bélyegkép|jobbra|Egy bástya a Staunton sakk-készletből
A bástya (♖, ♜) régiesen torony egyike a sakkban használt hat figurának. A legerősebb figura a vezér (vagy hétköznapi nyelven királynő) után. A vezér és a bástya a sakkban a nehéztiszt, a futó és a huszár könnyűtiszt.
Lépése A bástya egyenes vonalban léphet a sakktáblán minden irányban, kivéve átlósan, amíg akadályba nem ütközik. A játék kezdetekor mindkét játékos két bástyával rendelkezik, amelyek a sakktábla sarkain helyezkednek el és nem lehet velük kezdőlépést tenni, mivel útjukat minden irányban más figurák vagy a sakktábla széle zárja el.
A bástya speciális lépése a sáncolás, amikor a királlyal közösen lép (egy játék során mindkét játékos legfeljebb egyszer). A sáncolás során a király két mezőt lép jobbra vagy balra, a bástya pedig átugorva azt, a király melletti mezőre kerül. A király oldali sáncolást nevezzük rövid sáncnak, a vezér oldali sáncolást hosszú sáncnak.
Ha a bástya a lépése során ellenséges bábuba ütközik, azt leveheti a tábláról, és a helyére léphet (ütés). Figyelembe véve, hogy a bástya a vezér után a második legerősebb figura, ezért a bástyával való ütés nagy körültekintést érdemel. A bástyával az alábbi esetekben célszerű az ütés, ha: az ellenséges bábut nem védi másik ellenséges bábu; az ellenséges bábut az ellenfél királya, bástyája vagy vezére védi csak, és az ütést végrehajtó bástyát egy saját figura védi; az ellenséges bábu vagy bástya (csere) vagy vezér (minőségelőny); az ellenséges bábu ütésével a soron következő vagy azt követő lépések után olyan anyagi előnyre tehetünk szert, amely bőségesen kárpótol a bástya értékéért; (cserekombináció) az ellenséges figura ütése után az ellenfél olyan kényszerlépést kénytelen tenni, vagy olyan lépések sorozatát tudja csak lépni, amellyel a mattot nem tudja kivédeni; (mattkombináció) ha az ellenséges bábu ütése egyben mattadást is jelent.
Története A sakkhoz nagyon hasonló középkori satrandzs táblajáték a mai bástyát (harci) szekérnek nevezte, amely a perzsa Rukh szóból (harci szekér) eredhet. A perzsa háborúk során a harci szekerek voltak a legerősebb harci eszközök. A szekerek oldalait úgy készítették el, mintha az kövekkel lett volna megerősítve. Ezzel azt a hatást érték el, hogy az ellenfél kis, mobil építményeknek hihette azokat. A harci szekéren egy vezető ült, és mellette legalább egy, távolra is lőni tudó, íjász kapott helyet. Így funkciója hasonlatos volt a várak lőrésekkel ellátott tornyaira, azzal a különbséggel, hogy a harci szekér mozgásban volt.
Amikor a perzsáktól az olaszok átvették a sakkot, a Rukh szóból keletkezhetett az olasz Rocca (erőd) szó, és a bábunak ez az elnevezése terjedhetett el Európa-szerte az egyes nyelvekre jellemző sajátos változatokban. A különböző nyelvekben használt erőd, torony, bástya vagy vár szavak mindegyikéhez kapcsolódik a sáncolás kifejezés is.
Alkalmazásának stratégiája Relatív értéke A bástya gyengébb, mint egy vezér, de két bástya általában erősebb egy vezérnél. A bástya erősebb egy könnyű tisztnél, de két könnyű tiszt általában erősebb egy bástyánál. Ezen állítások természetesen csak önmagukban igazak, a valóságban függ a táblán kialakult állástól is.
Elhelyezése a középjáték során A nyitó állásban a bástyák nem tudnak lépni, ezért a játék során először a mellettük álló könnyűtiszteket kell játékba hozni, majd a sáncolás után a két bástya összeköttetését kell megteremteni. A két bástya a játék során egymást védve, egymást erősítve a legerősebb.
A bástyákkal egy nyitott vagy félig nyitott (nem akadályozza saját gyalog) vonal elfoglalására kell törekedni. Ha a nyitott vagy félig nyitott vonal különösen fontos, akkor mindkét bástyát erre a vonalra célszerű elhelyezni (bástyakettőzés). A világos bástyának a hetedik, a sötétnek a második sorra történő behatolása különösen erősnek számít, mivel ezzel támadja a védtelenül hátul álló ellenséges gyalogokat, valamint a királyállást.
Helyezkedése a végjáték során A bástya igazi ereje a végjátékban teljesedik ki, amikor a táblán már kevés bábu található, így mozgástere jóval nagyobb a korábbinál. A végjátékban a bástyának a legjobb helye mindig a gyalog mögött van. Ez érvényes az ellenséges gyalogra, valamint az átváltozásra törekvő saját gyalogra is (Tarrasch-szabály).
A bástya mattadó figura, azaz már egy bástyával (a király segítsége révén) mattot lehet adni az ellenséges királynak. Két bástya már a király támogatása nélkül is mattadásra alkalmas. Ugyanakkor már egy bástya önmagában is mattot tud adni, ha az ellenséges király a saját gyalogjai mögül nem tud kilépni (alapsori matt).
Források Sakk játék versenyszabályzata 3.3 pont Alburt, Lev (December 2009), "Back to Basics", Chess Life 2009 (12): 44–45 Brace, Edward R. (1977), "rook", An Illustrated Dictionary of Chess, Hamlyn Publishing Group, pp. 241–42, Barden, Leonard (1980), Play Better Chess with Leonard Barden, Octopus Books Limited, p. 10, Fine, Reuben; Benko, Pal (2003), Basic Chess Endings (1941) (2nd ed.), McKay, Davidson, Henry (1949), A Short History of Chess (1981 paperback), McKay, Griffiths, Peter (1992), Exploring the Endgame, American Chess Promotions, Hooper, David; Whyld, Kenneth (1992), "rook", The Oxford Companion to Chess (2nd ed.), Oxford University Press, Horton, Byrne J. (1959), Dictionary of modern chess, New York: Philosophical Library, p. 175, , OCLC 606992 Lasker, Emanuel (1947), Lasker's Manual of Chess, David McKay Company, p. 8, , OCLC 3636924 Pandolfini, Bruce (1986), Let's Play Chess, Fireside, Sunnucks, Anne (1970), "rook, the", The Encyclopaedia of Chess, St. Martins Press,
További információk
Balogh Csaba: 60 tanulságos bástyavégjáték, Magyar Sakkvilág füzetek 09., Budapest, 2005. ISSN 1786-8769 Pintér József: 1000 bástyavégjáték, Magyar Sakkvilág, 2007,
Kategória:Sakk-készlet