Deixis

A nyelvészetben is használt deixis (< ógörög δεῖξις (deixisz) „rámutatás”) terminus eredetileg a formális logika szakszava. Nyelvi eszközzel való közvetlen utalást nevez meg a beszédhelyzettel kapcsolatos egyik vagy másik nyelven kívüli entitásra, amelyet sajátos módon aktualizál. A deiktikus elemnek nevezett nyelvi eszköz személyre, tárgyra, helyre, időre, cselekvési módra, minőségre vagy szociális viszonyra utal.Tolcsvai Nagy 2006, 113–116. o.Albertné Herbszt 2007, 706–709. o.Bussmann 1998, 285–286. o.Crystal 2008, 133. o.Crystal 2008, 178–179. o.Dubois 2002, 132–133. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 150–151. o. Egyes szerzők ezekhez hozzáadják a diskurzusban (szövegben) lévő helyekre utaló deiktikus elemeket.

Egyrészt a deiktikus elemekben, másrészt a főnevekben, igékben és melléknevekben általában az a közös, hogy legtöbbjüknek van szintaktikai funkciója, de az utóbbiak a nyelven kívüli entitásokra a beszédhelyzettől függetlenül utalnak, miközben a deiktikusok csak a beszédhelyzettel kapcsolatban lévő nyelven kívüli entitásokra utalhatnak. Olykor a deiktikus elemek olyan nem nyelvi közlési eszközökkel társítottak, mint a mutatás, a tekintet iránya stb. Deiktikus elemek például az alábbi párbeszédben vannak: – Most itt csinálod meg ezt? – Nem. Holnap és inkább azt.

A deixis azon három elemi utalási jelenségnek az egyike, amelyek kapcsolatokat teremtenek a diskurzus mikroszintjén. A többi két, forikusnak nevezett jelenség a diskurzuson belüli nyelvi entitásokra utal. Ezek az anafora, azaz visszautalás egy előbb előforduló nyelvi entitásra (pl. Muki kutya szereti a labdáját. Azzal akar mindig játszani), és a katafora, azaz előreutalás egy utólag megjelenő nyelvi entitásra, pl. Leonin azt sugá barátjának: Most mindjárt el leszünk temetve (Jókai Mór).Hangay 2007, 540–541. o. Megjegyzendő az is, hogy egyes elemek olykor deiktikusak, máskor forikusak, pl. azt a fenti párbeszédben deiktikus, miközben azzal és azt az utóbbi két példában forikusak. Az is előfordul, hogy egyes elemek egy időben deiktikusak és forikusak. Például az Ez a könyv a tiédSzende – Kassai 2007, 143. o. mondatban a tiéd a megnyilatkozás címzettjére utaló deiktikus elem és az alanyra utaló anaforikus elem. Ennek a három jelenségnek másokkal együtt pragmatikai funkciójuk van, hozzájárulnak a diskurzus egységéhez, részeinek összetartozásához.

A deiktikusok természete és azon deixistípusok, amelyeket megvalósítanak

A deiktikus elemek szemantikai és funkcionális szempontból egységes osztályt alkotnak, de nem egységeset nyelvtani szempontból, mivel nyelvtől függően különféle szófajokhoz tartozó szavak (artikulusok, többféle névmás, határozószók stb.), szókapcsolatok, grammatikai szóalakok, toldalékok.

A határozott artikulus

Azon nyelvekben, amelyekben van határozott artikulus (névelő, mint a magyarban, végartikulus, mint a románban), ez rendszerint a beszédhelyzetben található tárgyak számára szolgál deiktikusként. Példák: Ne tedd a cserepet az ajtó fölé!;Szende – Kassai 2007, 156. o. Passe-moi le pain ! ’Add ide a kenyeret!’;Delatour 2004, 83. o. I can't find the volume control ’Nem találom a hangerőszabályzót’;Eastwood 1994, 201. o. Dă-mi cartea! ’Add ide a könyvet!’

A személyes és a visszaható névmás

A személyes névmások és a visszahatók a személyes deixis fő elemei. Ezek a beszédhelyzetben részt vevőkre utalnak: a beszélőre, a megnyilatkozás legalább egy címzettjére és esetleg legalább még egy jelen lévő személyre, aki nem címzett, vagy nem közvetlenül az, akire a beszélő utal. A deixis rendszere egocentrikus, azaz a beszélő a deiktikus központ, az, amelyből a megnyilatkozás kiindul. A beszélőé a grammatikai első személy egyes számban, ha pedig legalább még egy személy nevében is beszél, többes számban. A címzett(ek) személye a második, más résztvevő(k)é a harmadik.

A személyes névmások használata vagy mellőzése bizonyos esetekben nyelvtől függően különbözhet. Túlnyomóan analitikus nyelvekben, mint amilyen a francia vagy az angol, amelyekben az ige nem fejezi ki elégséges módon a személyt, ha az alanyt nem más szó fejezi ki, az alanyi funkciójú személyes névmás csaknem mindig kötelező, akár nyomatékosított, akár nem. Kevésbé analitikus nyelvekben, mint a román, vagy szintetikus nyelvekben, mint a magyar vagy a BHMSZ,Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv. az ige alakja – rendszerint a személyragok révén – elegendően fejezi ki az alanyt, magában is ellátva a személyes deixist, és az alanyi funkciójú személyes névmást általában csak az alany nyomatékosítására használják.

