A faipar a fa feldolgozásával foglalkozó ipar. A fa olyan természetes anyag, mely könnyen beszerezhető, jól alakítható, rugalmas, állati- és növényi nedvekkel és levekkel kiválóan színezhető és bizonyos feltételek mellett még időt álló is. (Velence közel egy évezrede áll vörösfenyő cölöpökön.)
A fa őseinknél az élet legrangosabb szimbóluma, a családjaink eredetének és elágazódásainak bemutatására használták és használjuk ma is, rajzolt sziluettjét. A legrégebbi építményeinknél, a jurtáink tartófal rácsait készítették hajlított fából, ma is megcsodálandó mérnöki szerkezeti megoldással és pontossággal. E rácsszerkezeteket gyapjúnemezzel fedték a huzat, az eső és a lehűlés megakadályozására. Ezekben a praktikus otthonokban szintén, fából készített lovaglónyereg szolgált kényelmes ülőhelyként, az alvásnál pedig a fejtámasz szerepét töltötték be. Régen hazánkat hatalmas erdőségek és árterek mocsaras rétjei borították, ahol, sás, nád, fűzvessző és természetesen a fa szinte korlátlan mennyiségben kínálták magukat építésre és használati tárgyak készítésére.
Később megjelennek a kezdetleges ácsolt és rönkfából készült bútorok, kerítések, kapuk és gazdasági épületek (ólak, csűrök, górék). A letelepedés erdőirtással, mocsarak lecsapolásával és a földművelés kialakulásával járt. A munkaeszközök, szerszámok nagy része is fából készült. Felhasználják, part- és védművek, hidak építésére is, de a bányaművelés is elképzelhetetlen lett volna fa nélkül.
A 16. században a kínaiak találmánya alapján hazánkban is megkezdődik a papírgyártás, amelynek később szintén a fa lesz legfontosabb alapanyaga. Napjainkra az erdőterületek oly mértékben lecsökkentek, hogy a fa becses és igen drága árucikké vált, a belőle készülő használati tárgyak egyre keresettebbek.
A fa, mint építőanyag
A fa, mint építőanyag egyidős az emberiséggel. Kezdetben, mint a természetben fellelhető és megmunkálható anyag, ez állt rendelkezésre, de később már teljesen világossá váltak a fa kiváló tulajdonságai. A fa azonban új építőanyagok felfedezésével, a technikai, technológiai fejlődéssel, az iparszerű folyamatok terjedésével, és ezzel párhuzamosan az erdőterületek drasztikus csökkenésével háttérbe szorult. Teherhordó szerkezeteink jórészt betonból, vasbetonból és acélból készülnek. Ugyanakkor az utóbbi néhány évtizedben a Föld környezeti problémái felhívták a figyelmet a környezettudatosság fontosságára, az emberek ismét törekszenek arra, hogy összhangban éljenek a természettel (például a keleti kultúra betör a mai Európába). Talán részben ezért, ismét előtérbe került a fa, mint építőanyag.
Valóban a fát számos előnyös tulajdonsága teszi kiváló építőanyaggá. Könnyen, sokoldalúan megmunkálható. Növekedésének irányában magas szilárdságú, haránt irányban azonban kevéssé. Ez elsősorban az építkezés során fontos, hiszen a szerkezet tervezésénél ezt a szempontot veszi alapul a gyártó. A fa súlyához képest nagy szilárdságú, könnyen megmunkálható és kombinálható.
A többi építőanyaghoz képest a fa jó hőszigetelő, levegővel töltött sejtszerkezete révén kevéssé vezeti el a meleget. Ugyanakkor ebből a rossz hővezetési tulajdonságából következik, hogy tűzálló, nehezen éghető, belső rétegei lassan melegszenek fel, ellentétben a fémmel, amely, ha eléri olvadáspontját, menthetetlen. Tűz hatására a külső rétegek elszenesednek, amelyek tovább növelik a hőszigetelő hatást, mivel akadályozzák az oxigén bejutását a belsőbb rétegekbe.
A faszerkezetes házak jó hőszigetelő képessége továbbá abban rejlik, hogy lehetőség van vastag hőszigetelő rétegek szerkezetbe való beépítésére. Márpedig a jó hőszigetelés kisebb fűtési költséget jelent, mivel a faszerkezetes házakat könnyű kifűteni, azaz a ház gyorsan átmelegszik, nincsenek úgynevezett meleg átnyúlások, amikor a falak csak akkor adják le a tárolt hőt, amikor a helyiségnek már éppen hűlnie kellene.
