bélyegkép|jobbra|215px|2002-ben, Michael Schumacher 144 pontot szerzett a maximum 170-ből

1950-től a Formula–1-es bajnokságok indulásától kezdve minden évben egy egyéni világbajnokot avatnak. Minden versenyen (voltak nem világbajnoki futamok, melyeken nem adtak pontot) bizonyos helyezésekért meghatározott mennyiségű pontot adnak. Az év végén a legtöbb ponttal rendelkező versenyző lesz az az évi világbajnok. Holtverseny esetén a több győzelem, vagy ha az is megegyezik, akkor a több jobb helyezés rangsorol.

Új szezon kezdetekor természetesen minden versenyző 0 pontról és 0 győzelemről indul, előző évek eredményeit átvinni nem lehet.

A korábbi tervek szerint 2010-től az évad során legtöbb győzelmet szerző versenyző nyerte volna a világbajnokságot, az elért pontok holtverseny esetén, illetve a 2. helytől lefelé rangsoroltak volna. Végül elvetették az ötletet, a pontrendszert azonban megváltoztatták: a versenyek első tíz helyezettje kap pontot, a győzelem és a második helyezés között pedig nőtt a különbség. A jelenlegi pontozási rendszer 2010 óta van érvényben, ma az első tíz versenyző kap pontot. 2019-ben ez a pontozás kiegészült azzal, hogy a versenyben futott leggyorsabb körért is jár plusz egy pont, de csak akkor, ha a versenyző az első tíz között végez (korábban 1950-től 1959-ig járt pluszpont a leggyorsabb körért, de akkor még nem kötötték egyéb feltételhez).

Sok szezonban a versenyzőknek csak a legjobb eredményeiket adták össze év végén, például 1985 és 1990 között a versenyzők legjobb 11 eredményét vették csak figyelembe. 1988-ban a McLaren versenyzői uralták az évet. Prost 105, Senna 94 pontot gyűjtött össze, ám a szabály miatt mégis a nyolc futamot nyerő Senna lett a bajnok 90 ponttal, míg Prost így hét győzelmet és négy második helyet beszámítva 87 pontot szerzett.

Jim Clark 1963-ban és 1965-ben elérte a maximum 54 pontot, amikor a versenyzők 6 legjobb eredményét vették figyelembe, és Clark előbbi szezonban hétszer, utóbbiban pontosan hatszor győzött. Alberto Ascari 1952-ben szintén maximális pontszámot szerzett: hat futamot megnyert leggyorsabb kört futva, amiért akkoriban szintén pont járt, a világbajnokságba a legjobb négy eredmény számított. 1953-ban, amikor szintén négy eredmény számított az értékelésbe, ugyan megnyert öt futamot, de közülük csak hármon futott leggyorsabb kört, az egyiken ráadásul holtversenyben, így nem volt meg a maximális pontszáma.

A konstruktőröknek csak 1958 óta tartanak világbajnokságot. 1978-ig futamonként az adott konstrukcióval (kasztni+motor) legjobban szereplő versenyző helyezését vették figyelembe. A világbajnokságba számító futamok száma megegyezett a versenyzőkével, de előfordulhatott, hogy egy adott helyezés csak a versenyző vagy csak a konstruktőr pontszámába számított bele. 1979 óta a csapatok két versenyzőjének a pontjait összeadják, minden futam eredménye számít. Az a csapat lesz a konstruktőri bajnok, amelynél a versenyzőinek pontjait összeadva a legnagyobb pontmennyiség gyűlik össze (az összeadás futamonként történik, így ha egy csapat leváltja a versenyzőjét, a távozó és az érkező pontszáma is számít. Ha pedig egy versenyző év közben csapatot vált, a pontjai megoszlanak a csapatai között aszerint, hogy melyiknek a színeiben szerezte őket).

2002-ben Michael Schumacher minden versenyen dobogós lett (csak egy harmadik helye volt), és a maximális 170-ből 144 pontot szerzett meg. A legdominánsabb konstruktőri bajnok 1988-ban a McLaren volt, 199 pontot szerzett a megszerezhető 240-ből, és 134 ponttal előzte meg a mögötte végzett csapatot. 2002-ben a Ferrari 221 pontot szerzett, annyit, mint az összes többi csapat együttvéve.