Az első személy

Példák túlnyomóan analitikus nyelvekben: Je suis arrivé à Nice vers 21 heures ’21 óra felé érkeztem Nizzába’, Moi, je vais aller à la plage ’Én kimegyek a tengerpartra’;Delatour 2004, 73–74. o. I need a pound coin ’Szükségem van egy egyfontosra’, – Who invited Matthew? – Me ’– Ki hívta meg Matthewt? – Én’.Eastwood 1994, 233–234. o.

Más nyelvekben: Várunk, Én egy sört fogok rendelni;Rounds 2001, 123–124. o. Sunt studentă ’Egyetemista vagyok’, Eu sunt! ’Én vagyok az!’;Cojocaru 2003, 57. o. (BHMSZ) (Ja) živim u Beogradu ’(Én) Belgrádban lakom’.Klajn 2005, 75. o. (szerb grammatika).

Az itt említett nyelvek mindegyikében az alanyi funkción kívüli egyéb szintaktikai funkciókban az 1. személyt a magyarban csak hangsúlyos, a többiben hangsúlyos vagy hangsúlytalan (klitikus) személyes vagy visszaható névmás fejezi ki: Látsz engem?; Jean, est-ce que tu m’entends ? ’Jean, hallasz engem?’;Delatour 2004, 78. o. Are ceva pentru mine ’Van nála valami a számomra’; Judy isn't coming with us ’Judy nem jön velünk’; (BHMSZ) Dodajte mi hljeba ’Adjatok/Adjon (nekem) kenyeret’.Čirgić 2010, 271. o. (montenegrói grammatika).

A második személy

A beszédhelyzetben a címzettet a 2. személy képviseli, ugyanolyan típusú szerkezetekben, mint az 1. személy esetében: Mi történt veled? Se nem írsz, se nem telefonálsz;Rounds 2001, 235. o. Jean et Bertille, quand venez-vous nous voir ? ’Jean és Bertille, mikor jöttök meglátogatni minket?’; Spală-te! ’Mosakodj meg!’ (szó szerint: ’Mosd magadat!’, visszaható névmással);Moldovan 2001, 333. o. You can't buy much for a pound ’Nem sokat vehetsz egy fontért’; (BHMSZ) Ti si na redu ’Te következel’.Čirgić 2010, 265. o.

A személyes névmás a szociális deixis kifejezésére is szolgál, amely a beszédhelyzet résztvevőinek identitását és a közöttük meglévő társadalmi kapcsolatok jellegzetességeit kódolja. Egyes nyelvekben, mint az angol, nincsenek a szociális deixis szerint megkülönböztetett személyes névmások, de másokban vannak.

A magyarban két udvariassági fokot fejeznek ki személyes névmások, amelyekkel az ige harmadik személyben egyezik:Rounds 2001, 126. o. Udvariasabb az önözés: Önök ott lesznek a tárgyaláson? Kevésbé udvarias a magázás: Maga milyen könyvet keres?

A románban is két udvariassági fokot jelölnek. Az illető névmások az ’uraságod, uraságotok’ megszólítások megfelelőiből származnak: Az udvariasabb megszólítás egyetlen, változatlan alakú névmással történik, amellyel az igét többes szám második személyben egyeztetik, függetlenül attól, hogy egy címzettet vagy többet képvisel: Problema dumneavoastră e imposibil de rezolvat ’Az ön(ök) gondját lehetetlen megoldani’.Moldovan 2001, 61. o. A kevésbé udvarias névmás csak egy címzettet képvisel. Van birtokos esetű, valamint ugyanolyan részes esetű alakja, és az ige egyes szám második személyben egyezik vele: Dumneata ești american? ’Maga amerikai?’,Cojocaru 2003, 71. o. Fratele dumitale locuiește tot aici? ’A maga fivére szintén itt lakik?’.Cojocaru 2003, 73. o. Ha több címzettet illet meg ez az udvariassági fok, akkor a dumneavoastră névmás használatos.

A francia nyelvben és a BHMSZ-ben csak egy udvariassági fokot jelez a ti-nek megfelelő névmás többes szám 2. személyű igével. Az, hogy egy vagy több címzettről van szó, csak a kontextusból derül ki: Pourriez-vous me rendre un service, s’il vous plaît ? ’Tudna-e/Tudnának-e tenni nekem egy szívességet, kérem?’;Delatour 2004, 142. o. (BHMSZ) Vi ste već odavna lovac? ’Maga/Ön már régóta vadász?’Barić 1997, 447. o.