Így a szoba lehűtéséhez szükséges nyáresti szellőztetések rövidebbek a kisebb hőtárolásnak köszönhetően. A falak és a kinti levegő közötti kisebb hőmérséklet különbség megakadályozza a kellemetlen légáramlatok kialakulását, kellemes klímát biztosít, továbbá megakadályozza a nedvesség lecsapódását, így a sarkok bepenészedését is.
Ha ökológiai irányból közelítjük meg a dolgot, elmondható, hogy a fa az egyetlen megújítható erőforrás, az erdőtelepítéseknek köszönhetően. Előállításához nem szükséges fosszilis energia, sőt, mint ismeretes, a fa növekedése közben szén-dioxidot von el a levegőből, amivel csökkenti az üvegházhatást. Feldolgozása után tovább- és újrahasznosítható, akár további alapanyagként, akár fűtőanyagként.
A fa mint építőanyag élettartama nagyban függ a szakszerű kezeléstől, légszáraz állapot biztosításától, feldolgozásától. Így a házban lévő szerkezet akár száz-százötven évig semmiféle alakváltozást nem szenved, és állékonyságából sem veszít. A fa otthonos, meleg hatást kelt, jól kombinálható egyéb anyagokkal a lakberendezés során, és ma újra divatját éli.
Az építőiparban használatos faipari termékek csoportosítása
Fa alapanyagú épületszerkezeti elemek felhasználásával lehetőség van alacsony energiaigényű, vagy akár a passzív házakhoz szükséges kiemelkedő hőszigetelő képességű határolószerkezetek szárazépítészeti technológiával történő létrehozására.
Az alábbiakban bemutatott anyagok elsősorban ragasztással készülnek, fontos kiemelni, hogy a formaldehid ragasztóanyag használata – a mérgező gázok fejlődése miatt – nem megengedett, a ragasztóanyag megválasztásánál ezt mindenképpen figyelembe kell venni.
Rúdelemek Tömör fa alapú elemek Fűrészelt gerenda Ragasztott tartók Furnér alapú elemek Furnérlemezből ragasztott tartó Furnércsíkokból ragasztott tartó Forgács alapú elemek Összetett I tartók; Jellemzői: csekély súly, kézzel építhető; nem vetemedik, mérettartó; vékony gerinc miatt minimális hőhíd; egyszerű gépészeti áttörések Táblaelemek Tömör fa alapú elemek Egyrétegű tábla Többrétegű, ragasztott elemek Párhuzamos rostirányú anyagokból Merőleges rostirányú anyagokból Furnér alapú elemek Építő furnér lemez Furnérozott lemez Forgács alapú lemezek Préselt forgácslemez Ragasztott forgácslemez Műgyantával ragasztott forgácslemez Cementkötésű forgácslemez Farost alapú elemek Porózus farostlemez Középnehéz farostlemez Kemény farost lemez
A hazai faipar története A magyar faipar fejlődése szorosan összefügg az erdőgazdálkodás és a fafeldolgozás történetével. A fa az egyik legrégebben használt alapanyag volt a Kárpát-medencében: építőanyagként, tüzelőként, valamint szerszámok és használati tárgyak készítéséhez egyaránt alkalmazták. A kezdeti időszakban a faipari tevékenység elsősorban kézműves jellegű volt, amelyet az ácsmesterség, a bognár- és asztalosmesterség képviselt.Kolossváryné Perényi Márta: A faipar története Magyarországon. Erdészettörténeti Közlemények. https://epa.oszk.hu/02400/02451/00008/pdf/EPA02451_Erdeszettorteneti_Kozlemenyek_11-12_1978_171-203.pdf
A 19. század második felében, az iparosodás hatására a fafeldolgozás egyre inkább ipari jellegűvé vált. A vasúthálózat kiépülése és a gőzgépek alkalmazása lehetővé tette a nagyobb kapacitású fűrészüzemek létrehozását, ami jelentősen növelte a fűrészáru-termelést. Ebben az időszakban a fafeldolgozó ipar a gazdaság fontos ágazatává vált.Kolossváryné Perényi Márta: A faipar története Magyarországon. Erdészettörténeti Közlemények.
