Hübrisz

thumb|Feketealakos kerámia (i. e. 550), amely Prometheust ábrázolja, büntetését töltve, oszlophoz kötve. jobbra|bélyegkép|A hübrisz legismertebb bibliai példája, amikor Sátán lelkében megjelent a hübrisz, azaz a gőg és büszkeség, hogy ő több Istennél. Gustave Doré illusztrációja John Milton Elveszett paradicsom című művéhez A hübrisz (ὕβρις) ókori görög fogalom, amelyet leginkább a gőg, kevélység, elbizakodottság szóval szokták fordítani. Eredetileg túlkapást, áthágást jelöl, másvalaki szférájába ártva behatolást jelentett.

Erkölcsileg a legnagyobb bűnt jelentette: azt a bűnt, hogy az ember elfeledkezik az istenek elsőségéről, és önmagát hiszi mindenhatónak. A túlvilági lét szempontjából a vallási hagyomány szerint két morális választási lehetőség létezett: a szophroszüné azaz a jámborság erénye szerint élő ember túlvilági boldogságra számíthatott, ha viszont a hübrisz határozta meg magatartását, része az alvilági szenvedés lett. Nemeszisz, a megtorlás istennője legfőképpen ezt büntette.

Athéni jog A klasszikus Athénban azonban konkrét büntetőjogi fogalom is volt: az olyan erőszakos cselekedeteket jelölték vele, amelyek célja kizárólag az áldozat megszégyenítése és megalázása volt, a saját felsőbbrendűség kimutatásáért.

A mai jogértelmezésünkkel ellentétben, ahol a bűncselekmény fogalma a tényállásra vonatkozik, az athéni hübrisztörvény „elsődlegesen nem sajátos cselekedetekkel és a belőlük származó károkkal foglalkozik, hanem inkább a mögöttük álló szándékkal; azzal a szándékkal, hogy szégyent és következésképpen a becsület elvesztését idézzék elő.”Murray, Oswyn: The Solonian law of hubris. In: Nomos. Essays in Athenian Law, Politics and Society, Ed. Cartledge, Paul – Millett, Paul – Todd, Stephen. Cambridge University Press, 1990. Mivel az elkövető nemcsak az áldozatot, hanem a társadalmi rendet is megsértette, a büntetésnek nyilvánosnak kellett lennie.

Azokban az esetekben, amelyek során hübrisz miatt emeltek vádat, az alábbi közös vonások lelhetők fel: Az áldozat megalázása vagy megszégyenítése súlyosabb volt, mint maga a fizikai bántalom. Az elkövető nem tett szert nyereségre, vagy a nyereség mértéke igen csekély volt.

A két leghíresebb hübrisz-vád Démoszthenész beszédeiben maradt fenn: az egyik a Meidiászé, aki arculütötte Démoszthenészt a színházban, a másik pedig Konóné, aki fia és barátai társaságában részegen belekötött egy emberbe.

Hübrisz témája a görög irodalomban és mitológiában A görög mitológiában többször szemléltetik a gőgös viselkedés büntetését az isteni sorscsapást: Héraklész, Prométheusz, Ikarosz, Niobé, Arakhné, Bellerophón történetei. Az ókori görög színház is részletesen körbejárja, például Szophoklész drámáiban ábrázolja a hatalmi gőg és önteltség megjelenését és kapcsolati zavarait többek között Kreón / Antigoné, Oidipusz / Oidipusz király alakján keresztül.

Homéroszi eposzok Az Iliasz I. énekében a szó Agamemnónra, a görög fővezérre vonatkoztatva bukkan fel, aki először megsérti Apollón papját (lányát nem akarja visszaadni neki), majd Akhilleusznak a zsákmányrészét követeli. Pallasz Athéné közbelép, hogy megfékezze Akhilleuszt. Az istennőt a sértett Akhilleusz így vonja kérdőre:

„Pajzstartó Zeusz lánya, miért jöttél ide ismét? Tán, hogy dölyfét lásd Agamemnón Átreidésznak?”