A harmadik személy

Más személyt, mint a címzettet, és egyes állatokat a 3. személy képvisel olyan szerkezetekben, mint az 1. és a 2. személy esetében, de a névmások csak akkor deiktikus elemek, ha az illető személyek jelen vannak a beszédhelyzetben. Példák: – Ki az új titkárnő? – Ő; Ni lui ni elle ne parlent espagnol ’Sem ő (hímnem), sem ő (nőnem) nem beszél spanyolul’;Delatour 2004, 74. o. Ea locuiește cu el ’Ő (nőnem) vele (hímnem) lakik’;Cojocaru 2003, 58. o. He's a lovely little dog ’Ő (hímnem) egy kedves kicsi kutya’;Eastwood 1994, 236. o. (BHMSZ) On je dobar čovjek ’Ő (hímnem) jó ember’.Čirgić 2010, 183. o.

A románban vannak harmadik személyű udvariassági névmások is, amelyek nemben és számban egyeznek a képviselt személlyel: dumnealui (< domnia lui ’urasága’) ’ő’ (hn.), dumneaei ’ő’ (nn.), dumnealor ’ők’ (hn. és nn.), dânsul ’ő’ (hn.), dânsa ’ő’ (nn.), dânșii ’ők’ (hn.), dânsele ’ők’ (nn.), mondatban pl. Pe dumneavoastră v-am văzut ieri la concert, pe dumnealor nu i-am văzut ’Önt/Önöket/Magát/Magukat láttam tegnap a koncerten, de őket nem láttam’.

A birtokos névmások és determinánsok

A magyarban a birtokos névmások, más nyelvekben a birtokos névmások és determinánsok is kifejezik a személyt, tehát ezek is megvalósítják a személyes deixist. A birtokos determinánsoknak a magyarban a birtokos személyjelek felelnek meg (ld. ezekről lentebb).

1. személy: Ez a könyv az enyém (névmás); C’est ton opinion ; ce n’est pas du tout la mienne ! (névmás) ’Ez a te véleményed, de egyáltalán nem az enyém!’;Delatour 2004, 57. o. Fratele meu este student (determináns) ’A fivérem egyetemista’;Cojocaru 2003, 77. o. I'd love to have my own flat (determináns) ’Szeretném, ha saját lakásom lenne’;Eastwood 1994, 215. o. (BHMSZ) Ovo je moj sin ’Ez a fiam’ (determináns).Klajn 2005, 85. o.

2. személy: Ez a tiéd?;Rounds 2001, 130. o. Ma valise est plus petite que la tienne ’Az én bőröndöm kisebb, mint a tiéd’;Delatour 2004, 292. o. Suntem impresionați de durerea voastră ’Meghat minket a fájdalmatok’;Moldovan 2001, 74. o. Your garden looks nice ’Jól néz ki a kerted/kertetek/kertje/kertjük’;Eastwood 1994, 9. o. (BHMSZ) Mogli bismo odšetati i do tvojih roditelja ’Elsétálhatnánk a szüleidhez is’.Čirgić 2010, 188. o.

3. személy: Ezek a könyvek az övéi;Rounds 2001, 150. o. Il habite encore chez ses parents ’Még a szüleinél lakik’;Delatour 2004, 55. o. That isn't Harriet's coat. Hers is blue ’Ez nem Harriet kabátja. Az övé kék’;Eastwood 1994, 214. o. (BHMSZ) Njezin život je priča ’Az (ő) élete valóságos mese’.Barić 1997, 472. o.

A románban a 3. személyű birtokos névmásokat és determinánsokat helyettesíthetik a birtokos esetű személyes névmások: Ai săi sunt sănătoși ’Az övéi egészségesek’ = Ai lui … (hn. B. esetű személyes névmás), Ai ei ... (nn. B. esetű névmás).Hedeșan 2008, 104. o.

A mutató névmások és determinánsok

A mutató névmások és determinánsok a beszédhelyzetben jelen lévő személyekre utalnak, vagy olyanokra, akik éppen eltávoztak, és jellemzőek azokra a személyekre, akiket a beszélő bemutat a címzett(ek)nek. Ugyanakkor hellyel kapcsolatos deixist is kifejeznek, mivel – bár homályosan – különböző közelségi–távolsági fokokra is utalnak. Egyes nyelvekben két ilyen fokot jeleznek: Ez Viktor, az Vera;Szende – Kassai 2007, 91. o. Cet homme est fou ! ’Ez az ember bolond!’;Grevisse – Goosse 2007, 795. o. Aceștia sunt prietenii mei ’Ezek a barátaim’; Mr Crosby, this is my father ’Crosby úr, ez itt az apám’.Eastwood 1994, 106. o.

A BHMSZ olyan nyelv, amelyben három közelségi–távolsági fokot fejeznek ki, a címzetthez is viszonyítva: Ovo je moja ćerka ’Ez a lányom’ (A személy a beszélő mellett van.); Šta govori onaj čovek? ’Mit beszél az az ember?’ (A személy a beszélőtől is és a címzettől is távol van.);Klajn 2005, 110. o. Taj će sigurno dogurati do ministra ’Ez biztosan a miniszterségig viszi’ (A személy a címzetthez van közel.).