Jacques Salomon Hadamard (Versailles, 1865. december 8. – Párizs, 1963. október 17.) francia matematikus. Legismertebb tudományos eredménye a prímszámtétel bizonyítása 1896-ban.
Kutatási területe Kutatásai főként a függvénytanra és a parciális differenciálegyenletekre irányultak. Volterrát követve alapvető szerepet játszott a függvényanalízis megteremtésében.
Életpályája Hadamard az École normale supérieure-ön tanult Charles Émile Picard irányítása alatt. A Dreyfus-ügy után (unokahúga volt Dreyfus felesége), ami személyesen vonta be Hadamard-t a zsidó történelmi azonosságába, politikailag aktívvá vált és a zsidó okok hűséges támogatója lett, bár azt állította, hogy ateista a vallásában.
Bemutatta az elképzelését a parciális differenciálegyenletek elméletének a problémájáról. Továbbá a nevét viseli a Hadamard-egyenlőtlenség, a Cauchy–Hadamard-tétel és a Hadamard-mátrix, ami a Hadamard-transzformáción alapul. A Hadamard-kapu kvantumban, a számításhoz a mátrixot használja.
Diákjai között volt Maurice Fréchet, Paul Lévy, Szolem Mandelbrojt és André Weil.
Kreativitása
Psychology of Invention in the Mathematical Field című könyvében arra használja az önelemzést, hogy matematikai gondolkodási folyamatokat írjon le. Olyan szerzőkkel szembeni éles ellentétben, akik azonosítják a nyelvet és a megállapítást, leírja a saját matematikai gondolkodását, nagyrészt szótlan, gyakran kísért olyan gondolati képek által, amik képviselik egy probléma egész megoldását. Vizsgálta az akkori (körülbelül az 1900-as évek) vezető fizikusokat, hogy hogyan végzik a munkájukat. A válaszok közül sok tükrözte az övét, visszajelzések alapján matematikai elméleteket színekkel kapcsolt össze.
Hadamard leírta a tapasztalatokat a matematikusok terén/elméleti fizikusok terén mint pl: Carl Friedrich Gauss, Hermann Ludwig von Helmholtz, Henri Poincaré és sokan mások a hibátlan megoldásra jutottak: hirtelen spontaneitással. Ugyanazt jelentették irodalomban mások, mint például Denis Brian, G. H. Hardy, B. L. van der Waerden, Harold Ruegg, Friedrich Kekulé (aki a benzol gyűrűt álmodta meg) és Nikola Tesla.
Hadamard leírta az eljárást akként, hogy van négy és öt lépéses modell. Graham Wallas alkotó folyamat-modellje, az első három lépés kiegészül a negyedik lépéssel Helmholtz által:
Előkészület Költés Megvilágítás Ellenőrzés
Marie-Louise von Franznak, kollégája a kimagasló pszichiáter, Carl Gustav Jungnak, megjegyezte ezekben az öntudatlan tudományos felfedezésekben a mindig visszatérő és fontos tényezőt - az egyidejűséget, amivel a teljes megoldást intuitív módon észlelik, és az, hogy melyiket tudják ellenőrizni később csapongó érvelés által. "Ő azonnali megoldásnak tulajdonította, egy őstípusú mintaként vagy képként" mondta von Franz. Jung szerint: "Az őstípusok csak a képességeik alapján mutatják meg magukat és rendeznek képeket, ötleteket, és ez mindig egy olyan öntudatlan eljárás, amit nem észlelhetnek."
Munkái
Jacques Hadamard:The Psychology of Invention in the Mathematical Field (Dover, 1954) (Princeton University Press, 1945) Jacques Hadamard:The Mathematician's Mind: The Psychology of Invention in the Mathematical Field (Princeton, 1996)
Jegyzetek
Kategória:1865-ben született személyek Kategória:1963-ban elhunyt személyek Kategória:Francia matematikusok Kategória:A Francia Természettudományi Akadémia tagjai Kategória:A Román Akadémia tagjai Kategória:A Père-Lachaise-ben eltemetett személyek Kategória:Francia egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Ateisták Kategória:A Royal Society tagjai