bélyegkép|Pandóra Jules Joseph Lefebvre festményén
Pandóra (görögül: Πανδώρα) a görög mitológia szerint az első (földi, vagyis halandó) nő, akit istenek teremtettek.
Hésziodosz szerint Héphaisztosz és Pallasz Athéné teremtették Zeusz útmutatásai alapján, de minden isten adott valamilyen egyedi ajándékot a létrehozásához, vagy a teremtménynek. Más mitológiai változatban Zeusz utasította Héphaisztoszt, hogy nedves földből (agyagból) gyúrjon egy lényt, aki büntetésére lesz az emberiségnek Prométheusz árulásáért, aki ellopta az istenek tűzét és azt az embereknek adta; ehhez a bosszúhoz az összes isten csatlakozott, felajánlva a születendő lénynek egy-egy "csábító ajándékot". Zeusz Pandórát használta fel a bosszúra. Magát Prométheuszt a tettéért azzal büntette, hogy egy sziklához láncoltatta, ahol egy sas minden nap lakmározott a májából. Nevének eredete Neve, a (görög Πανδώρα, azaz „csupa ajándék”. A szóösszetétel a πᾶν (pan): „minden” és a δῶρον (dóron) „jutalom”, „ajándék” szavakból ered; a jelentése pedig „a mindennel felruházott”, „a mindennel megáldott”, vagy „az összes adományt birtokló” is lehet. A Pandóra mitológia az isteni igazságosság kérdéskör korai felvetése, melyben arra keresik a választ az emberek, miért is létezik a gonosz a földön. Története Zeusz féltékenyen látta, hogy a tűz a halandók birtokába került. Haragosan megfenyegette Prométheuszt:
Így büntette meg Zeusz az embereket, amiért elfogadták a tüzet Prométheusz kezéből.
Epimétheusz és Pandóra lánya volt Pürrha, az emberiség ősanyja az özönvíz után, egyes mítoszváltozatokban Deukalión és Pürrha egyik gyermekét is Pandórának nevezték el nagyanyja után.
Források
GÖRÖG REGÉK ÉS MONDÁK Trencsényi-Waldapfel Imre Kilencedik kiadás
Kapcsolódó szócikkek Édenkert Prométheusz Deukalión és Pürrha
Kategória:Görög mitológiai alakok