Az Odüsszeiában Pénelopé kérőivel kapcsolatban fordul elő a szó, akik Odüsszeusz távollétében házában dőzsölnek és vagyonát pusztítják:

(a kérők) „szörnyű dölyfe az érc égboltig is elhat”

Mivel ez a magatartás nem csak az emberi, hanem az örök normákat is sérti, természetes, hogy a kérőkkel való leszámolás után Odüsszeusz idős apja az isteni igazságszolgáltatást látja végkifejletben:

„Zeusz atya, éltek még az Olümposzon, isteneink, ti, hogyha elérte a hetyke kevély kérőket a bosszú.”

Aiszkhülosz Aiszkhülosz Perzsák című műve szerint (i. e. 472) perzsák mérhetetlen hübriszük miatt szenvedtek vereséget a görögöktől: „A hullatornyok néma szóval hirdetik a harmadik méd nemzedék szemének is: mértéktelen ne szőjön az ember terveket. A gőg, virágozván, csapás-kalászt terem, s arat belőle keserű sirámokat.”

A fenti sorokban megjelenő metafora azt érzékelteti, hogy a bűn (hübrisz) és bűnhődés ugyanolyan szoros kapcsolatban áll, mint a virág és termés.

Hübrisz szindróma Az USA-ban a jelentős negatív gazdasági hatását tekintve már 1986 óta tanulmányozzák a hübrisztikus vezetéstSzékely, Gellért Zsombor (2021) A jövő vezetése : A hübrisz szindróma felismerése, kezelése és megelőzése felsővezetőknél a hazai üzleti, nonprofit és közigazgatási szektorokban. MA/MSc szakdolgozat, BCE Vezetéstudományi Intézet. . 2008-tól David Owen, brit neurobiológus és politikus neves közéleti szereplők pszichológiai profiljában és viselkedésében felismerhető Hübrisz jelenséget elemzi. Később Owen Davidsonnal 14 tünetet határoztak meg, amely előfordulhat ebben a személyiségzavarbanMármarosi András: A vezetés sötét oldala (Hübrisztikus vezetés) -Vezetéstudomány / Budapest Management Review L I . Évf. 2020. 03. Sz 36. oldal.

Keresztény értelmezés A hübrisz (kevélység, gőg) a Hét főbűn egyike. A Biblia szerint nem egy vétség, hanem a bűn a maga teljes formájában (Ez 28,12–19), vagyis az embernek az isteni központtól önmagához való odafordulása. Törvényt szab, ahelyett, hogy alkalmazkodna hozzá.Hegyi András: A misszió isteni megbízás, emberi feladat, de egyben kísértés is, Szolgatárs, Baptista lelkészi szakfolyóirat, a Magyarországi Baptista Egyház lapja, 2007/1

Ézs 13,11: És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom.

Lásd még Arrogancia Büszkeség Dunning–Kruger-hatás Nárcizmus Korrupció

Hivatkozások

Források Aiszkhülosz drámái. Ford. Devecseri Gábor, Jánosy István, Kerényi Grácia, Trencsényi-Waldapfel Imre. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996. Homérosz: Iliász. Ford. Devecseri Gábor, Budapest, 1990. Homérosz: Odüsszeia. Ford. Devecseri Gábor. Budapest, 1990. Szophoklész drámái. Ford. Babits Mihály, Devecseri Gábor, Jánosy István, Kerényi Grácia. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983 Fisher, Nick: The law of hubris in Athens. In: Nomos. Essays in Athenian Law, Politics and Society, Ed. Cartledge, Paul – Millett, Paul – Todd, Stephen. Cambridge University Press, 1990. Frisk, Hjalmar: Griechisches Etimologisches Wörterbuch. Vol. II. Heidelberg, 1970.

Kategória:Ókori Görögország Kategória:Pszichológia