Kulich Gyula (Bécs, 1914. január 20. – Dachau, 1944. december) szabósegéd, pártmunkás, eszperantista, a két háború közötti magyarországi kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetője, a munkásmozgalom mártírja.
Élete Bécsben született, evangélikus családban, de egyéves korától Békéscsabán élt, és ott is nőtt fel. Miután fiatalon elvesztette édesapját – Kulich Mihály szabómesterrel az I. világháborúban szerzett betegsége végzett 1923-ban –, a család rossz anyagi körülményei miatt kénytelen volt alkalmi munkákat vállalni; tanulmányait a négy polgári elvégzése után abbahagyta, szakmát tanult – angol–francia szabó lett. Békésben nem jutott munkalehetőséghez, ezért 1933-ban Budapestre, majd Ausztriába utazott, de itt is csupán alkalmi munkát talált. 1934-ben visszatért a magyar fővárosba, ahol végre kapott állást.
1932-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Rövidesen bevonták a KIMSZ VIII. kerületi csoportjába. Tevékenyen részt vett az ifjúsági egységfront megteremtésében, számos sztrájk és tüntetés szervezésében. Az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) tagja, 1938 elején titkára lett; ebben az évben a KMP vezetőségébe is beválasztották. 1939-ben megteremtette az összeköttetést a szlovákiai kommunista csoportokkal. Vezetésével ült össze 1939 nyarán a KMP konferenciája, ahol kijelölték az üzemi ifjúsági munka irányelveit. 1939–40-ben az SZDP kerületi szervezeteiben számos kommunista sejtet szervezett.
1940 márciusában kommunista és baloldali munkások százaival együtt letartóztatták és nyolcévi fegyházra ítélték. Egyik börtönből a másikba hurcolták, majd 1944-ben a dachaui koncentrációs táborba került. Élete ott ért véget.
Emlékezete A Magyar Népköztársaság fennállása idején számos közterület viselte nevét szerte az országban, például Budapest VIII. kerületében a jelenlegi Kálvária tér, Miskolcon a Mandulás sétány, Pécsett a Papnövelde utca. Békés megye sok településén volt róla elnevezett utca, több helyen egészen a legutóbbi időkig, de ma (2025) már csak Kétsoprony egyik utcája viseli hivatalosan a nevét, amint azt kétnyelvű (magyar−szlovák) utcanévtábla is jelzi. Békéscsabán a 70-es évek elején a város egyik új lakótelepét róla nevezték el (a rendszerváltás után Kazinczy lakótelep lett belőle).
Budapesten a mai Jelky András Iparművészeti Szakközépiskola 1956-tól Kulich Gyula Ruha- és Cipőipari Technikum, 1968 és 1993 között Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskola néven a főváros egyik legismertebb szakképző intézménye volt.
1952−65 között „Kulich Gyula Szabadtéri Színpad” néven működött nyári játszóhely a róla elnevezett budapesti téren.
Jegyzetek
Források Kulich Gyula életrajza a Magyar életrajzi lexikonban Vadász Ferenc: Harcunk a magyar pokollal. Kossuth, Budapest, 1961 Bakó Ágnes: Kulich Gyula. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1989; Józsefvárosi lexikon. Főszerk. Nagy Richárd; az MSZMP VIII. kerületi Bizottsága, a Fővárosi Tanács és a VIII. kerületi Tanács közös kiadványa, Budapest, 1970
Kategória:KMP-tagok Kategória:Magyar eszperantisták Kategória:Békéscsabaiak Kategória:Bécsiek Kategória:Meggyilkolt magyar politikusok Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:KIMSZ-tagok Kategória:Meggyilkolt kommunisták Kategória:A dachaui koncentrációs tábor foglyai Kategória:Magyar szabók Kategória:Magyarországon bebörtönzött baloldali személyek (1919–1945)