Ez a szócikk a román igéről szól, a hagyományos nyelvtan szempontjából. Vázlatos történeti áttekintést ad az igealakok kifejlődéséről a latin nyelvből, fő vonalaiban összehasonlítja ezeket a többi újlatin nyelv igealakjaival, az igealakok főbb funkcióit mutatja be, és részletezi a román igeragozást.

Morfológiai típusát tekintve a román nagyobb mértékben flektáló nyelv, mint a többi újlatin nyelv, azaz ragokkal (külső flexió) és tőhangváltással (belső flexió) fejezi ki az nyelvtani kategóriákat úgy, hogy gyakran egyazon rag több kategóriát kifejező morféma. A román igére olyan kategóriák jellemzők, mint az igenem, az igemód, az igeidő, a szám (egyes szám és többes szám), a személy és a nem (hímnem, nőnem és semlegesnem), ez utóbbi csak a melléknévi igenév esetében. A tőhangváltások sokkal gyakoribbak, mint a többi újlatin nyelvben, és gyakran toldalék és tőhangváltás együtt fejez ki alaktani kategóriát.

Igemódok, igenevek és igeidők

Igemódok (moduri personale/predicative)

Kijelentő mód (modul indicativ)

A kijelentő mód jelen idő (prezentul indicativ), akárcsak a magyar nyelvben, általában a beszéd pillanatában való történés igealakja.

A román nyelvben nem csak egy alakja van a múlt időnek, mint a mai magyarban, hanem négy.

A folyamatos múlt (imperfectul) a latin imperfectum leszármazottja, úgy alakja, mint funkciói szempontjából. A többi újlatin nyelvben is megvan. Elsősorban múltbeli állapotot vagy olyan cselekvést fejez ki, amely folyamatban volt, amikor egy másik cselekvés közbejött. Példa: În timp ce mânca a sunat telefonul ’Miközben evett, megszólalt a telefon’. Olyan cselekvést is kifejez, amelyet az alany ismételten végzett a múltban: Se certau mereu ’Folyton veszekedtek’. A beszélt nyelvben a folyamatos múlt időt a feltételes-óhajtó mód múlt ideje helyett is használják: Dacă știam, veneam și eu ’Ha tudtam volna, én is eljöttem volna’.Avram 1997, 223. o. Valamikor a magyar nyelvben is volt ennek megfelelő igeidő. Ezek szerint a román aștepta igét a magyar ’vár vala’ alakkal lehetett lefordítani.Haader 2006, 567. o.

Az egyszerű múlt (perfectul simplu) a latin perfectum-ból származik, de funkciója részben különbözik ettől. Csak az irodalmi nyelvben használatos, elbeszélő szövegekben, ahol a múltban befejezett cselekvést fejez ki: Unde ai fost? întrebă el ’Hol voltál, kérdezte (ő)’.Avram 1997, 226. o. A régi magyar elbeszélő múltnak felel meg, pl. vára.

Az összetett múlt (perfectul compus) a többi újlatin nyelvvel közös újítás a latin igerendszerhez képest. Ez is a múltban befejezett cselekvést fejez ki. A beszélt nyelvben ezt használják az egyszerű múlt helyett, de az irodalmi nyelvben is kiszorítani látszik az egyszerű múltat. A magyarban a múlt időnek felel meg akkor, amikor ez befejezett igeszemléletet fejez ki: M-am plimbat în parc ’A parkban sétáltam’.

A régmúlt (mai mult ca perfectul) is megvolt a latin nyelvben (plusquamperfectum). A többi újlatin nyelvben is megvan, de összetett (segédigés) alakként, miközben a románban egyszerű alak, bár nem ugyanaz a szuffixum a jele, mint a latinban. Olyan cselekvést fejez ki, amely egy másik múlt cselekvés előtt zajlott le: Terminasem de scris când ai venit tu ’Már befejeztem az írást, amikor megjöttél’.Avram 1997, 229. o. A régi magyar nyelvben is volt régmúlt idő: várt vala.

A jövő idő (viitorul) alakjai két kategóriához tartoznak:

Egyszerűen viitor-nak neveznek három összetett alakot, amelyek a beszéd pillanatához viszonyítva az ezután bekövetkezendő történést fejezik ki:Cojocaru 2003, 149. o.

az irodalmi nyelvben használt alak: Mâine voi sta acasă ’Holnap otthon fogok maradni’; a fenti ige alakjai a beszélt nyelvben: am să stau vagy o să stau.

