Az Eupannonicum (Alföldek) a Pannonicum flóratartomány legnagyobb területű flóravidéke. Ide soroljuk Magyarország területének többségét. Északnyugat felé jóval túlnyúlik határainkon: nemcsak a Bécsi-medence tartozik hozzá, de a Morva-mező is. Kelet és dél felé is eltávolodik az országhatártól, egészen a hegyvidékek lábáig. A flóravidék fő jellemzője, hogy síkság. Növényzete alapvetően délkeletről, a legutolsó eljegesedés után települt be, ezért a pontusi flóraterület növényzetével rokon. A hosszú, elszigetelt fejlődés miatt több bennszülött faj is kifejlődött itt.
Fő talajképző kőzetei a folyók lerakott alluviális üledékei (homok, iszap, agyag), valamint a szélhordta (átmozgatott, illetve idehozott) homok és lösz.
Éghajlata túlnyomórészt az erdős sztyepp övének felel meg, de egyes tájai (Kisalföld nyugati része, Nyírség, Észak-Alföld, Dráva-sík) már a zárt tölgyes zónába tartoznak. Eredeti növénytakarójából a mezőgazdaság térhódítása következtében csak töredékek maradtak fenn.
Jellemző növénytársulások
Jellegzetes klimax növénytakarója az üdébb homoktalajokon a gyöngyvirágos tölgyes, a szárazabb homok-, illetve löszterületeken a pusztagyep, illetve a löszpusztarét. Az egykori kiterjedt árterületeket és lápokat borító liget- és láperdőknek már csak nyomai lelhetők fel. A nagyrészt másodlagos szikeseken szolonyec (Tiszántúl), illetve (a Solti-síkságon) szoloncsák szikes puszták alakultak ki, a Tiszántúlon helyenként sziki tölgyesekkel. A kedvezőbb klímájú Nyírségben, valamint a nagyobb folyók (Dráva, Rába, Felső-Tisza) völgyeiben gyakoriak voltak a gyertyános–tölgyesek is.
Növénytársulások élőhelyenként
Folyók árterein: bokorfüzesek, pufahaligetek, keményfaligetek, mocsárrétek. Lösztáblákon: löszgyepek, lösztölgyesek. Homokbuckákon: nyílt és zárt homoki gyepek, nyáras-borókások, nyílt és zárt pusztai tölgyesek. Szikes területeken: sziki mocsarak, nedves és száraz szikesek, sziki tölgyesek. Lefolyástalan medencékben és morotvákban: síklápok és átmeneti lápok, láprétek, láperdők.
Jellemző növényfajok
Az igazán jellegzetes faj aránylag kevés. Ismertebb endemikus élőlényei: sóballa (Suaeda pannonica), homoki kikerics (Colchicum arenarium), kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum ssp. debreceniense) magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica), magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. hungarica), rákosi csenkesz (Festuca wagneri), magyar csenkesz (homoki csenkesz, Festuca vaginata), magyar sóvirág (Limonium gmelini ssp. hungaricum), kései szegfű (Dianthus serotinus), tartós szegfű (Dianthus diutinus), erdélyi hérics (Adonis transsylvanicus), erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana), debreceni torma (Armoracia macrocarpa).
A fás fajok közül az ártereken jellegzetes: fekete galagonya (Crataegus nigra), magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) – ez a Dél-Dunántúlon is jellemző.
Flórajárásai
A flóravidék magyarországi részét az alábbi flórajárásokra osztjuk:
Kisalföld (Arrabonicum flórajárás); Mezőföld és Solti-síkság (Colocense flórajárás); Duna–Tisza köze (Praematricum flórajárás); Dél-Alföld és Dráva-sík (Titelicum flórajárás) – a Dráva-síkot egyes szerzők önálló Dravense flórajárásként (Dráva-melléki flórajárás) elkülönítik; Tiszántúl (Crisicum flórajárás); Nyírség (Nyírségense flórajárás); Észak-Alföld (Samicum flórajárás);
Források Az Alföld flóravidéke Növényföldrajz ÁTTEKINTÉS A DRÁVA ALSÓ VÍZGYŰJTŐJÉNEK TÁJHASZNÁLATÁRÓL
Kategória:Flóravidékek Kategória:Magyarország növényvilága