thumb|250px|Eperfa (Morus nigra) termése. A képen még éretlen gyümölcsök vannak. thumb|250px|A közönséges füge (Ficus carica) éretlen termése.
Az eperfafélék (Moraceae) a rózsavirágúak (Rosales) rendjének egy családja.
Az eperfafélék lenyomatai a legújabb felfedezések szerint már a kréta időszaktól ismeretesek.
Elterjedésük
Mintegy 1500 fajuk főként trópusi és szubtrópusi területeken terjedt el; a mérsékelt övbe csak kevés taxon hatol be.
Megjelenésük, felépítésük
Közös sajátosságuk, hogy a parenchima alapszövetek tejjárataiban fehér színű tejnedvet halmoznak fel. Azon kevés növénycsalád (rajtuk kívül még kenderfélék, csalánfélék, szilfafélék, érdeslevelűek) közé tartoznak, amelyek tagjai bőrszövetük e célra megnagyobbodott sejtjeiben, az idioblasztokban cisztolitokat halmoznak fel.
Leveleik egyszerűek, pálhásak, általában szórtak és ép szélűek, olykor azonban tagoltak. A füge (Ficus) nemzetség fajainak nagy levele gyakran karéjos, sőt szeldelt is lehet.
Sugaras szimmetriájú virágaik kicsik, egyivarúak, többnyire egylakiak, de olykor a kétlakiság is megjelenik. A virág takarórendszere egyszerű: csészeszerű lepel vagy teljesen hiányzik. A családra jellemzők az érdekes virágzatok és terméságazatok. A termés aszmag vagy csonthéjas, de bonyolult terméságazat is lehet.
Életmód
A családban sokféle életformájú növény előfordul: hatalmas támasztógyökeres óriásfák, közismert fák és cserjék, félcserjék és liánok. A szent fügefa (Ficus religiosa) esőerdei óriásfákon epifitonként kezdi életét, léggyökereket ereszt a földbe, majd megvastagodva megfojtja a gazdanövényt, és önállóan folytatja életét. A legenda szerint Buddha egy ilyen fügefa alatt világosodott meg – innen a neve.
Felhasználásuk
A fehér eperfát (Morus alba) sokáig a selyemhernyók táplálására ültették. Magyarországra Kínából telepítették be, termését fogyasztják. Régebben az alföldi tanyák és szőlők tipikus fája volt.
Ismert és kedvelt gyümölcsöt terem a közönséges füge (Ficus carica) is. Ez a mediterrán területeken elterjedt cserje vagy kisebb fa nálunk életfeltételeinek határán él. Hazánkban is ültetik a papíreperfát (Broussonetia papyrifera) és a narancseperfát (Maclura pomifera).
Számos fikuszfaj (Ficus elastica, Ficus benjamina stb.) kedvelt szobai dísznövény.
Trópusokon termesztett haszonnövény az ehető termésű kenyérfa (Artocarpus altilis).
Az egyiptomi múmiák koporsóit a szikomorfa (Ficus sycomorus) fájából készítették.
Rendszerezésük
Az eperfafélék 5 nemzetségcsoportra oszthatók: Artocarpeae, Moreae, Dorstenieae, Ficeae és Castilleae. Ezek a nemzetségcsoportok a nagy, morfológiailag sokrétű és földrajzilag is széttagolt Moreae kivételével monofiletikusak.Zerega et al. (2005), Datwyler and Weiblen (2004) A csoportok molekuláris analízise alapján a Moraceae valószínűleg 73-110 millió évvel ezelőtt (mya) divergált.Zerega et al. (2005) Az eperfafélék filogenetikai-molekuláris elemzése arra is utal, hogy ellentétben azzal a hagyományos elképzeléssel, amely szerint a kétlakiság fejlődött ki az egylakiságból, a Moraceae családban a kétlakiság a primitív állapot, amiből az egylakiság (legfeljebb) négy különböző alkalommal kifejlődött.Datwyler and Weiblen (2004)
Nemzetségcsoportok és nemzetségek
Artocarpeae: kenyérfa (Artocarpus), Batocarpus, Clarisia, Hullettia, Parartocarpus, Prainea, Treculia; Castilleae Antiaris, Antiaropsis, Castilla, Helicostylis, Maquira, Mesogyne, Naucleopsis, Perebea, Poulsenia, Pseudolmedia, Sparattosyce; Dorstenieae Bosqueiopsis, kenyérdiófa (Brosimum), Dorstenia, Helianthostylis, Scyphosyce, Trilepisium, Trymatococcus, Utsetela; Ficeae egyetlen nemzetséggel: füge (Ficus); Moreae Bagassa, Bleekrodea, papíreperfa (Broussonetia), Fatoua, Maclura, Milicia, eperfa (Morus), Sorocea, Streblus, Trophis.
Jegyzetek
Források
Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan Urania Növényvilág II. – Magasabbrendű növények I. Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompendiuma, JATE Press 1994 Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényrendszertan Kempelen Farkas digitális tankönyvtár 23. A csalánvirágúak rendje Kenyérfa Artocarpus odoratissimus (2005): Biogroegraphy and divergence times in the mulberry family (Moraceae). Molecular Phylogenetics and Evolution 37(2): 402-416. doi|10.1016/j.ympev.2005.07.004 PDF full text Plantárium: Sejttan – cisztolit
Kategória:Növénycsaládok