Georgi Dimitrov Mihajlov (), (Kovacsevci, 1882. június 18. – Moszkva, 1949. július 2.) a bolgár, valamint a nemzetközi kommunizmus egyik meghatározó alakja. 1935-től a Kommunista Internacionálé vezetője, 1945-től haláláig Bulgária első embere.

Életpályája 1902-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1919-től, a megalakulásától a Bolgár Kommunista Párt vezetője. 1923-ban emigrált. 1933-ban a Reichstag felgyújtásával vádolták, és a lipcsei per néven elhíresült tárgyaláson végül felmentették. A büntetőeljárás során igen előzékenyen bántak vele, olvashatta a neki küldött leveleket, táviratokat és a nemzetközi újságokat, anyja és nővére pedig látogathatta őt a börtönben.Marin Pundeff: Dimitrov at Leipzig: Was There a Deal? In: Slavic Review, Vol. 45, No. 3 (Autumn, 1986), 548. o. „The contact was mainly effected by his sister, Magdalina Barumova, who, together with their mother, regularly visited him in prison”Georgi Dimitroff: Tagebücher 1933-1943. Berlin, 2000, Aufbau-Verlag A neki küldött ételcsomagokat rendszeresen megkapta és kölcsönözhetett a börtön könyvtárából.Marietta Stankova: Georgi Dimitrov, A Biography, I.B. Tauris & Co. Ltd, New York, 2010, 104. o. Egyes vélemények szerint ez annak köszönhető, hogy a per során egyezséget kötöttek a GPU-val szabadon bocsátásáról. A per után Dimitrovot Berlinbe szállították, ahol nővére Wilhelm Frick belügyminiszternél kérte szabadon engedését. Bulgária elutasította, hogy befogadja, két társával együtt 1934. február 13-án elvesztette bolgár állampolgárságát, és 15-én megkapta helyette a szovjetet.Marin Pundeff: i. m. 549. Február 27-én repülőgéppel szállították át Königsbergbe, onnan pedig Moszkvába. A Gestapo főnöke, Rudolf Diels a következő szavakkal búcsúztatta: „Jó viszonyt akarunk a Szovjetunióval. Ha nem ez lenne a helyzet, nem küldenénk magukat Moszkvába.”L’Historie, 2001. december. 21. o.

Miután megérkezett a Szovjetunióba, a Kommunista Internacionálé elnöke lett 1935 és 1943 között, és ilyen minőségében hűen végrehajtotta Sztálin minden utasítását. A szervezet 1935-ös VII. kongresszusán ő hirdette meg az új sztálini antifasiszta egységfrontot, majd a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírása után gondoskodott a fasizmusellenes agitáció beszüntetéséről. 1939. szeptember 7-én utasítást kapott Sztálintól, hogy dolgozza ki a Komintern téziseit, amelyet a Végrehajtó Bizottság A háború és a kommunisták feladatai címen néhány nap múlva kiadott. Ebben a szociálfasizmus teóriája érvényesült, vagyis a kommunisták fő ellenségeként a „megalkuvó” szociáldemokratákat jelölték meg. A határozat értelmében az elkövetkező időszakban tilos volt nemzetiszocializmusról rosszat írni, és utasításba adták, hogy az antifasiszta értelmiséget járassák le.

1945-ig Moszkvában élt, majd Bulgária első számú vezetője lett, 1946-tól miniszterelnök, 1948-tól pedig a kommunista párt főtitkára. Kormánya listáját minden esetben benyújtotta a szovjet vezetésnek jóváhagyásra. Egyetlen önálló akciója a Titóval a Balkán egyesítésére vonatkozó terve volt, ám ez Sztálin erős ellenzésébe ütközött, aki durva szavakkal rendreutasította Dimitrovot. Tisztázatlan körülmények között halt meg, Moszkva közelében, miközben gyógykezelésen volt a Szovjetunióban. Ugyanaz az orvos kezelte őt, mint Andrej Zsdanovot, aki szintén kezelése idején lelte halálát.

Emlékezete bélyegkép|265px|jobbra|Georgi Dimitrov bronz szobra Kazincbarcikán A pozsonyi Dynamit Nobel Állami Vegyipari Vállalatot 1948-ban róla nevezték át. A gyár elé szobrot állítottak neki. Szófiában a Lenin-mauzóleumhoz hasonló síremlékben helyezték el. A rendszerváltás után eltemették DimitrovotÚj Szó XLIII/ 163, 3 (1990. július 14.) és a mauzóleumot lebontották. Budapesten teret neveztek el róla (ma Fővám tér), ahol 1983-ig mellszobra állt. Ezt egy egész alakos szoborra cserélték, a mellszobrot pedig az akkoriban szintén a nevét viselő Máriaremetei út elejére helyezték át. Mindkét szobor 1992-ben a Memento Parkba került. Kazincbarcika 1974-ben testvérvárosától, Dimitrovgrádtól kapta ajándékba a Konrád Sándor által készített Georgi Dimitrovot ábrázoló bronzszobrot. Az Érsekvadkerthez tartozó Szentlőrincpuszta 1955. augusztus 1-jétől a rendszerváltásig a Dimitrov puszta nevet viselte. Kiskunhalason teret neveztek el róla (ma Szentháromság tér). Zalaegerszegen az 1969-ben alapított építőipari szakközépiskola 1973 és 1991 között az ő nevét viselte. Dimitrovgrad nevű város a mai napig létezik Bulgáriában, Szerbiában és Oroszországban is.

Művei magyarul 1944-ig A munkásosztály a fasizmus ellen. Beszámoló a Kommunista Internacionále VII. Világkongresszusán; A Szovjetunióban Élő Külföldi Munkások Kiadóvállalata, Moszkva–Leningrád, 1935 A háború és a kapitalista országok munkásosztálya; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1939 A lipcsei pör. Dimitrov okiratai, levelei és feljegyzései; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1944

1945– G. Dimitrov beszéde a bolgár néphez; Szikra, Bp., 1946 A munkásosztály a fasizmus ellen. Beszéd a Kommunista Internacionále VII. világkongresszusán; Szikra, Bp., 1949 (Marxista ismeretek kis könyvtára) A kádermunkáról; MDP Központi Vezetősége, Bp., 1949 Bulgária a szocializmus útján; Szikra, Bp., 1949 (Marxista ismeretek kis könyvtára) Válogatott cikkek és beszédek; Szikra, Bp., 1952 Az ifjúságról; ford. B. Zágon Zsuzsa; Ifjúsági, Bp., 1952 Egységfront, népfront, szocializmus. Válogatott beszédek és írások; vál., szerk., jegyz. Borsi Emil, ford. Juhász Péter, Karig Sára; Kossuth, Bp., 1974 Az antifasiszta harc stratégiájáról; vál., előszó Harsányi Iván, Székely Gábor, ford. Márkus Pál, Tihanyi József, Zalai Edvin; Kossuth, Bp., 1985 (Források)

Jegyzetek

Források Hahner Péter: 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, Budapest, 2010, Simon Sebag Montefiore: Sztálin – A Vörös Cár udvara, Alexandra Kiadó, 2009,

További információk

Kategória:Bulgáriai politikusok Kategória:Munkásmozgalom Kategória:1882-ben született személyek Kategória:1949-ben elhunyt személyek Kategória:Lenin-renddel kitüntetettek Kategória:Kommunista pártvezetők Kategória:Nyomdászok