A sárgatorkú ragyogópapagáj (Polytelis swainsonii) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Anselme Gaëtan Desmarest svéd természettudós írta le 1826-ban, a Psittacus nembe Psittacus swainsonii néven.
Előfordulása Ausztráliában honos, Új-Dél-Wales és Victoria állam területén. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők. Vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 40 centiméter, testtömege 133-157 gramm. Tollazata világoszöld, a hím torka sárga, vörös csíkkal. A tojó feje és testének felső része zöld, arca világos zöldeskék.
Életmódja Többnyire párban vagy kis csapatban fordul elő. Gyakran lehet együtt látni nimfapapagájokkal. Tápláléka magvakból, gyümölcsökből, bogyókból, virágokból, nektárból és rügyekből áll.
Szaporodása A költőpár augusztusban territóriumot foglal magának. A költési időszak szeptembertől decemberig tart. Fészkét magasan a fákon levő odvakba készíti. A fészekalja 4-6 tojásból áll, ezeken csak a tojó 20 napig kotlik. Közben a hím a közelben tartózkodik és rendszeresen eteti a párját. A fiókákat a két szülő közösen eteti. A fiatal madarak 35 nap múlva repülnek ki.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe elég nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
Hivatalos magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Polytelis Kategória:Madárfajok Kategória:Ausztrália endemikus madarai