A hőátadás, hőközlés, hőátvitel vagy hőcsere az a fizikai folyamat, melynek során egy fizikai rendszer energiát (hőt) ad át a másiknak. A hő leadása közben saját belső energiája csökken, a leadott hőt pedig belső energiájának növekedése közben egy másik rendszer felveszi. A fizikában használt hő fogalma a hőközlés során átadott energia mértékét jelenti.
Hőátadás három alapvető fizikai jelenség útján történik: hővezetés (kondukció) az egymással közvetlenül érintkező elemi részecskék között jön létre hőáramlás (konvekció) (pl. levegő segítségével), ami lehet szabad vagy kényszerített (pl. villanymotor ventilátoros hűtése) hősugárzás (radiáció), elektromágneses sugárzás (elsősorban infravörös és fénysugarak) formájában
Ipari alkalmazás Az iparban a hőközlés általában több, különböző, egymást követő hőátviteli mechanizmus során történik. Hőközlési berendezések alkalmazása gyakori nemcsak az energiaiparban, a hűtőiparban és a fűtő-szellőztető-klímaberendezési iparban, hanem a kémiai iparban is, ahol a reakció hőmérséklet-szabályozása igen fontos, és gyakran vagy a reagens(ek) vagy a termékek halmazállapotát is meg kell változtatni jobb reakcióhozam, vagy megfelelő tárolási viszonyok létrehozása érdekében. Így a berendezések tervezése ezekben az iparágakban dolgozó tervező vagy működtető mérnökök feladata közé tartozik.
Források M. A. Mihejev: A hőátadás gyakorlati számításának alapjai, Tankönyvkiadó, 1990. (Ford.: Dr. Horváth Csaba)
Kategória:Hőtan