II. Balduin jeruzsálemi király és edesszai gróf (;II. Balduin francia neve a leggyakrabban Baudouin du Bourg alakban fordul elő; ez azonban hibás, egy félreolvasásból származik. Franciaország, 1060-as évek? – Jeruzsálem, 1131. augusztus 21.) frank nemes, keresztes lovag, 1100–1118 között Edessza grófja, 1118–1131 között Jeruzsálem királya.
Uralkodása alatt több muszlim támadást vert vissza, maga is vezetett hódító hadjáratokat. A vetélkedő keresztes fejedelmeket igyekezett egységben tartani; az egyházzal folytatott vitája ugyanakkor majdnem a jeruzsálemi pátriárkatus és a királyság nyílt szakításához vezetett. Regnálása alatt alakult meg az ispotályos és a templomos lovagrend; ezek hasznosságát a király felismerte és maga is támogatta a rendeket. A velenceiekkel kötött egyezmény hosszú távra biztosította a királyság kereskedelmét és kapcsolatát az európai országokkal. Utódlását fiúgyermek híján csak nehezen tudta biztosítani, megalapozva a későbbi trónharcokat és belháborúkat.
Élete Származása és ifjúkora balra|70px Baudouin de Bourcq valamikor az 1060-as években jött világra I. Hugó, Rethel grófja és Mélisente de Montlhéry második vagy harmadik gyermekeként a hét közül. Édesanyja I. Guido montlhéry-i nagyúr leánya volt. Baudouin de Bourcq egyike volt a család három fiúgyermekének, akik közül a legidősebb, Manassé feltehetően fiatalon meghalt, mivel a trónt nem ő, hanem Gerváz öccse örökölte. Három nővére közül Matild örökölte a grófságot a gyermektelenül elhunyt Gerváz gróf után.
A korabeli források és a keresztes hadjáratokról szóló krónikák szerint Baudouin de Bourcq unokatestvéri rokonságban állt II. Euszták boulogne-i gróf gyermekeivel, Bouillon Gottfried alsó-lotaringiai herceggel, III. Euszták boulogne-i gróffal és Baudouin de Boulogne-nyal. Annak ellenére, hogy ők maguk unokatestvérekként kezelték egymást, valódi rokoni szálat nem sikerült felfedezni közöttük. Steven Runciman brit történész a Keresztes háborúk története című munkája alapján egy bizonyos Ida de Boulogne, Baudouin de Bourcq nagyanyja jelentette a rokoni szálat a Boulogne-ház és a Rethel-ház között. Ida de Boulogne ugyan valóban létezett, de sem I. Hugó gróf, sem Mélisente de Montlhéry nem tartozott a leszármazottai közé. Alan V. Murray történész egy másik hipotézist állított fel: szerinte Baudouin de Bourcq apai ági dédapja, II. Manasse, Rethel grófja ismeretlen vezetéknevű házastársa, Dada lehet anyai nagyanyja a három Boulogne fivérnek. Az elméletet a történész arra alapozta, hogy Dada és a Boulogne fivérek nagyanyja, Doda neve feltűnően hasonló.A rokoni kapcsolatok: II. Manassé retheli gróf ∞ Dada vagy Judith de Roucy ? Doda ∞ II. Gottfried alsó-lotaringiai herceg Ida lotaringiai hercegnő ∞ II. Euszták boulogne-i gróf I. Balduin Bouillon Gottfried III. Manassé retheli gróf ∞ Judith de Lotharingie I. Hugó retheli gróf ∞ Mélisente de Montlhéry II. Balduin Más feltételezések szerint III. Manassé felesége Judit lotaringiai hercegnő volt, III. Gottfried alsó-lotaringiai herceg és Doda lánya, aki egyben Ida lotaringiai hercegnő, II. Euszták boulogne-i gróf feleségének nővére volt.A Li Estoire de Jerusalem et d'Antioche kommentárjai nevezték meg Manassé feleségét mint Gottfried egyik lányát. Li Estoire de Jerusalem et d'Antioche XII, p. 631 footnote j. Idézi: Cawley: Medieval Lands Amennyiben ez helytálló, akkor magyarázatot ad I. Balduin jeruzsálemi király és II. Balduin között fennálló szoros kapcsolatra.További dokumentumok is alátámasztják ezt a feltételezést: 1055-ben Gottfried herceg és felesége jóváhagyta egy verduni templom előjogait és az oklevélen III. Manasses is szerepel, mint tanú. Manasses és Judit házassága nélkül nehéz lenne megmagyarázni Manasses jelenlétét egy ilyen dokumentumban. Verdun Sainte-Vanne, 1902, LIV, p. 77. Idézi: Cawley
