bélyegkép|250px|jobbra|Periophthalmus argentilineatus bélyegkép|250px|jobbra|Periophthalmus barbarus bélyegkép|250px|jobbra|Periophthalmus gracilis
A Periophthalmus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az iszapugró gébek (Oxudercinae) alcsaládjába tartozó nem.
Azon kevés halféléhez tartoznak, amelyek jól elboldogulnak a szárazföldön is (természetesen vízközeli, az árapály-jelenség érintette élőhelyeken).
Előfordulásuk A Periophthalmus-fajok elterjedési területe Afrika körüli trópusi és szubtrópusi vizekben, az Indiai-óceánban és keletre Indonéziáig és Ausztráliáig, valamint Japánig és a Csendes-óceán nyugati és délnyugati szigetekéig terjed. Az Atlanti-óceánban csak egy faj él, a Periophthalmus barbarus. Különösen gyakoriak a mangrovemocsarakban, mert szárazon és vízben is tudnak élni. E halak nem veszélyeztetettek, mert nincs gazdasági hasznuk, és életterüket csak néhány területen fenyegeti veszély.
Megjelenésük A halak hossza fajtól függően változó, de átlagosan 8-15 centiméteresek; a legkisebb a Periophthalmus gracilis, ez legfeljebb 4,5 centiméter hosszú, míg a legnagyobb faj a Periophthalmus barbarus, amely elérheti a 25 centimétert is. E halnem fajainak hosszúkás, izmos teste és nagy kimagasodó, dülledt szeme van, amelyet vastag, átlátszó bőrréteg véd. Meghosszabbodott, izmos mellúszóival-amelyeket lábnak is tud használni-akár 60 centiméteres ugrásokra is képes. Mindegyik fajnak van két-két hátúszója; az első általában magasabb és színesebb, mint a második. Mindegyik faj híménél az első hátúszók nagyok és élénk színűek lehetnek, a párkeresésben és a területvédésben játszanak szerepet. A hasúszók sok fajnál lábszerű függelékké alakultak, más fajoknál tapadókorongot képeznek. A szemek nagyok, kerekek, üregükbe süllyeszthetők és széles látómezőt fognak be. A legtöbb Periophthalmus-faj testén számos színes pettyezés látható.
Életmódjuk A Periophthalmus-fajok magányosan az iszapfészkekben laknak. Többségük a sós- és brakkvízhez alkalmazkodott, azonban a Periophthalmus takita kizárólag a tengervizet kedveli, míg a Periophthalmus magnuspinnatus csakis az édesvízben él meg. A kisebb fajok tápláléka algák és apró víziállatok, míg a nagyobb fajoké kis rákok, rovarok és kisebb halak. Az állatok 5 évig élnek.
Szaporodásuk A párzási időszak májustól júliusig tart. A nőstény több száz ikrát rakhat a hím üregébe. A kikeléshez 2-3 hét kell, hogy elteljen.
Felhasználásuk Ezeknek az iszapugró gébeknek, mint sok más hasonló nembéli fajnak nincsen halászati értékük, azonban több fajt is tartanak a városi akváriumokban. A nagyobb Periophthalmus-fajok alkalmasak az emberi fogyasztásra.
Rendszerezés A nembe az alábbi 18 faj tartozik:
Periophthalmus argentilineatus Valenciennes, 1837 Periophthalmus barbarus (Linnaeus, 1766) - típusfaj Periophthalmus chrysospilos Bleeker, 1853 Periophthalmus darwini Larson & Takita, 2004 Periophthalmus gracilis Eggert, 1935 Periophthalmus kalolo Lesson, 1831 Periophthalmus magnuspinnatus Lee, Choi & Ryu, 1995 Periophthalmus malaccensis Eggert, 1935 Periophthalmus minutus Eggert, 1935 Periophthalmus modestus Cantor, 1842 Periophthalmus novaeguineaensis Eggert, 1935 indiai törpegéb (Periophthalmus novemradiatus) (Hamilton, 1822) Periophthalmus spilotus Murdy & Takita, 1999 Periophthalmus takita Jaafar & Larson, 2008 Periophthalmus variabilis Eggert, 1935 Periophthalmus walailakae Darumas & Tantichodok, 2002 Periophthalmus waltoni Koumans, 1941 Periophthalmus weberi Eggert, 1935
Eschmeyer (CofF ver. Sep. 2011: Ref. 88002) szerint a fenti 18 fajhoz még tartozik 1 faj, az úgynevezett Periophthalmus cantonensis (Osbeck, 1765), azonban még az sincs pontosan meghatározva, hogy ez a halfaj géb-e vagy nem. Osbeck, e hal első leírója a pontyfélék közé sorolta, Cyprinus ccantonensis Osbeck, 1865 néven. Továbbá az is meglehet, hogy ez az újabb faj valójában azonos a Periophthalmus modestusszal.
Források Periophthalmus FishBase
ITIS szerinti rendszerbesorolása Murdy, E.O., 1989. A taxonomic revision and cladistic analysis of the Oxudercine gobies (Gobiidae: Oxudercinae). Records of the Australian Museum, Supplement 11:93 p. Harrison, I.J. and P.J. Miller, 1992. Gobiidae. p. 798-821. In C. Levêque, D. Paugy, and G.G. Teugels (eds.) Faune des poissons d'eaux douces et saumâtres d'Afrique de l'Ouest Tome 2. Coll. Faune Tropicale n° 28. Musée Royal de l'Afrique Centrale, Tervuren, Belgique and O.R.S.T.O.M., Paris, France, 902. Kottelat, M., A.J. Whitten, S.N. Kartikasari and S. Wirjoatmodjo, 1993. Freshwater fishes of Western Indonesia and Sulawesi. Periplus Editions, Hong Kong. 221 p. Larson, H.K. and T. Takita, 2004. Two new species of Periophthalmus (Teleostei: Gobiidae: Oxudercinae) from northern Australia, and a re-diagnosis of Periophthalmus novaeguineaensis. The Beagle (Rec. Mus. Art Galleries N. Terr.) 20:x-x. Kim, I.-S., 1997. Illustrated encyclopedia of fauna and flora of Korea. Vol. 37. Freshwater fishes. Ministry of Education, Seoul, Korea. 629 p. Murdy, E.O. and T. Takita, 1999. Periophthalmus spilotus, a new species of mudskipper from Sumatra (Gobiidae: Oxudercinae). Ichthyol. Res. 46(4):367-370. Jaafar, Z. and H.K. Larson, 2008. A new species of mudskipper, Periophthalmus takita (Teleostei: Gobiidae: Oxudercinae), from Australia, with a key to the genus. Zool. Sci. 25:946-952. Jaafar, Z., M. Perrig and L.M. Chou, 2009. Periophthalmus variabilis (Teleostei: Gobiidae: Oxudercinae), a valid species of mudskipper, and a re-diagnosis of Periophthalmus novemradiatus. Zool. Sci. 26:309-314. Darumas, U. and P. Tantichodok, 2002. A new species of mudskipper (Gobiidae: Oxudercinae) from southern Thailand. Phuket Mar. Biol. Cent. Res. Bull. 64:101-107. Randall, J.E., 1995. Coastal fishes of Oman. University of Hawaii Press, Honolulu, Hawaii. 439 p.
Kategória:Oxudercinae Kategória:Halnemek