A fekete hangya (Lasius niger) a rovarok (Insecta) osztályának hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, ezen belül a hangyák (Formicidae) családjába tartozó faj.

Származása, elterjedése

Észak-Amerikában, valamint Európa és Ázsia mérsékelt égövi területein terjedt el.Antmaps: Lasius niger Ez a Magyarországon leggyakoribb hangyafaj. Pontos lehatárolása a számos hasonló faj miatt nehéz. Magyarországon fölöttébb hasonlít hozzá az invazív kerti feketehangya (Lasius neglectus).

Megjelenése, felépítése

bélyegkép|balra|250px|A királynő szárnyakkal

A dolgozók testhossza 3–, a hímeké 4–5, a nőstényeké 8–. Kitinburka barna vagy fekete.Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár, Budapest: Tericum, 2005 Csak a hímeknek és a királynőknek van szárnya. A kilenc mozgatható ízülettel összekapcsolt lábak végén két visszafelé hajló kis karmocska ül; ezek a futás segítésére a talajba mélyednek. Ízelt lábaival ássa ki járatait. A karmocskákkal meredek felületekre is felmászik, a plafonon is meg tud kapaszkodni.

Szájszervének domináns része az egy pár állkapocs (mandibula). A hangya ezt nemcsak a táplálék begyűjtésére használja, de fogóeszközként a lárvákat is ezzel szállítja. Csápjai egyszerre szagló-, tapintó-, ízlelő- és hallószervek. Összetett szeme számtalan apró lencséből áll; ezek mindegyike a hangya látómezejében lévő tárgy egy-egy részletét képezi le.

Életmódja, élőhelye

Bolyai egykirálynősek; egy-egy bolyban tízezernél is több dolgozó él (az egészen nagy bolyokban ez a szám -ig felszaporodhat. Egyes fészkeket kövek alatt vagy korhadó fatörzsekben alakít ki, mások fölé a kiásott földből halmoz fel kúp alakú, 20– magas várakat — ez utóbbit rendszerint valamilyen növény szára mellé úgy, hogy a növény fejlődése a fészket is erősítse. Eső után a beomlott folyosókat újra kell építeni, ezért egy-egy zápor után a hangyák különösen aktívak.

Az üregek és járatok több mint egy méterrel a felszín alá is lenyúlhatnak. Az egyik üregben foglal helyet a királynő a tojásokkal, a többiben bábok, lárvák, táplálékok és pihenőhelyek találhatók. A petéket, lárvákat és bábokat rendszeresen átszállítják a fejlődési állapotuknak éppen megfelelő hőmérsékletű üregekbe.

Rovarokkal, gyümölcsökkel és mézharmattal táplálkozik, de a kenyérmorzsákat is megeszi. A nyári melegben főleg hajnaltájt és alkonyat idején jár táplálék után. Szoros köteléket alakít ki a levél-, pajzs- és gyökértetvekkel, amelyeket nemcsak látogat, de aktívan védelmez is. Nem elégszik meg a „vad” tetvekkel, hanem maga is neveli-tenyészti őket, főleg a gyökértetveket talajba ásott fészkeiben.

A hímek néhány hónapig élnek, a királynő és a dolgozók több évig. Hibernált állapotban töltött pihenő időszaka októbertől márciusig tart.

Nagyon jól alkalmazkodó faj. A nem túlságosan száraz területeket kedveli; többnyire erdőszéleken, utak mentén telepszik meg vagy a településekre költözik be.

Szaporodása, egyedfejlődése

A nászrepülésre nagy tömegekben indul, a Kárpát-medencében különösen június-július fordulóján, az eső előtti szélcsendes időben,Tartally András: A hangyatartás legfontosabb praktikái hangyászoktól mivel az átázott talajban a királynők könnyebben ásnak fészket. Az eső közeledtére a légnyomás változásából következtetnek. Egy átlagos fészek 1000 hímet és 200 nőstényt bocsát ki. A rajzás igen látványos; a sok apró hím jól megkülönböztethető a kevesebb és nagyobb nőstényektől. A hímek rákapaszkodnak a nőstényekre; a párok a levegőben szabad szemmel is kivehetőek. Miután a nőstény elég hímmel párosodott, leszáll a földre, ahol leveti az esetleg még rajta lévő hímet, majd a szárnyait is.

A rovarevő ragadozók (a földön békák, gyíkok, a levegőben szitakötők, fecskék stb.) a fészek közelében lakmároznak a rajból.

A párzás után a hím elpusztul. A királynő 6– át körülbelül rak le egy petét. A megtermékenyítetlen petékből hímek lesznek.

A petéből kb. 10– múlva kel ki a lárva, majd újabb 10– múlva bábozódik. A bábból 10– múlva kel ki az imágó amelynek kifejlődése összesen átlag 1–, de akár is eltarthat, eképpen az új boly alapítása után a dolgozók első, 5–10 fős csoportja a nyár végén kel ki.

Jegyzetek

Források

ELENA: ELENA: A hangyák. Tanári kézikönyv. 10–11. old.

Kategória:Hangyák Kategória:Rovarfajok Kategória:Magyarország ízeltlábúi Kategória:Északi faunabirodalom