A gyakorlatilag a Kisalfölddel azonos Arrabonicum flórajárás az Eupannonicum flóravidék (Alföldek) legnyugatibb flórajárása. Nyugati része a zárt tölgyes, keleti része pedig az erdős sztyepp övben foglal helyet.
Növényföldrajzi jellegét döntően a Duna árterén, elsősorban a Szigetközben megtelepült, és sok hegyvidéki elemet rejtő ártéri ligeterdők (Pimpinello majoris-Ulmetum és Paridi quadrifoliae-Alnetum) alakították ki. Ezek a helyükre telepített nemes nyárasok egyhangú mesterséges ültetvényei miatt az utóbbi évtizedekben vészesen összezsugorodtak. A vízrendezés, a mocsarak lecsapolása megpecsételte a Hanság hajdan volt lápjainak sorsát. Az égeres láperdők, láprétek máig fennmaradt töredékei számos igen ritka, veszélyeztetett fajnak: fekete ribiszke (Ribes nigrum), babérfűz (Salix pentandra), molyhos nyír (Betula pubescens) nyújtanak menedéket, ezért különleges természeti értékeink.
A Fertő terjedelmes nádasai és szikesei a Hansággal együtt a Fertő–Hanság Nemzeti Park részei. Értékes lápterületek találhatók a Marcal völgyében is. Az egykor gazdag flórájú homokpuszták túlnyomórészt a homokfásítás áldozatául estek. Különleges érték a Bakonyszentlászló–Fenyőfő közt élő, egyedülálló, maradvány jellegű homokpusztai erdeifenyves (Festuco vaginatae-Pinetum). A flórajárás keleti peremén, Esztergom környékén található síklápok fő érdekessége az illatos hagyma (Allium suaveolens).
Jellegzetes flóraelemei
Az élőhelyek egyik csoportjára: a Győr és Komárom között nyomokban föllelhető meszes homokpusztákra, a löszhátakra (Pannonhalma és Ilak között, illetve Ravazd vidékén), a Sokorói-dombság lábának homoki gyepjein
a kontinentális, pannon–pontusi, pontusi és szubmediterrán elemek jutnak túlsúlyra.
A kontinentális flóraelemek közül jellemző: pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana), buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata), homokgyopár (Helychrisum arenarium), kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata). Pannon–pontusi, illetve pontusi fajok: homoki keserűfű (Polygonum arenarium), fényes poloskamag (Corispermum nitidum), homoki vértő (Onosma arenaria).
Szubmediterrán fajok: nyalábos kőhúr (Minuartia fastigiata), homoki habszegfű (Silene conica), szürke nyúlkapor (Trinia glauea).
A pusztai flóraelemek között feltűnik több endemikus faj, illetve alfaj is: homoki imola (Centaurea arenaria ssp. tausheri), kései szegfű (Dianthus serotinus), magyar csenkesz (Festuca vaginata), homoki fátyolvirág (Gypsophila arenaria), homoki varjúháj (Sedum hillebrandti).
Tájegységei Hanság (és Fertő)
A Hanság lefolyástalan, lápos medence. A Fertő mellékén hatalmas nádasok és szikesek húzódnak. A lecsapolások miatt az egykori gazdag lápvilágnak csak hírmondói maradtak fenn. A szikesek „eredetisége” nehezen értelmezhető, mivel a tó területe és vele a növénytársulások elhelyezkedése, el-, illetve kiterjedése mindig roppant változékony volt – és ebben egyaránt volt szerepe a természeti folyamatoknak és a vízkormányzásnak.