A második világháborút követően a faipar szervezete jelentős átalakuláson ment keresztül. Az államosítás során nagy állami vállalatok és ipari kombinátok jöttek létre, amelyekben gyakran egyetlen szervezet keretében végezték a fakitermelést, a fűrészipari feldolgozást, valamint a további ipari feldolgozási műveleteket. Ez a nagyfokú vertikalitás hosszú időn keresztül meghatározta az ágazat szerkezetét.A faipar története a második világháború után. https://faipar.hu/hirek/gep-es-szerszam/2444/a-faipar-toertenete-a-masodik-vilaghaboru-utan-v
A faipar fejlődésében fontos szerepet játszott a szakemberképzés is. A faipari mérnökképzés Magyarországon az 1950-es évektől fejlődött ki, és később a soproni felsőoktatás vált a faipari műszaki képzés egyik meghatározó központjává.A magyar faipari mérnökképzés története. https://faipar.hu/uploads/files/pdfek/old/faipartortenete07.pdf
A rendszerváltást követően a tulajdonviszonyok átalakulása és a piacgazdaságra való áttérés jelentős szerkezeti változásokat hozott az ágazatban. Számos állami vállalat privatizációja vagy átalakulása ment végbe, miközben megerősödtek a kis- és középvállalkozások. A termelési szerkezet és a piaci kapcsolatok is módosultak, a vállalatok egy része exportorientált termelésre állt át.
Az utóbbi évtizedekben a faipar szervezetében, termelési szerkezetében és piaci kapcsolataiban olyan mértékű átalakulás történt, amely alapvetően megváltoztatta az egész ágazat arculatát. A technikai és technológiai fejlesztések, valamint az európai piacokhoz való alkalmazkodás révén a hazai faipar egyes területei a fejlett országok színvonalához közelítő fejlődést értek el. Fafeldolgozás (elsődleges faipar)
Ökológiai szemléletű és ökonomikus fahasznosítást feltételezve három termékpályát és három felhasználási kört kell áttekintenünk. A kitermelt faanyagot így három csoportra bonthatjuk: értékes hengeres fa, ipari vékonyfa és tűzifa.
Termékpályák hengeres fa – fűrészelt, illetve furnér és rétegelt falemez termékek, ipari vékonyfa – agglomerált lemezek (farostlemezek, forgácslapok), cellulóz- és papíripar, tűzifa – energia.
Felhasználói kör: építőipar, bútoripar, lakosság, közüzemek, illetve saját /üzemi/ energiatermelés.
Felhasználása
A fának több mint 10 ezer felhasználási célja, módja és területe ismert.
A felhasználás területei Bútoripar: polcok, székek, padok, asztalok, ágyak, bölcsők, szekrények, szekrénysorok, kárpitosipar Épületasztalos-ipar: ajtók, ablakok, paletták Építőipar: faházak, faváz-szerkezetek, tetőszerkezetek, hidak, felüljárók, lépcsők, dobogók, támfal, móló, fagyapot Burkolás: padlóburkolás (hajópadló, svédpadló), lambéria, íves faházborító, teraszburkolatok, parketta Járműipar: hajógyártás, repülőgépgyártás, autógyártás (műszerfal, plató), szekér, vasút, talpfa, vagonok Tárolóeszközök: ládák, rekeszek, hordók, dongák, kád, raklapok, konténerek, csomagolóanyag-ipar, dobozok Tüzelőanyag: tűzifa, brikett, pellett, energiaipar: fűrészpor, csiszolatpor, forgács, apríték, erdei eselék Művészet: fafaragás, faszobrászat, intarziakészítés, dísztárgykészítés, fegyvermarkolatok, belsőépítészet Hangszergyártás: orgona, fuvola, oboa, klarinét, fagott, pikoló, hárfa, zongora, hegedű, gordonka, brácsa, nagybőgő, cseleszta, üstdob, cimbalom, xilofon, gitár, síp Sportszergyártás: ütők (pingpong, tenisz, baseball, krikett, tollas, squash) biliárd dákó, pingpongasztal, síléc, szánkó, gördeszka, számszeríj, tomfa, horgászbot, kajak, kenu, csónak, sporthajó Egyéb: bútorlap-gyártás, lap-lemez ipar, gyufagyártás, játékgyártás, szerszámnyelek, szaunák, papírgyártás, képkeretezés, kerítéselemek, modellezés, koporsókészítés Egyéb termékek: sámfa, vállfa, fogpiszkáló, létra, sétabot, ceruza, kefe, fésű
Jegyzetek
Források Faipar.hu Kaszás László Országos Faipari CÉG-információs adatbázis – G-Portál A FAIPAR MŰSZAKI – TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT Korszerű fa épületszerkezetek – Lengyel Ágoston, Szakdolgozat
Kapcsolódó szócikkek A fára és fatermékekre vonatkozó uniós rendelet A bútoripar története Magyarországon
Kategória:Faipar