1096-ban, az első keresztes hadjárat meghirdetése után Baudouin de Bourcq csatlakozott a Szentföldre tartó seregekhez, hátrahagyva családját. A csapatokat unokatestvérei, Bouillon Gottfried, II. Euszták boulogne-i gróf és Baudouin de Boulogne vezették Bizáncig, ahonnét is az előzetes tervek szerint a többi keresztessel egyesülve kellett volna továbbvonulniuk a Szentföldre. I. Alexiosz bizánci császár – ámbár maga kérte a pápa segítségét az előretörő muszlimok ellen – többször is kénytelen volt saját csapatait küldeni a keresztesek fosztogatásainak féken tartására. A keresztes vezetők és a császár közötti súrlódásokat nem egyszer Baudouin de Bourcq simította el tárgyalások útján.Runciman. 123. oldal A keresztesek több hónapnyi bizánci állomásozás után tovahaladtak úti céljuk felé. Miután megérkeztek Marasba, a sereg kettévált: a fősereg Bouillon Gottfried irányítása alatt Jeruzsálem felé menetelt, Tancrède de Hauteville és Baudouin de Boulogne egy saját állam megalapításának reményében pedig külön csapatokkal vonult keletre. Bauduoin de Bourcq unokatestvérével tartott Edessza városába. Itt 1098 márciusában Baudouin de Boulogne létrehozta az első keresztes államot Edesszai Grófság néven, amelynek ő lett az uralkodója. Unokatestvérét elhagyván Baudouin de Bourcq belépett Bohemund tarantói herceg és utóbb antiókhiai fejedelem szolgálatába, hogy Edessza és a második keresztes államként alapított Antiókhia között mint nagykövet működjék. Baudouin de Bourcq jelentős szerepet töltött be az antiókhiai államban és a diplomáciai életben egyaránt. 1100-ban az antiókhiai fejedelem a danismend törökök fogságába esett; ekkor nagyon rövid időre Baudouin de Bourcq lett a fejedelemség régense.
Magánélete; házassága és gyermekei
Baudouin de Bourcq „csinos férfi volt, hosszú szőke szakállt viselt, megjelenése nem gerjesztett félelmet… Könnyebb volt a közelébe férkőzni, derűs, kellemes ember volt, szerette az egyszerű tréfákat, ugyanakkor körmönfont és ravasz is volt, kevésbé nyitott és őszinte… Képes volt látványos gesztusokra, ám általában kicsinyes volt, nem bőkezű. Az egyházi ügyeket önkényesen kezelte, de mélyen vallásos volt, a bőr is megkeményedett térdén a sok imádkozástól.”Runciman. 385–86. oldal Türoszi Vilmos krónikás szerint Baudouin de Bourcq beceneve emberei körében a „Tüske” volt.Az eredeti latin szövegben: „cognominatus est Aculeus.” Ibn al-Kalaniszi arab történetíró „Kis Balduin” néven utalt Baudouin de Bourcq-ra, megkülönböztetendő unokatestvérétől, Baudouin de Boulogne-tól. Az arab krónikás szerint az „ő [Baudouin de Bourcq halála] után nem maradt senki sem, akiben megvolt a józan ítélkezés és a kormányzás képessége.”Hamza ibn Aszad abu Jála ibn al-Kalaniszi: Mudhajjal Tárih Dimask Galbertus véleménye ugyanakkor jelentősen eltért a többi történetíróétól; az ő szemében Baudouin de Bourcq „kapzsi és fösvény volt.”Galbertus: De multro, traditione et occisione gloriosi Karoli comitis Flandriarum
Baudouin de Bourcq 1101 körül feleségül vette Morfia melitenei úrnőtMorfia melitenei úrnő másik névváltozata a kevésbé elterjedt Malfia. (?–1126), egy örmény nemesember és egy örmény hercegnő leányát. Felesége hatására Baudouin de Bourcq keleti, főként az örményekre és a muszlimokra jellemző szokásokat vett át, például „keleti kaftánt kezdett hordani és szőnyegre kuporodva étkezett.”Read. 123. oldal A keleti kultúra jellegzetességei hamar elterjedtek udvartartása és a többi frank nemesember körében: „a frankok szíriai orvosokat, szakácsokat, szolgálókat, kézműveseket és munkásokat alkalmaztak. Keleti ruhákba öltöztek, étrendjükben ott szerepeltek a helyi konyha ételei és a keleti gyümölcsök. Ablakaikban üveg volt, padlóikon mozaikok, házaik udvarán szíriai mintára készített szökőkutak. Táncosnők szórakoztatták őket, a temetéseken hivatásos siratókat alkalmaztak, fürdőt vettek, szappant használtak, cukrot ettek.”