Az előidejű jövő (viitorul anterior) a beszéd pillanata után, de más jövőbeli cselekvés előtt bekövetkezendő cselekvést fejez ki, de csak az irodalmi nyelvben fordul elő, ott is mára elavult, miközben például a francia nyelvben nagyon is élő.Kalmbach 2017, 424. o. Példa: Îți va da raportul după ce îl va fi terminat ’Majd átadja neked a jelentést, miután befejezte’.Cojocaru 2003, 150. o.

Felszólító mód (modul imperativ)

A román felszólító mód részben a latin imperativus utóda, és csak második személyű alakjai vannak, tehát csak ebben a személyben felel meg a magyar parancsoló és tiltó funkciójú felszólító módnak. A románban is kifejezhet parancsot (Ieși! ’Menj ki!’), tiltást (Nu pleca! ’Ne menj el!’), kérelmet (Nu mă uita! ’Ne felejts el!’),Avram 1997, 208. o. tanácsot (Îmbracă-te elegant! ’Öltözz fel elegánsan!’), figyelmeztetést (Nu te bizui pe spusele ei ’Ne bízzál abban, amit mond’) stb.Bărbuță 2000, 154. o.

Kötőmód (modul conjunctiv)

A román kötőmód használata általában a magyar felszólító mód a fentieken kívüli használatainak felel meg, de olykor a magyar feltételes mód, máskor a főnévi igenév használatainak.

Jelen idejét (prezentul conjunctiv) főleg mellékmondatban használják. Amikor ennek alanya más, mint a főmondaté, gyakrabban a magyar felszólító módnak felel meg (A sugerat să vorbim despre altceva ’Azt javasolta, hogy beszéljünk másról’), ritkábban pedig a főnévi igenévnek: Lasă-mă să stau aici! ’Engedj itt maradni!’Cojocaru 2003, 157. o. Amikor a mellékcselekvés alanya azonos a főcselekvésével, akkor is a kötőmód többnyire a főnévi igenévnek felel meg (Vreau să mănânc ’Enni akarok’), de előfordul a magyar feltételes móddal való megfelelése is: Mereu vorbește fără să se gândească ’Mindig anélkül beszél, hogy meggondolná’.Cojocaru 2003, 158. o.

Főmondatban a kötőmód jelen idő többnyire a magyar felszólító módnak, olykor pedig a feltételes módnak felel meg. Harmadik személyben kifejezhet harmadik személynek szóló utasítást (Să plece imediat! ’Azonnal menjen el!’) vagy óhajt (Numai să vină și ei! ’Bárcsak eljönnének ők is!’); többes szám első személyben buzdítást (Să mergem!); egyes szám első személyben például dilemmát (Să mai stau? ’Maradjak még?’); második személyben jókívánságot: Să-ți fie de bine! ’Váljék egészségedre!’. Ebben a személyben helyettesítheti a román felszólító módot: Să-mi aduci un pahar cu apă! = Adu-mi un pahar cu apă! ’Hozzál nekem egy pohár vizet!’

A kötőmódnak múlt ideje is van (perfectul conjunctiv), melyet elég ritkán használnak. Mellékmondatban kifejezhet valós, a főmondat cselekvéséhez viszonyítva előidejű cselekvést (A plecat fără să ne fi dat de știre ’Anélkül ment el, hogy tudatta volna velünk’), vagy bizonytalanságot múltbeli cselekvéssel kapcsolatban: Eu nu cred ca el să se fi rătăcit ’Én nem hiszem, hogy eltévedett volna’. A vele szerkesztett feltételes mellékmondat szintaktikai szinonimája lehet a feltételes mód múlt idejével szerkesztett mondatnak: Să nu fi luat cu noi merinde, muream de foame = Dacă n-am fi luat cu noi merinde, muream de foame ’Ha nem vittünk volna magunkkal elemózsiát, éhen haltunk volna’.Bărbuță 2000, 171. o. Főmondatban jelezheti például az alany sajnálatát arra vonatkozóan, hogy nem tett meg valamit: Să fi rămas acasă ’Maradtam volna inkább otthon’.Cojocaru 2003, 159. o.

Feltételes-óhajtó mód (modul condițional-optativ)

Ez az igemód a magyar feltételes módnak felel meg úgy főmondatban, mint a feltételes mellékmondatban. Használata a feltételes mellékmondat állítmányaként megkülönbözteti a román nyelvet a nyugati újlatin nyelvektől, melyekben más igealakokat használnak (például a franciában a folyamatos múltat és a régmúltat).Kalmbach 2017, 755. o. Ennek az igemódnak a román elnevezése pontosítja, hogy főmondatban óhajt is kifejezhet.

