Tristan da Cunha vulkanikus szigetcsoport, illetve annak főszigete a dél-Atlanti-óceánon, 2816 kilométerre Dél-Afrikától és 3360 kilométerre Dél-Amerikától. Tristan da Cunha legmagasabb pontja: Queen Mary's Peak, 2062 m. Egyetlen települése és egyben székhelye, Edinburgh of the Seven Seas, a világ legelszigeteltebb lakott településének számít, a legközelebbi falu kilométerre északra, Szent Ilona szigetén van.
Fekvése Tristan da Cunha a következő szigetekből és szigetcsoportokból áll: Tristan da Cunha (fősziget) () (terület: 98 km²) Inaccessible-sziget () (terület: 14 km²) Nightingale-szigetek (terület: 3,4 km²) Nightingale-sziget () (terület: 3,2 km²) Middle-sziget (terület: 0,1 km²) Stoltenhoff-sziget (terület: 0,1 km²) Gough-sziget () (Diego Alvarez) (terület: 91 km²) Földrajza A fősziget egy 2062 méter magas, 11 kilométeres átmérőjű kör alaprajzú vulkáni kúp. Oldalai meredekek, speciális felszerelés nélkül csak néhány helyen lehet rá felkapaszkodni. A kúp tövénél másodlagos vulkáni kitörések nyomán kisebb platók keletkeztek. A legnagyobb sík terület 6 kilométer hosszú és 600 méter széles. Itt élnek a sziget lakosai az Edinburgh of the Seven Seas nevű faluban, amit általában csak „a településnek” neveznek. Éghajlata hűvös, viharos, csapadékos, de igazán hideg soha nincsen. A növényzet ezért szinte szubtrópusi. A fauna viszont az Antarktisz „közelsége” miatt szubarktikus, fókák, pingvinek, albatroszok élnek a szigeten. Több endemikus, röpképtelen madárfaj is kialakult az elszigeteltség körülményei között. bélyegkép|jobbra|250px|Tristan da Cunha fő szigetének műholdas képe Története A szigetcsoportot Tristão da Cunha portugál admirális fedezte fel 1506-ban, partraszállását azonban a viharos tenger nem tette lehetővé. Az Atlanti-óceán viharainak gyakran kitett, lakatlan szigetcsoportot elsőként 1767-ben francia hajósok térképezték fel. Első állandó lakosa és egyben tulajdonosa, az 1810-ben idetelepedett amerikai Jonathan Lambert volt, akinek 1812-ben bekövetkezett halálát követően 1816-ban Nagy-Britanniához csatolták. A Szent Ilona szigeten száműzetésben élő Bonaparte Napóleon őrzésére az angolok helyőrséget telepítettek Tristan da Cunha szigetre, de a száműzött 1821-ben bekövetkezett halálát követően a helyőrséget áthelyezték, csak néhány telepes, William Glass és felesége valamint két társa maradtak a szigeten. Lakóinak száma 1897-ben 64-re, 1909-ben 95-re emelkedett.
Közigazgatás bélyegkép|jobbra|250px|Edinburgh of the Seven Seas Közigazgatásilag Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha brit tengerentúli terület autonóm része.
Gazdaság A helyi lakosság halászatból (pl.: a legjobbnak tartott languszta, Jasus paulensis, mely a címerében is szerepel), és hajójavításból él, valamint jelentős bevétele származik a bélyegkibocsátásból. A lakók önellátásra rendezkedtek be.
Demográfia A szigetek népessége 271 fő, őseik az Egyesült Királyságból, Hollandiából, az Amerikai Egyesült Államokból és Olaszországból származtak.Genealogy and genes: tracing the founding fathers of Tristan da Cunha, European Journal of Human Genetics Legnépesebb város (egyben az egyetlen település): Edinburgh of the Seven Seas. A lakosok 2003-ig összesen 7 családnevet viseltek (Glass, Hagan, Repetto, Lavarello, Swain, Green, Rogers), a kb. 80 család rokona egymásnak.
Vallások Legfőbb vallások az anglikán és a katolikus kereszténység.
Nyelvek Hivatalos nyelv az angol.
Népsűrűség A szigetcsoport népsűrűsége 1,3 fő/km².
Közlekedés Egyetlen kikötő létesít kapcsolatot a külvilággal.
Jegyzetek
Források Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz (Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004)
További információk Képek Képek
Kapcsolódó szócikkek A Brit-szigetek terminológiája
Kategória:Brit tengerentúli területek Kategória:Szent Ilona Kategória:Az Atlanti-óceán szigetcsoportjai