A Vámpírok bálja (eredeti cím: The Fearless Vampire Killers) 1967-ben bemutatott színes, angol–amerikai horrorparódia. A lengyel Roman Polański alkotása számos egyéb címen is futott, közülük a legmeglepőbb: The Fearless Vampire Killers or: Pardon Me, But Your Teeth Are in My Neck (A rettenthetetlen vámpírölők, avagy: Elnézést, de a fogai a nyakamba mélyednek). A film eleinte nem volt nagy siker az Egyesült Államokban, ami talán annak is betudható, hogy a rendező nagy megdöbbenésére egy erősen megcsonkított és átszerkesztett változat jelent meg a mozikban. Közel két évvel később, miután a női főszereplőt, Sharon Tate-et brutálisan meggyilkolták Los Angeles-i otthonában, az élelmes (és haszonleső) forgalmazók újra bemutatták a filmet, amely ekkor már óriási érdeklődést keltett.
A Vámpírok bálja népszerűsége azóta töretlen, 1997-ben musical készült belőle – Vámpírok bálja – melyet 10 évvel később Magyarországon is bemutattak. Magát a filmet a hazai közönség 1983 tavaszán láthatta először, amikor a budapesti Filmmúzeum a műsorára tűzte.
A cselekmény
„Azon az éjjelen, midőn behatolt Erdély szívébe, Abronsius professzor nem sejtette, milyen közel jár rejtélyes kutatásainak céljához. Utazásai során bejárta Közép-Európát, egyetlen hűséges tanítványa, Alfred kíséretében. Abronsius, a tudós kutató, az el nem ismert zseni, testét és lelkét arra áldozta, ami számára szent küldetést jelentett. Elveszítette tanszékét a königsbergi egyetemen, ahol kollégái csak »félnótás«-ként emlegették.”
jobbra|bélyegkép|270px|Sarah fürdik (Sharon Tate és Roman Polański) Abronsius és Alfred összefagyva érkeznek meg egy kis erdélyi falu fogadójába. A professzor rögtön észreveszi a mennyezetről lelógó fokhagymakoszorúkat, ami vámpírveszélyre utal. A fogadós azonban tagadja, hogy emiatt lenne ott a fokhagyma, és azt is cáfolja, hogy vár lenne a környéken. A professzorék szobát vesznek ki, melyhez egy fürdőszoba is tartozik, ahol érkezésük idején éppen a fogadós szépséges lánya, Sarah fürdik egy dézsában. Abronsius azon örvendezik, hogy egyre közelebb kerülnek a céljukhoz, a fiatal Alfredet azonban a tudomány helyett jobban érdekelné a bájos Sarah. A lányt apja, Shagal leszidja és alaposan elfenekeli a gyakori fürdés miatt. Este Alfred a vámpírokról olvas a professzornak, és megtudhatjuk, hogy a vérszívóknak nincsen tükörképük. A két férfi váratlanul motoszkálást hall a folyosó felől. Shagal az, aki titokban a fiatal cselédlány, Magda kamrájába igyekszik. A zajra viszont felkel a fogadósné is, és rögvest férje után indul. A fegyverként magával vitt szalámirúddal azonban a sötétben véletlenül a professzort üti le.
Másnap egy ijesztő, púpos alak jelenik meg a fogadóban. Magda ahogy meglátja a férfit, azonnal az asztal alá bújik előle. Abronsius rájön arra, hogy a púpos egy újabb nyomot jelent, és arra utasítja Alfredot, hogy eredjen a nyomába. Alfred elrejtőzik a púpos férfi szánján. Indulás előtt a púpos meglátja az egyik ablakban Sarah-t. A szán elindul, majd a havas pusztaság közepén megáll, mert az úton feltűnik egy farkas. A púpos egy cseppet sem ijed meg az állattól, hanem rögtön utánaveti magát. Alfred csak fájdalmas vonyítást hall, néhány perc múlva pedig azt látja, hogy a púpos véres szájjal tér vissza a szánhoz. A halálra rémült vámpírvadász ijedtében leesik a járműről.
