Glorenza (németül Glurns) egy kisváros Olaszország Trentino-Alto Adige régiójában, Bozen–Bolzano autonóm megyében, a Vinschgau területén. Egyike az Alpok legkisebb városainak. A város fő látnivalója épen megmaradt középkori városfala. Ez osztja Glorenzát az úgynevezett Belső- és Külső Városra.
Története Glurns már a római időkben közlekedési comópontnak számított, mivel a Via Claudia Augusta haladt át rajta, valamint ehhez hasonlóan egy kereskedelmi út a távoli Svájc felé. Az első település, Glurns falu, a mai város nyugati részén alakult ki, az Etsch- híd és a Malsi-kapu közti részen. Az első írásos források 1163-ból származnak. A név: Glurnis, Clurne, Clorno, avagy Glurens vor-rőmisch, illetve rétoromán hagyományra utal és mogyorót, illetve égerfát jelentett. Az olasz Glorenza név a 20. század mesterséges névalkotása.
1227-ben épült fel első temploma (Pfarre), amely Chur érsekének felügyelete alá tartozott. A szomszédságában a tiroli tartományúr is létesített egy települést (körülbelül a mai Laubengasse helyén), amelyet már 1294-ben mint „burgum”-ot (megerősített hely) jegyeztek. 1291-ben II. Meinhard vásárjogot adományozott, 1294-ben a münsteri (müstairi) Bartholomeus-marktot (vásár) Gürnsbe telepítették át.
Glurnst, mint „város”-t, első ízben 1304-ben említik. A városnak Tirol és Svájc közelségéből adódó szerencsés elhelyezkedése miatt piaca, illetve vásárjai hamarosan nagy hírnévre és jelentőségre tettek szert. A tartományúr a városnak tízéves adómentességet biztosított, s ezen idő alatt a város profitált a beszedett útadókból és az árumegállítási jog jövedelméből. (A „Niederlagsrecht”, azaz árumegállítási jog értelmében az átutazó kereskedők kötelesek voltak áruikat a város piacán vásárlásra felajánlani.) Elsősorban a tiroli Hallból származó sóval kereskedtek, de ehhez társultak még a felső-itáliai déligyümölcsök, a bor, valamint vas- és fémárúk, továbbá fűszerek is.
Egy 1233-beli tartományúri rendelet értelmében Glurns lett székhelye a teljes Felső-Vinschgaunak. Egy kuriózum is származik ebből a törvénykezésből: a bárddal kivégzett elítélteket a részükre készenlétben tartott ládában (Ausztriában „Polster”-nek nevezték) elvitték egy a Glurnstól nyugatra fekvő kis hegyi temetőbe, amelyet még a mai napig is „Polsterhof”-nak neveznek.
Glurns 1423-ban a tiroli városok közt a 18. helyet foglalta el.
Az 1499. május 22-i Glurnshoz közeli calveni csata során az itt állomásozó császári csapatokat a Hármas szövetségnek egy csapatának az általuk végrehajtott bekerítő manőverrel sikerült megsemmisíteni. Az akció befejezéseként a harcoló csapatok felgyújtották a várost és a lakosságot is kegyetlenül meggyötörték.
Az újjáépítés során a város mindkét részét azzal a városerődítménnyel vették körül, amely ma is látható. A tervet a főtervező és erődítményépítő Jörg Kolderer készítette. 1528-ban I. Ferdinánd császár város-címert adományozott Glurnsnak. Az erődítési munkálatok azonban csak 1580 körül fejeződtek be.
Körülbelül ettől az időtől számítható a város gazdasági visszaesése. A kereskedelmi utak megváltoztak, elsősorban az Eisack-völgyben fekvő Bozen fejlesztésének privilegizálása miatt, mert így a régi kereskedelmi utak tevékenységet megsemmisítették. Az új városi erődítmény stratégiai jelentőségének megfelelően aztán a 17. században egy újabb fejlődési időszak kezdődött. A haditechnika fejlődésével párhuzamosan a városi erődítményt is átalakították és ezzel stratégiailag újra értékessé vált. Ez az erődítmény a harmincéves háború során a környéken portyázó zsoldosoktól megvédte a város lakosságát. Úgy tartják, hogy az 1635-ben is erre portyázó magyarok hozták a városra a kiütéses-tífuszt.
250px|jobbra|thumb|nyugati városkapu
Glurns sokszor leégett és sokszor újjáépült. Valamikor 1664-körül teljesen megsemmisült. 1732. január 5-én 89 ház és istálló (háziállatokkal), 5 lakossal vált a tűz martalékává. Ugyancsak sokszor vált a város az Etsch folyó áradásának áldozatává is.
