Luigi Cherubini (Firenze, 1760. szeptember 14. – Párizs, 1842. március 15.) itáliai születésű zeneszerző, sikereit elsősorban Franciaországban érte el.
Élete Firenzében született Maria Luigi Carlo Zenobio Salvatore Cherubini néven. Első zenei leckéit hatéves korában csembalista apjától, Bartolomeótól kapta. Ifjúkorában komponált egyik kantátáját Firenzében mutatták be Ausztriai Péter Lipót főherceg, a II. Lipót néven leendő császár tiszteletére. Lipót értékelte az ifjú tehetségét, és Giuseppe Sartihoz, a neves operaszerzőhöz küldte zenei tanulmányainak folytatására. A Sartinál töltött időszak rendkívül hasznos volt számára, komoly zeneelméleti képzést kapott, itt sajátította el a polifonikus stílus technikáját és az ellenpontszerkesztés alapelveit. Első bemutatott operája, a Quinto Fabio ugyan nem aratott átütő sikert, de következő operáit rövid időn belül sorban mutatták be. 1785-ben Londonba költözött, és a King’s Theatre számára írt egy operát (La finta principessa – Az álhercegnő). Udvari komponistává nevezték ki. Az 1786-os Giulio Sabinót kifejezett elismeréssel fogadták. Híre elért Párizsba is, ahol a színház nyári szünetében Marie-Antoinette is fogadta.
A kedvező fogadtatás hatására 1788-ban letelepedett Párizsban, első itt bemutatott operája a Démophon volt. Egy párizsi olasz operatársulatot (Théâtre de la Foire S. Germain) vezényelt, ennek megszűnése után Normandiába vonult vissza, ahol az Élisa című operáján dolgozott. Ezzel a művével szakított az olaszos operastílussal, lényegesen nagyobb hangsúlyt adott a cselekmény és a zene drámaiságának. Ez a stílus erősen hatott Beethoven egyetlen operájára, a Fidelióra. Párizsban állást kapott a Nemzeti Zeneintézetben, majd az ebből alakult Conservatoire-ban. Ezután írt operái közül kiemelkedik a Médée (Médeia). Híre bejárta Európát, és mivel Napóleonnal is összezördült, 1806-ban Bécsbe utazott két korábbi operájának (Lodoiska, Faniska) ottani bemutatójára. A bemutatkozás sikeres volt, Beethoven és Joseph Haydn is lelkesedett értük. Otthon rövidebb hallgatás következett, Chimay herceg vendégeként kártyafestéssel töltötte az idejét. A herceg végül rábeszélte egy mise megírására (F-dúr, „Chimay” mise). Több vallási témájú művet is írt a következő években, amelyek közül az 1816-ban bemutatott c-moll requiem ismét elbűvölte Beethovent: jobbnak tartotta Mozart művénél is. 1816-ban a Conservatoire tanára, majd öt év múlva igazgatója lett. Munkája révén a szebb időket megért Conservatoire ismét nagy jelentőségű intézménnyé vált. Tanítványai között a legnevesebbek Halévy és Auber.
Cherubini hatalmas életművet hagyott maga után. Zeneszerzői nagyságát legjobban Beethoven elismerő véleménye bizonyítja. Ennek ellenére műveit sokáig szinte elfeledték, az operaházak csak a Médeiát tűzték időnként színre, ám napjainkban egy lassú újjászületés figyelhető meg. Játsszák egyetlen szimfóniáját, nyitányait, több vallásos szerzeményét, más operákat is, és lemezfelvételek sora jelenik meg műveiből.
Szerzeményeiből Operák Olasz korszak Amore artigiano, 1773 Il giocatore, 1775 Il Quinto Fabio, 1779 Armida abbandonata, 1782 Adriano in Sirio, 1782 Mesenzio, re d’Etruria, 1782 Il Quinto Fabio, 1783 Lo sposo di tre e marito di nessuna, 1783 Olimpiade, 1783 L’Alessandro nell’Indie, 1784 L’Idalide, 1784 Londoni korszak Demetrio, 1785 La finta principessa, 1785 Il Giulio Sabino, 1786 Ifegenia in Aulide, 1788 Párizsi korszak bélyeg|A Médeia párizsi ősbemutatójának plakátja 1797-ből Démophon, 1788 Lodoiska, 1791 Le congres de rois, 1794 Élisa, or Le voyage aux glaciers du Mont Saint-Bernard, 1794 Médée, 1797 L’hôtellerie portugaise, 1798 La punition, 1799 La prisionniere, ?1799 Les deux journées, 1800 Epicure, ?1800 Anacréon, ou L’amour fugitif, 1803 Faniska, 1806 Pimmalione, ?1809 La crescendo, 1810 Les Abencérages, ou L’étendard de Grenade, 1813 Bayard a Mézieres, 1814 Blanche de Provence, ou La cour de fées, 1821 La marquise de Brinvilliers, 1831 Ali-Baba, ou Les quarante voleurs, 1833
Vallásos zene Messe solennelle breve A-dúr mise három hangra, 1808–1809 F-dúr mise, „Chimay” 1808 d-moll mise, Messe solennelle, 1811 Missa solemnis, d-moll, Esterházy hercegnek, 1811 C-dúr mise, 1816 c-moll rekviem, XVI. Lajos emlékére, 1816 G-dúr mise, XVIII. Lajos koronázására, 1816–1819 Missa solemnis, E-dúr, 1818 A-dúr mise, X. Károly koronázására, 1825 d-moll rekviem, saját temetésére, 1836
Motetták 38 motetta
Kamarazene 1. vonósnégyes, Esz-dúr, 1814 2. vonósnégyes, C-dúr, 1829 3. vonósnégyes, d-moll, 1834 4. vonósnégyes, E-dúr, 1835 5. vonósnégyes, F-dúr, 1835 6. vonósnégyes, a-moll, 1837 Vonóskvintett, e-moll, 1837
Egyéb kompozíciók D-dúr szimfónia (1815), kantáta, nyitány, himnuszok, graduálék, szonáták, dalok stb.
Források
John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006
További információk Fidelio
Kategória:Olasz zeneszerzők Kategória:Operaszerzők Kategória:Klasszicista zeneszerzők Kategória:Firenzeiek Kategória:1760-ban született személyek Kategória:1842-ben elhunyt személyek Kategória:A Père-Lachaise-ben eltemetett személyek