Ezeken a szikeseken a sótűrő fajok között nemcsak kontinentális, de irán-turáni jellegű, bennszülött flóraelemeket is találunk: sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus) sziksófű (Suada pannonica, Suada maritima) közönséges mézpázsit vagy sziki mézpázsit (Puccinellia distans - szin: Puccinellia limosa) fehér zsázsa (Lepidum crassifolium, a Fertő partján). Fűz- és égerlápokban: molyhos nyír (Betula pubescens), babérfűz (Salix pentandra), fekete ribiszke (Ribes nigrum), erdeifenyő (Pinus sylvestris) – kihalt tőzegmohák (Sphagnum sp.) – kihaltak Kiszáradó lápréteken: lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa), lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) – kihalt lisztes kankalin (Primula farinosa) – kihalt
Komáromi-síkság
A Kisalföld keleti részén elterülő síkságot túlnyomórészt meszes homok borítja. Jellegzetes növénytársulásai és növényfajai:
Meszes homokpuszták: méhbangó (Ophrys apifera), pókbangó (Ophrys sphegodes). Kiszáradó láprétek: illatos hagyma (Allium suaveolens).
Rábaköz és Marcal-medence
A Rába és a Marcal fiatal öntésterületének jellegzetes növénytársulásai:
keményfaligetek, gyertyános–tölgyesek;
jellegzetes növényfajai:
berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), tavaszi tőzike (Leucojum vernum).
Szigetköz és Csallóköz
A Bécsi-kapun át a Kárpát-medencébe lépő Duna szerteágazik, és a Kisalföld süllyedő medencéjében lerakja hordalékát. Ez a kavicsos-homokos hordalék építi fel a Szigetköz és a Szlovákiához tartozó Csallóköz hatalmas szigetvilágát.
A tájat egykor uraló keményfaligeteket (Querco–Ulmetum) a 20. században a talajvíz szintjének emelkedésével puhafaligetek (Salicetum albae–fragilis) váltották fel; előbbiek foltjai csak a magasabb térszíneken éltek túl. A keményfaligetek aljnövényzetében jellegzetes, a hegyvidékről levándorolt fajokat figyelhetünk meg: tüzes liliom (tűzliliom, Lilum bulbiferum), fehér sás (Carex alba) békabogyó (Actaea spicata) A puhafaligetek növényzetében is előfordulnak az Alpokból a Duna mentén levándorolt fajok: hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica), csermelyciprus (Myricaria germanica), sugárkankalin (Primula elatior), havasi ikravirág (Arabis alpina), hölgy estike (Hesperis matronalis).
Jellegzetes növénytársulásai és növényfajai:
Alacsony árterek bokorfüzeseiben és puhafaligetekben: parti fűz (Salix elaeagnos), fekete ribiszke (Ribes nigrum), tavaszi tőzike (Leucojum aestivum), patakparti aggófű (Senecio fluviatilis), mocsári aggófű (Jacobaea paludosa); keményfaligetekben és gyertyános–tölgyesekben: árnyékvirág (Majanthemum bifolium), odvas keltike (Corydalis cava), medvehagyma (Allium ursinum), kónya vicsorgó (Lathraea squamaria), hóvirág (Galanthus nivalis), dunai csillagvirág (Scilla vindobonensis); száraz tölgyesekben: méhbangó (Ophrys apifera), légybangó (Ophrys insectifera), fehér sás (Carex alba).
A Fertő medencéjével lecsapolásáig összefüggött a Hanság (Hany) mocsárvidéke, amin kiterjedt égererdők (Thelypteridi–Alnetum) nőttek. Ma már csak néhány folton látható a csíkos éger (Alnus rugosa) cserjeszintjében a fekete ribiszke (Ribes nigrum) terjeszkedik, és alatta nagy ritkán még felfedezhető a lápi csalán (Urtica kioviensis)
Egyes szerzők az Arrabonicum flórajáráshoz sorolják az Ausztriához tartozó Bécsi-medence és a Csehországhoz tartozó Morvamező növényzetét is.
Ság hegy
A síkságból szigetként kiemelkedő Ság (279 m) növényzete nem a Kisalföldével, hanem a Dunántúli-középhegységével rokon.
Források
Az Alföld flóravidéke Növényföldrajz Rakonczay, 1996: Rakonczay Zoltán, Ambrus András: Szigetköztől az Őrségig: A Nyugat-Dunántúl természeti értékei, Budapest, 1996, fűzött
Kategória:Flórajárások Kategória:Magyarország növényvilága