Este Sarah bekopogtat Alfredhoz. A professzor éppen alszik. A lány azt kéri, hadd fürödjön meg ismét a dézsában. Arról is beszél, hogy nem érti, apja miért aggatta tele fokhagymával az ő szobáját is. Közben az éjszakában a púpos ismét a fogadó felé tart: vele utazik a szánon gazdája, Von Krolock gróf. A fogadóban ezalatt Alfred azon töpreng, hogy vajon leskelődjön-e a kulcslyukon. A dézsában Sarah elszenderedett. Arra ébred, hogy a nyitott tetőablakon át hópihék hullanak a vízbe. A magasból egy idős férfi ereszkedik alá, és rátámad a lányra. Sarah sikítana, de a férfi befogja a száját, és éles metszőfogaival a lány nyakához hajol. Alfred végül rászánja magát arra, hogy bekukucskáljon a kulcslyukon. A látványtól a szava is elakad. Rémülten felébreszti a professzort. Mire Abronsius megérti, miről van szó, és együttesen behatolnak a fürdőbe, Sarah-nak már híre-hamva sincs. Csak a víz habján látható néhány vércsepp tanúskodik arról, hogy mi történt. Rövidesen megjelenik Shagal is. A tetőablakon keresztül kétségbeesve kiált az éjszakába, hogy a gróf úr adja vissza a lányát. A siránkozáshoz csatlakozik a felesége is, de minden hiába. A fogadós elszántan beleharap a fokhagymafüzérbe, és nekiindul, hogy visszaszerezze a lányát. Összefagyott tetemét másnap reggel hozzák vissza a falusiak. Abronsius felfedezi a vámpír harapásának nyomait a tetemen, a falusiak viszont arról beszélnek, hogy vadállatok végeztek a szerencsétlen Shagallal. Később a professzor megpróbálja rábeszélni a fogadósnét, hogy döfjön egy kihegyezett karót halott férje szívébe, nehogy az vámpírként feltámadjon, ám az asszony ostobaságnak tartja a tanácsot. Ezért éjszaka Abronsius és Alfred maga próbálja elvégezni ezt a feladatot. Nem járnak sikerrel, Shagal feltámad és elmenekül. Első útja Magda szobájába vezet: hiába tart a lány maga elé egy keresztet, hogy védekezzen a vámpír ellen. A fogadós végül elmenekül a vár irányába.
A professzor és segédje sítalpakon indul útnak, Shagal nyomait követve. Sikerül bejutniuk a várba, ahol a púpos férfi – Koukol – a vár urához kíséri őket. Von Krolock bevezeti a vendégeket a könyvtárba, miközben a denevérekről és az alvajárókról beszélget a professzorral. Találkoznak Von Krolock fiával, Herberttel, aki főleg Alfred iránt mutat kitüntetett érdeklődést. A vendégek egymásba nyíló szobákat kapnak, Abronsius azonban nem engedi meg, hogy az ijedős Alfred mellette hajtsa álomra a fejét. Koukol közben elkísérte Von Krolockot és Herbertet a kriptába, hogy gazdái nyugovóra térjenek a koporsóikban. A púpos inas nem engedi, hogy Shagal is a grófi kriptában feküdjön a koporsójába. Másnap a professzor és Alfred meg akarják keresni a kriptát, ahol Von Krolockék nyugszanak. Alfred ugyan inkább Sarah-t szeretné megtalálni, Abronsius szerint viszont a kripta a fontosabb. Meglesik Koukolt, aki éppen egy koporsót készít. Alfred emiatt azt hiszi, Sarah már halott, ám a professzor megnyugtatja, hogy ha ez így lenne, akkor a lány már egy kész koporsóban feküdne. Mivel a kripta bejáratát Koukol fejszével a kezében elállja, a professzorék kénytelenek más utat keresni. A magasból, a várfal havas és keskeny párkányán keresztül közelítik meg a kriptát. Alfred könnyedén becsúszik a keskeny várablakon keresztül, a professzor azonban beszorul a nyílásba. Nincs mit tenni, Alfrednek egyedül kell cselekednie, és hegyes karókat döfnie a halottak szívébe. A gyáva és kétbalkezes Alfred azonban elügyetlenkedi a dolgot. Már csak egy megoldás van: vissza kell másznia a várfalra, hogy kiszabadítsa a beszorult professzort.
balra|bélyegkép|270px|A vámpírok bálján (balról: Sharon Tate, Roman Polański és Jack MacGowran) Alfred útban a tető felé éneket hall a folyosó felől, és elindul a hang irányába. Az egyik szobában megtalálja Sarah-t, aki ismét fürdik. A lány elmeséli, hogy este bál lesz a várban, melyen boldogan részt venne gyönyörű új ruhájában, ezért csak holnap menne el a fiúval. Alfred hiába mondja neki, hogy holnap már késő lesz. Elfordul, hogy a lány ki tudjon mászni a dézsából, és felöltözzön. Mire újra megfordul, Sarah már eltűnt. Az ablakon keresztül Alfred meglátja a beszorult professzort, és rögtön eszébe jut, hová is indult eredetileg. Kiszabadítja ugyan Abronsiust, ám a vámpírölő eszközeiket tartalmazó táska a mélybe zuhan. Később Alfred ugyanazt az énekhangot hallja, mint korábban. Újra elindul a hang irányába, ám Sarah helyett Herbertet találja a dézsa mellett. A fiatalember megörül Alfred érkezésének, és gyengéd érdeklődést mutat iránta. A gyáva vámpírvadász észreveszi, hogy Herbertnek nincs tükörképe az ággyal szemközti tükörben. A vámpír rátámad, és Alfred alig bír elmenekülni előle. Abronsiussal együtt felmennek a toronyba, és onnan látják, amint megnyílnak a sírok, és az abból kikelő vámpírok elindulnak a bálba. Von Krolock kizárja a két férfit a toronyba, Abronsius azonban rájön a kiszabadulás módjára.