Baudouin de Bourcq és Morfia melitenei úrnő boldog, példaértékű házasságból négy leánygyermek született: Melisenda trónörökösnő (1105–1161), később Jeruzsálem királynője Aliz királyi hercegnő (1110 körül–1151 után), házassága révén Antiókhia fejedelemasszonya Hodierna királyi hercegnő (1110 körül–1164 körül), házassága révén Tripolisz grófnéja Ioveta királyi hercegnő (1120–1170 körül), Szent Lázár kolostorának apátnője.
Uralkodása Edesszai grófként bélyegkép|jobbra|300px|A keresztes államok 1135-ben 1100. július 18-án meghalt a jeruzsálemi uralkodó, Bouillon Gottfried. Az I. Balduin edesszai gróf néven regnáló Baudouin de Boulogne rövid közjáték után elfoglalta a jeruzsálemi trónt, és önmagát királynak címezve megkezdte uralkodását. Mielőtt elindult volna a fővárosba, a gróf magához hívatta Baudouin de Bourcq-ot, és őt tette meg utódjává. A II. Balduin nevet viselő Baudouin de Bourcq egy olyan ország uralkodója lett, amely névleg önálló volt ugyan, a valóságban viszont a jeruzsálemi király vazallusi függésben tartotta. Edessza grófsága – nem lévén természetes határai – állandó mozlim fenyegetettség árnyékban élt. A folyamatosan pénzszűkében lévő II. Balduin csak a helybéliektől remélhetett katonai támogatást, ezért igyekezett jó viszonyt kialakítani és fenntartani a környező örmény uralkodókkal. Ennek érdekében megtűrte azok ortodox vallását, s feleségül vette az idős örmény fejedelem, Gábor melitenei nagyúr leányát. A hercegnő mellé járó tekintélyes összegű hozományt többek között antiókhiai katonák felfogadására áldozta. A toborzott sereggel felmentette a Szukmán emír által ostromlott Szarúdzs városát.
II. Balduin gróf rövidesen megbízható helyettesre és hű barátra tett szert Josselin de Courtenay francia nemes személyében. A lovaggal egyébként anyai ágról elsőfokú unokatestvéri rokonságban állt; és Josselin de Courtenay ugyanúgy egy francia főúr kisebbik, pénztelen fiúgyermeke volt, mint II. Balduin: mindketten a felemelkedés reményében csatlakoztak a keresztes hadjáratokhoz.Runciman. 313–14. oldal II. Balduin unokatestvérére bízta az Eufrátesztől nyugatra eső területet, aminek a központja Tulbesszer erődje volt. Az edesszai gróf ezalatt tárgyalásokat folytatott a danismendi emírrel I. Bohemund antiókhiai fejedelem szabadon bocsátásáról, mivel a fejedelem helyett régensként uralkodó Tankréd galileai fejedelem ambíciói és törekvései veszélyt jelentettek a gróf számára. A hatalmas váltságdíjat – mintegy bizánci aranyat – az edesszai uralkodó és Bernát antiókhiai pátriárka közösen gyűjtötték össze kölcsönökből, hadizsákmányokból és váltságdíjakból. 1103 tavaszán a váltság ellenében szabadon bocsátották az antiókhiai fejedelmet, aki visszatérvén uradalmába átvette a hatalmat.