’csizma’ → cizmar ’csizmadia, cipész’, moș ’öregember’ → strămoș ’ős’, bačva ’hordó’ → bačvar ’kádár’;Barić 1997, 307. o. melléknévből melléknév: barna → barnás,Cs. Nagy 2007, 313. o. vert ’zöld’ → verdâtre ’zöldes’,Grevisse – Goosse 2007, 171. o. religieux ’vallásos’ → areligieux ’vallástalan’, cald ’meleg’ → călduț ’melegecske’,Constantinescu-Dobridor 1998, sufix szócikk. cinstit ’tisztességes’ → necinstit ’tisztességtelen’, plav ’kék’ → plavičast ’kékes’;Barić 1997, 361. o. határozószóból határozószó: bine ’jól’ → binișor ’jócskán’; tőszámnévből másféle számnév: hat → hatod, hatodik,Cs. Nagy 2007, 314. o. trois ’három’ → troisième ’harmad, harmadik’,Grevisse – Goosse 2007, 763. o. doi ’kettő’ → doime ’ketted’, deset ’tíz’ → deseti ’tizedik’.Barić 1997, 218. o.
Szófajváltó képzés lehetséges utóképzővel vagy előképzővel és utóképzővel egyszerre. Ilyképpen keletkezhet: főnévből ige: vaj → vajaz,Cs. Nagy 2007, 310. o. zigzag ’cikcakk’ → zigzaguer ’ide-oda támolyogni’,Grevisse – Goosse 2007, 164. o. Az ebben a szócikkben említett idegen nyelvekben az igét képezheti a főnévi igenév képzője elé tett képző a főnévi igenév képzőjével együtt, de az utóbbi egyedül is. chin ’kín’ → a chinui ’kínozni’, komad ’darab’ → komadati ’darabolni’;Barić 1997, 376. o. melléknévből ige: piros → piroslik, rouge ’piros’ → rougeoyer ’piroslani’, trist ’szomorú’ → a întrista ’(el)szomorítani’, star ’öreg’ → starjeti ’öregedni’;Barić 1997, 377. o. határozószóból ige: távol → távolít, bis ’kétszer’ → bisser ’újrázni’,Grevisse – Goosse 2007, 165. o. departe ’messze’ → a depărta ’arrébb tenni/vinni’,Dexonline, depărta szócikk. nazad ’hátra’ → nazadovati ’hátrálni’; indulatszóból vagy hangutánzó szóból ige: jaj → jajgat, miaou → miauler ’nyávogni’,Grevisse – Goosse 2007, 212. o. vai ’jaj’ → a se văicări ’jajgatni’Dexonline, văicări szócikk. muuu → mukati ’bőgni’ (szarvasmarha); igéből főnév: privatizál → privatizálás,Cs. Nagy 2007, 311. o. chercher ’keres, kutat’ → chercheur ’kutató’, a sări ’ugrani’ → săritură ’ugrás’, čitati ’olvasni’ → čitatelj ’olvasó’; igéből melléknév: rág → rágós,Cs. Nagy 2007, 312. o. discuter ’vitatni’ → discutable ’vitatható’,Grevisse – Goosse 2007, 169. o. a mânca ’enni’ → mâncabil ’ehető’, djeliti ’(szét)osztani’ → djeljiv ’(szét)osztható’;Barić 1997, 360. o. főnévből melléknév: város → városi, crasse ’kosz’ → crasseux ’koszos’, durere ’fájdalom’ → dureros ’fájó, fájdalmas’, grad ’város’ → gradski ’városi’;Barić 1997, 364. o. határozószóból főnév: együtt → együttes, vite ’gyorsan’ → vitesse ’gyorsaság, sebesség’TLFi, vitesse szócikk. repede ’gyorsan’ → repeziciune ’gyorsaság’;Dexonline, repeziciune szócikk. határozószóból melléknév: hátul → hátulsó, jučer ’tegnap’ → jučerašnji ’tegnapi’;Barić 1997, 366. o. Más eddig említett nyelvekben az ilyen mellékneveknek elöljárós határozószó felel meg. melléknévből határozószó: vidám → vidáman,Kiefer 2006, 67. o. lent ’lassú’ → lentement ’lassan’; főnévből határozószó: olasz → olaszul, diable ’ördög’ → diablement ’ördögien’,Grevisse – Goosse 2007, p. 1208. bărbat ’férfi’ → bărbătește ’férfiasan’.