jobbra|bélyegkép|250px|Sarah és Abronsius (Sharon Tate és Jack MacGowran) A bálon Von Krolock különleges csemegét ígér az egybegyűlteknek. Nem csupán a szépséges Sarah-t, hanem újabb áldozatokat is. Abronsius és Alfred álruhában beosonnak a bálba, hogy kiszabadítsák Sarah-t. A forgatagban könnyedén közel kerülnek a lányhoz, és beavatják őt a tervbe. Már-már minden sikerül, de aztán lelepleződnek: a szalon nagy tükrében ugyanis csak hármójuknak van tükörképe. Menekülniük kell, és hogy lerázzák üldözőiket, a professzor és Alfred két szablya segítségével keresztet alkot a terem bejárata előtt. Sikerül eljutniuk a befogott lovasszánhoz, melyen korábban Shagal Magdát is a várba hozta. A haragos Von Krolock Koukolt küldi a szökevények után, de a púpos a mélybe zuhan, és a farkasok martaléka lesz. Sarah a szánon ülve bágyadtan dől Alfred vállára, aki szerelmes szavakat intéz hozzá. A lány fokozatosan magához tér, de már vámpír lett belőle, és elsőként fiatal imádója nyakát veszi célba. A kapálózó Alfréd hiába próbál jelet adni a bakon ülő, mit sem sejtő professzornak.
„Akkor éjjel, Erdélyből menekülvén, Abronsius professzor nem sejtette, hogy a Gonoszt viszi magával, melyet el akart pusztítani. Hála neki, a Gonosz végre elterjedhet az egész világon.”
Háttér-információk Tündérmese
Miután Roman Polański fekete-fehérben forgatott lélektani horrorja, a Catherine Deneuve főszereplésével készült Iszonyat (1965) jelentős szakmai és közönségsiker volt, a rendező lényegesen kedvezőbb anyagi háttér mellett láthatott hozzá a Vámpírok bálja forgatásához.A két produkció között leforgatta a Zsákutca (1966) című fekete komédiát is, amelyben Deneuve testvére, Françoise Dorléac volt a főszereplő. Első színes filmjét eredetileg „tündérmesé”-nek szánta, sok humorral és még több hóval, de a kötelezőnek tartott happy end nélkül.
A Vámpírok bálja ötlete állítólag egy barátaival közös ausztriai sítúrán jutott az eszébe: elképzelt egy szánt, amint keresztülszeli a havas hegycsúcsokat. Állandó munkatársa, Gérard Brach forgatókönyvíró közreműködésével ezt a fantáziaképet bővítette ki különböző motívumokkal. Figyelembe vették a legismertebb vámpírlegendákat, ugyanakkor Polański nem felejtette el azt sem, hogy a második hazájának tartott Franciaországban a közönség akkoriban ijedség helyett inkább csak nevetett a rémisztőnek szánt horrorfilmeken. Ezért döntöttek úgy, hogy a történetet a humor felé viszik el, Abronsius professzor alakjával például állítólag egyenesen Albert Einstein személyét kívánták parodizálni.F. X. Feeney – Paul Duncan: Roman Polański. Köln, 2005, Taschen, 74. oldal Martin Ransohoff amerikai producer megvásárolta Polański előző filmje, a Zsákutca (1966) amerikai forgalmazási jogait, és felajánlotta, hogy a Vámpírok bálja gyártásába bevonja az egyik legpatinásabb amerikai filmgyártó céget, az MGM-et. A nagy filmstúdió támogatása nemcsak a külső helyszíneken történő forgatást – a film Európában készült – tette lehetővé, hanem az anamorfikus eljárás használatát is (vagyis a képarány 2.35:1 volt), melyre Polański forgatás közben tért át, miután nem volt teljesen elégedett az addig rögzített anyaggal. A rendező az angol filmgyártás elismert szakembereit kérte fel a közreműködésre: az operatőr Douglas Slocombe lett, a díszlettervező Wilfred Shingleton, a táncjelenetek koreográfusa pedig Tutte Lemkow.
A színész Polański