A közönséges tengericsillag (Asterias rubens) a tengericsillagok (Asteroidea) osztályának Forcipulatida rendjébe, ezen belül az Asteriidae családjába tartozó faj.
Az Asterias tengericsillagnem típusfaja.
Előfordulása A közönséges tengericsillag Észak- és Nyugat-Európa és Északnyugat-Afrika összes tengerpartján előfordul, a parti sávtól egészen a 200 méteres mélységig. Észak-Amerika keleti partjain is előfordul, délen egészen Floridáig.
Megjelenése bélyegkép|balra|250px|Testfelépítése
A közönséges tengericsillag átmérőjének hossza 45 centiméterig terjed, míg karhossza 20 centiméterig. A közönséges tengericsillag öt karú tengericsillag. Színe vörösbarna, sárgás, szürkésfehér, barnás, ibolyás vagy zöldes. Az állat felső oldalát tüskék borítják. A szemölcsszerű tüskéken kívül kis ollócskák (pedicelláriák) is találhatók rajta, amelyek testápolásra szolgálnak. A tapadólábak csőszerű lábak a karok alsó oldalán, végükön szívókoronggal; ezek helyváltoztatásra, valamint a zsákmány felnyitására szolgálnak, és oxigént vesznek fel. Az izmos szívó-tapadó lábak folyadékkal töltöttek és hidraulikus szivattyúként működnek: megnyúlnak vagy visszahúzódnak a változó nyomás alatt álló folyadék hatására. Az ambulakrális lábacskák 4 sorban helyezkednek el. A külső réteg igen mozgékony; mindenekelőtt izomrostokból és megszilárdult támasztószövetből áll. A tengericsillagok váltivarúak, de nem lehet megkülönböztetni a különböző nemeket. Az ivarszervek mindegyik karon megtalálhatók; spermiumot vagy petét löknek ki.
Életmódja A közönséges tengericsillag a csöves karjaival kúszik a tenger fenekén. Az állat sziklákon és köves-homokos aljzaton él. Tápláléka túlnyomórészt kagylók, de csigák, tengerisünök és rákok is. A fiatal példányok tengerimakkokkal táplálkoznak. A táplálék a szájnyíláson át a gyomorba kerül, a karokban lévő szervek termelik az emésztőnedveket és tárolják a tápanyagokat. Az emészthetetlen anyagok a végbélnyíláson át távoznak. A kifejlett állat naponta elfogyasztja testtömege háromszorosát, a fiatal állat akár tízszeresét is.
A Pseudanthessius dubius Sars G.O., 1918 és a Scottomyzon gibberum (T. & A. Scott, 1894) nevű evezőlábú rákok élősködnek ezen a tengericsillagfajon.
Szaporodása Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A szaporodási időszak tavasszal van. A tengericsillag mintegy 2,5 millió petét bocsát ki alkalmanként. A lárvaállapot körülbelül 2 hónapig tart.
Rokon faj Az Asterias amurensist Lutken, 1871 korábban a közönséges tengericsillag egyik változatának vélték, de manapság önálló fajként van számon tartva.
Források
Asterias rubens Linnaeus, 1758 WoRMS Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio decima, reformata. Laurentius Salvius: Holmiae. ii, 824 pp., available online at http://gdz.sub.uni-goettingen.de/no_cache/dms/load/toc/?IDDOC=265100
Kategória:Tengericsillagok Kategória:Tüskésbőrűfajok Kategória:Az Atlanti-óceán tüskésbőrűi Kategória:Az Északi-tenger tüskésbőrűi Kategória:A Földközi-tenger tüskésbőrűi Kategória:A Fekete-tenger állatvilága Kategória:1758-ban leírt állatfajok