bélyegkép|250px|Nembrotha cristata bélyegkép|250px|Pteraeolidia ianthina bélyegkép|250px|Flabellina iodinea bélyegkép|250px|Diaphorodoris olakhalafi

A csupaszkopoltyús csigák vagy tengeri házatlan csigák (Nudibranchia) a csigák (Gastropoda) osztályának egyik alrendje több mint 3000 ismert fajjal. Nevüket a latin nudus (csupasz) és a görög brakhia (kopoltyú) szavak összetételéből alkották meg.

Előfordulásuk A csupaszkopoltyús csigák vagy tengeri házatlan csigák a világ minden óceánjában elterjedtek, leginkább a trópusokon és a mérsékelt övben.

Megjelenésük

Hosszuk legfeljebb 30 cm. Bőrük az álcázó, illetve figyelmeztető jelleggel gyakran szemölcsös, illetve színpompás, tarka. A tollas kopoltyúkat szabadon mozgatja a víz. Fogókarjuk (rhinopora) általában kettő vagy több pár van; ezek a közeli zsákmány által kibocsátott ingereket veszik fel. Egyes fajoknak fonalszerű hátfüggelékei (cerata) nőnek. Ezek az elsatnyult kinövések a belsőségek nyúlványait tartalmazzák, és a végükön csalánsejt van, amit a csiga támadójára lövellhet. Gyakran olyan sok belőlük, hogy a csiga úgy néz ki, mintha szőrös lenne. A legtöbb csupaszkopoltyús csiga mérgező állatokat eszik, és felveszi azok méregsejtjeit, így védekezik a ragadozók ellen. Az úszó Glaucus atlanticus faj bátran megtámadja a portugál gályákat, hiszen meglehetősen ellenálló a más állatokat megbénító mérgükkel szemben. Néhány tengeri házatlan csiga puha testét a csontváz szerepét átvevő mésztűk erősítik. Szájszervük két lemezkéből áll; ezek egymáshoz dörzsölésével őrlik fel a zsákmányt.

Életmódjuk

A csupaszkopoltyús csigák 1-2 évig élnek; többségük a part közelében, de az árapály zónája alatt; sok faj a korallzátonyokon, mások a homokos partszakaszokon. Egyes fajok 1,5 kilométer mélyre is lehatolnak.

A tengeri táplálékláncban egyszerre vesznek részt mint ragadozók és mint zsákmányállatok. A ragadozó fajok főként korallokat, szivacsokat, tengerirózsákat vagy halakat esznek; ragadozói más halak, tengeri teknősök, tengeri pókok, tengeri csillagok.

A kifejlett állatok úszkálnak vagy a tengerfenéken másznak. A lárvákat az áramlatok sodorják magukkal. Némelyik faj húsevő, a többi moszatot eszik, néhány pedig olyan korallokat, amelyek apró növényeknek adnak otthont. A növények a hosszú, lapos hátfüggelékekbe kerülnek, és mivel ezekbe elég napfény jut be, tovább élnek a csigában. A növények által termel szerves anyag nagy részét a csiga hasznosítja.

Bár a tengeri házatlan csigák hímnős állatok, a sekély vízben időnként kölcsönösen megtermékenyítik egymást. A párzási időszak tavasszal és nyáron van. Az állat kocsonyás szalagokban rakja le a peték tucatjait, akár ezreit.

Némileg veszélyezteti őket a tengerek szennyezése és a hajózás. Mivel azonban az ember semmire sem használja őket, olyan ütemben szaporodnak, hogy állományaik valószínűleg állandóak maradnak.

Különös tulajdonságuk 2013 februárjában jelentették, hogy ezek egyik fajtája, a Chromodoris reticulata, más néven Goniobranchus reticulatus közösülés után elveszti nemi vesszőjét, ami 20 perccel közösülés után leszakad és az állat ideiglenesen impotenssé válik. A nemi vessző azonban már néhány óra múlva ismét nőni kezd. Harriet Arkell 2013. február 13-án jelentette a MailOnline Internet újságbanhttp://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-2277954/Japanese-scientists-discover-sea-slugs-RE-GROW-penis-old-drops-sex.html Daily Mail on-line: Sea slugs have a disposable penis that drops off after sex… then they grow another one, say astonished scientists. Tengeri csigák leváltható nemivesszővel rendelkeznek, amit közösülés után levedlenek, majd újat növesztenek - Ezt jelentik a meglepett kutatók (fénykép és videó) A meglepő hírt, amit japán kutatók fedeztek fel és az angliai Royal Society Journal Biology Letters-ben közöltek. Ez nagy meglepetést keltett, mert, bár olyan lények, amelyek nemi vesszőjüket levedlik már ismeretesek, de olyanokat, amelyek képesek újat kinőni még soha senki se látott.

A kutatók, az Osaka City University (Osaka-i Városi Egyetem) és a Tokyo Nihon University (Tokio-i Japán egyetem) közös kutató csoportja, Ayami Sekizawa vezetése alatt az Okinawa tengerpartjához közeli korall szigeteket látogatta meg az ott élő házatlancsigák megfigyelése és megmintázása céljából. A csigák 24 órán keresztüli megfigyelése alatt átlagban háromszor közösültek és minden alkalom új hímvessző növesztésével járt. A csigák belsejében egy különös spirális testrészt figyeltek meg, ami csak közösülés után jelenik meg és amiről Ayami Sekizawa azt a magyarázatot adta, hogy az új hímvessző ebből nő ki.

Rendszerezés

Az alrendbe az alábbi alrendágak, öregcsaládok és családok tartoznak:

Anthobranchia alrendág (Férussac, 1819) Doridoidea öregcsalád (Rafinesque, 1815) Actinocyclidae Aldisidae Archidorididae Asteronotidae Baptodorididae Cadlinidae Díszes csillagcsigák (Chromodorididae) Conualeviidae Dendrodorididae Discodorididae Dorididae Geitodorididae Halgerdidae Hexabranchidae Homoiodorididae Iduliidae Kentrodorididae Mandeliidae Phyllidiidae Platydorididae Rostangidae Doridoxoidea öregcsalád (Bergh, 1900) Onchidoridoidea öregcsalád (Alder & Hancock, 1845) Polyceroidea öregcsalád (Alder & Hancock, 1845) Cladobranchia alrendág (Willan & Morton, 1984) Aeolidioidea öregcsalád (J. E. Gray, 1827) Arminoidea öregcsalád (Rafinesque, 1814) Dendronotoidea öregcsalád (Allman, 1845) Metarminoidea öregcsalád (Odhner in Franc, 1968)

Jegyzetek

Források

New World Encyclopaedia: Nudibranch

Kategória:Hátulkopoltyúsok Kategória:Puhatestűalrendek