1799. március 25-én az őrizetlenül hagyott városba bevonultak a francia csapatok. Ez ugyancsak a város kirablásával és tönkretételével járt együtt. Ebből az eseményből nyolc polgári halottról is megemlékezik a hagyomány.
A 19. században a hajdani kereskedőváros mezőgazdasági településé alakult át. Öröklődések során aztán a földrészletek olyannyira elaprózódtak, hogy a lakosság megélhetését már nem tudták biztosítani. Egyes lakosok megélhetésüket mint „Karrner”-ek (vándorkerekedők) kényszerültek megszerezni, ami azt jelentette, hogy árucikkeiket (déligyümölcsök, délszaki gesztenye, meg háztartási eszközök északról) egy „Karren”-en (kordén, taligán) vitték magukkal. Már a 17. század második felétől számtalan gyermek , mint Schwabenkinder, vándorolt február végén, vagy március elején Németországba, vagy Svájcba, ahol „egy új ismerős” – többnyire fizetség nélkül – (eltartásért) dolgoztatott velük. Ennek a helyzetnek csak az első világháború vetett véget.
1855. június 16-án a Felső-Vinschgau-i Haider-tó vize árasztotta el a várost. A város kárára az 1906-ban megnyitott Vinschgau-vasút (Vinschgerbahn) elkerülte Glurnst, így nem közvetlenül, hanem csak a szomszédos Malson keresztül kapcsolódott hozzá, s így ez sem hozott gazdasági fellendülést a városnak.
Az első világháborút követően Gurns Olaszországhoz került, de a gazdasági körülményekben ez sem hozott változást. A város hajdani jelentőségének feledésbe merülését demonstrálja az is, hogy a közigazgatás is a szomszédos Schlandersbe került.
Először az 1970-es évektől kezdve - több egyetemista és főiskolás kezdeményezésére - megindult a város átfogó felújítása és revitalizációja, amely csupán az első lépést képez a sértetlen festői városképnek, mint idegenforgalmi attrakciónak (célárunak) a turisztikai értékesítéséhez.
250px|center|thumb|Városközpont
Templomok Néhány méterre a városfalaktól délre futó Etsch folyó túlpartján, a Tauferer kaputól nyugatra található a Szent Pankráciusz templom. A késő gótikus építmény tornyát barokk hagymasisak díszíti. A templom egy korábban, a 13. században épült, ugyanitt álló istenháza helyén létesült 1496-ban. Egy újszövetségi motívumot feldolgozó freskója 1496-ra datált. 1965-ben az ősi késő gótikus stílusban kialakított templombelsőt restaurálták. Az 1496 körül készített, mellékoltár mellett látható a Szent Anna látogatása témájú freskó. Egy 1440 körülre datált pietá szoborcsoportot ünnepnapokon a bal oldali mellékoltár mensájában állítják fel. A kórus üvegablaka (1893 körüli) Krisztus születését, keresztre feszítését és feltámadását ábrázolja. A kórustérben levő homokkő-reliefet Jörg von Lichtensteinnek tulajdonítják.
Közlekedés Glurns több fontos alpesi útvonal kereszteződésében fekszik: a Reschenpaß Észak-Tirol felé az Ofenpaß a svájci Engadin felé a Stilfersjoch Olaszország (Lombardia) felé. az Umbrail-hágó (Umbrailpass), a Stilfser-hágón át Olaszországba
A város mintegy 1 km-re van Mals vasútállomásától, amely a 2005 óta ismét működő Vinschgerbahn megállója, ezáltal Gurns összeköttetésben van az olasz országos vasúthálózattal.
Rendezvények Bartholomeus- vásár és parasztpiac augusztus 24-én a városi főtéren Sealamork– Seelenmarkt nagy évenkénti vásár mindenszentekkor, amiben az egész város megmozdul (november 2.)
A város hírességei Paul Flora (*1922. június 29.) osztrák rajzoló, grafikus, karikaturista, illusztrátor
Képgaléria
Jegyzetek
Források
deus3.com: Stadtgemeinde Glurns, St. Pankratius www.geschichte-tirol.com: Glurns Tourismusverein
Irodalom Sebastian Marseiler: Glurns. Südtirols kleinste Stadt- Geschichte und Geschichten Tappeiner Verlag, Franz-Heinz Hye: Geschichte der Stadt Glurns. Eine Tiroler Kleinstadt an der obersten Etsch (Gemeinde Glurns, ISBN nélkül)
Külső képhivatkozások Glurns városközpont Glurns városközpont Glurns városközpont Glurns sgraffito városcímer Glurns templomtorony Glurns védőfal és bástya Glurns városcímer Glurns városkapu
Kategória:Bolzano autonóm megye települései