Példák jelen időben (prezentul condițional-optativ): Aș veni și eu ’Eljönnék én is’; Parcă ar fi musafir ’Mintha vendég lenne’;Avram 1997, 236. o. Chiar de-ar veni, nu mi-ar fi de folos ’Ha el is jönne, nem lenne hasznomra’.Avram 1997, 207. o. A feltételes-óhajtó mód múlt ideje (perfectul condițional-optativ) is legtöbbször megfelel a magyar igealaknak: Aș fi vrut să te rog ceva ’Meg szerettelek volna kérni valamire’;Bărbuță 2000, 173. o. Dacă aș fi știut, v-aș fi spus ’Ha tudtam volna, megmondtam volna nektek’.Forăscu 2003, c betű, condiționalul szócikk. Mellékmondatban olyan cselekvést is kifejez, amely megvalósultságában a beszélő nem biztos: Am auzit că ar fi absolvit facultatea ’Azt hallottam, hogy befejezte az egyetemet’.Avram 1997, 237. o.

Feltételező mód (modul prezumtiv)

Ez az igemód sajátos újítása a román nyelvnek a többi újlatin nyelvvel szemben, azaz a feltételezett, gyanított, bizonytalan cselekvést alaktanilag jellegzetes módon fejezi ki, bár a kötőmódnak és a feltételes módnak is van ilyen funkciója. Időalakjai:Avram 1997, 238. o.

jelen idő: Mâine o fi plecând vreun avion? ’Vajon holnap indul repülő?’; múlt idő: O fi știut el ceva ’Tudhatott ő valamit’.

Igenevek (moduri nepersonale/nepredicative)

Főnévi igenév (modul infinitiv)

Ennek az igenévnek a jelen ideje (prezentul infinitiv) a latin infinitivus-ból származik. Ez az ige szótári alakja, melynek funkciója a cselekvés megnevezése. Többnyire jelzőként használatos: Plăcerea de a asculta muzică este inegalabilă ’Zenét hallgatni összehasonlíthatatlan élvezet’.Forăscu 2003, i betű, infinitiv szócikk. Annak ellenére, hogy elvileg nem lehet állítmány, helyettesítheti a felszólító módot általános alany esetében: A se scutura înainte de întrebuințare ’Használat előtt felrázandó’. Olykor a mellékmondatbeli kötőmódot helyettesíti, ha alanya azonos a főmondatéval: A intrat pentru a vedea filmul = A intrat ca să vadă filmul ’Azért ment be, hogy lássa a filmet’.

Ezt az alakot „rövid főnévi igenévnek” is nevezik, mert elmaradt belőle a latin -re végződés. De megmaradt az ún. „hosszú főnévi igenév” is, amely tulajdonképpeni főnév. Megnevezheti a cselekvést vagy a cselekvés eredményét, pl. iubire ’szeretés, szeretet, szerelem’.Avram 1997, 239. o.

A főnévi igenév múlt ideje (perfectul infinitiv) ritkán fordul elő, a választékos nyelvi regiszterben. Mellékmondatban más módok múlt ideje helyettesítésére használják egyes esetekben: Faptul de a nu fi declarat adevărul l-a pus într-o lumină proastă = Faptul că nu a declarat ... ’Az a tény, hogy nem nyilatkozta az igazat, rossz fényt vetett rá’.

Határozói igenév (modul gerunziu)

A román határozói igenév a latin gerundium-ból származik, és megvan a többi újlatin nyelvben is. Más, valamelyik igemódban álló igének alárendelt, ennek cselekvésével egyidejű cselekvést kifejező igealak. Alanya többnyire azonos az alaptagjáéval, és akkor megfelelhet a magyar határozói igenévnek, de nem mindig: Ostașii merg cântând un marș ’A katonák indulót énekelve masíroznak’,Bărbuță 2000, 158. o. Plecând, ne-a făcut cu mâna ’Amikor elment, intett nekünk’, Uite cum zâmbește citind scrisoarea de la el ’Nézd, hogy mosolyog, miközben a tőle kapott levelet olvassa’.Cojocaru 2003, 170. o.

A román határozói igenév cselekvője különbözhet is az alaptagjáétól: L-am găsit lucrând ’Amikor rátaláltam, dolgozott’. Amikor az alaptag érzékelést fejez ki, előfordul, hogy csak a kommunikációs helyzetből tűnik ki, hogy ki is a határozói igenév cselekvője. Például ha a Te-am văzut ieșind din clădire mondat elszigetelt, nem lehet tudni, hogy jelentése ’Akkor láttalak, amikor kiléptél az épületből’, vagy az-e, hogy ’Akkor láttalak, amikor kiléptem az épületből’.

Melléknévi igenév (modul participiu)