Pontozási rendszerek Szezon1.2.3.4.5.6.7.8.9.10.Leggyorsabb körLegjobb eredmények beszámításaJegyzetek1950–19538643214Konstruktőri bajnokságot 1950-től 1957-ig nem rendeztek.Az egyazon autón osztozó versenyzők között egyenlően osztották meg a pontokat, tekintet nélkül arra, hogy hány kört tettek meg ténylegesen.19548643215Az 1954-es Formula–1 brit nagydíjon hét versenyző futotta meg ugyanazt a leggyorsabb kört, így 0,143 pontot kapott mindenki.1955–19578643215Azok a versenyzők, akik több autón is osztoztak egy versenyen, csak a legjobb helyezésükért kaptak megosztott pontot.A közös autóval nevező versenyzők között akkor is egyenlő arányban osztották meg a pontokat, ha valamelyikük csak "elégtelen versenytávot" teljesített.Egyenlően osztották meg a pontot azon versenyzők között, akik azonos leggyorsabb kört értek el a versenyen. (Úgy fordulhatott elő, hogy a különbség a köridők között a mérhetőnél kisebb volt.)A következő nagydíjakon a Formula–2-es autók együtt versenyeztek a Formula–1-esekkel, de pontszerzésre nem voltak jogosultak: 1957-es Formula–1 német nagydíj 1958-as Formula–1 német nagydíj 1958-as Formula–1 marokkói nagydíj 1966-os Formula–1 német nagydíj 1967-es Formula–1 német nagydíj 1969-es Formula–1 német nagydíj19588643216Többé nem kaptak pontot a megosztott autóval induló versenyzők.A csapatok csak az adott nagydíjon legjobban szereplő versenyzőjük pontjait kapták meg a konstruktőri világbajnokságban.A leggyorsabb körért járó pontot csak a versenyző kapta meg, a csapata nem.1959864321519608643216Az 1960-as indianapolisi 500 futam eredménye csak a versenyzők értékelésébe számított, a konstruktőrökébe nem.196196432151961-ben a konstruktőri értékelésben továbbra is 8 pont járt a győzelemért.196296432151963–1965964321619669643215Azok a versenyzők, akik nem rangsorolták magukat (ti. nem teljesítették a versenytáv előre meghatározott hányadát), nem kaptak pontot akkor sem, ha az első hatban végeztek.19679643219(5 az első 6 versenyből, 4 az utolsó 5 versenyből)196896432110(5 az első 6-ból, 5 az utolsó 6-ból)19699643219(5 az első 6-ból, 4 az utolsó 5-ből)197096432111(6 az első 7-ből, 5 az utolsó 6-ból)19719643219(5 az első 6-ból, 4 az utolsó 5-ből)197296432110(5 az első 6-ból, 5 az utolsó 6-ból)1973–197496432113(7 az első 8-ból, 6 az utolsó 7-ből)197596432112(6 az első 7-ből, 6 az utolsó 7-ből)A helyezésükért járó pontok felét kapták meg a versenyzők, ha a futamot a versenytáv háromnegyedének megtétele előtt leállították.1976–197896432114(7 az első 8-ból, 7 az utolsó 8-ból)19799643218(4 az első 7-ből, 4 az utolsó 8-ból)A konstruktőrök értékelésében az összes futam eredménye számított.198096432110(5 az első 7-ből, 5 az utolsó 7-ből)1981–1984964321ÖsszesAzoknak a csapatoknak a második versenyzői, akik hivatalosan csak egy autóval neveztek a világbajnokságra, nem voltak jogosultak pontszerzésre. Ez érintette Jo Gartnert (Osella) és Gerhard Bergert (ATS), akik 5.-6. helyen értek célba az 1984-es olasz nagydíjon, és Yannick Dalmast (Larrousse), aki 5. lett az 1987-es ausztrál nagydíjon. A nekik járó pontokat nem osztották ki a mögöttük végzett versenyzőknek.1985–1990964321111991–20021064321Összes2003–2009108654321Összes2010–2018251815121086421ÖsszesA 2014-es szezonban az év utolsó futamán elért helyezésekért kétszeres pontszám járt.2019–20242518151210864211ÖsszesA leggyorsabb körért járó pont megszerzésének feltétele – ellentétben az 1950-től 1959-ig alkalmazott pontozással – hogy a versenyző az első tíz hely valamelyikén (tehát eleve pontszerző helyen) végezzen, és az adott körben ne kövessen el büntetést érő manővert.2025–251815121086421ÖsszesVáltozik az F1-es pontszámítás 2025-ben! – hivatalos

Jegyzetek

Külső hivatkozások

Pontozasirendszer