A Dráva-sík Magyarország déli határvidékének egyik kistája, az Alföldhöz sorolt Drávamenti-síkság része, a Dráva folyó keskeny balparti völgysíkja. Területe 1143 km² – ennek nyugati része Somogy, keleti része, az Ormánság és a Pécsi-síkság Baranya vármegyéhez tartozik. Északi határa éles, teraszszerű, déli határa maga a Dráva folyó. A horvátországi része a Drávamellék.
Fiatal fejlődéstörténete
A kistájon a pleisztocén elején és közepén északról érkező vízfolyások rakták le hordalékukat. A Dráva-árok és a Drávamenti-síkság nem egységes szerkezetű árok, hanem kisebb részmedencék, illetve néha enyhén emelkedő felszínek együttese. A felszínen és a felszín közelében mindenütt holocén kori folyóvízi üledékek települnek; főként iszap.
Természetföldrajzi viszonyai
A Dráva-sík tökéletes síkság. A tengerszint felett 96–110 m-rel terül el, tehát teljes magasságkülönbsége mindössze 14 m. Átlagos relatív reliefe 2 m/km² – ez nyugaton magasabb egy kissé. A Dráva árterülete a Baranya vármegyei szakaszon erősen kiszélesedik, ezért a felszín több mint fele ártéri síkság; 35%-a alacsony ármentes síkság – ezt futóhomokkal fedett, enyhén hullámos síksági részek tagolják. Legjellemzőbb formái az elhagyott meanderek.
A terület nagy része a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik.
Vízrajza jobbra|200px|thumb|A Dráva folyása térképen jobbra|200px|thumb|A Dráva Vízvárnál
A Drávának ez a szakasza (Drávatamási és Old között) 75 km hosszú. Említésre méltó bal oldali mellékvizei: Korcsina-csatorna (38 km hosszú, 167 km² vízgyűjtővel). Gürü (11 km, 76 km²), Fekete-víz (76 km, 2021 km², de csak az alsó, Baranyahídvég alatti, 18 km-es szakasza tartozik a kistájhoz. Gordisai csatorna (7 km, 43 km²), Lánka-csatorna (25 km, 132 km2)
A terület mérsékelten csapadékos, vízfelesleggel. A Dráván tavaszelőn, a nyár elején és ősszel is lehet árvíz, amitől végig gátak oltalmazzák a bal parti árteret. A gátak mögötti terület belvizeit kb. 400 km csatornahálózat vezeti le.
A kistáj 24 állóvizéből 18 a Dráva holtága. Ezek felszíne összesen 150 ha, közülük a legnagyobb 24,5 hektáros. A három természetes tó együttes területe kb. 5 ha, a három víztározó felszíne összesen 137 hektár területű. A talajvíz mindenhol 2–4 m között található, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű, keménysége 15–25 Nk°. A folyó jellemző hordalékanyaga a homok és az iszapos homok.
A rétegvizek nyilvántartott mennyisége 1–1,5 millió m³/km². A 100 m alatti mélységekből az artézi kutak helyenként 500 l/perc feletti vízhozamokat is produkálnak a felső pannon korú folyóvízi üledékekből, de ezek hasznosítását korlátozza a nagy vastartalom. Felsőszentmártonnál 40 °C-nál melegebb hévizet tártak fel. A felszínközeli vizek nitrátosodása miatt több kis település vízellátása csak ideiglenes.
Éghajlata A kistáj éghajlatát alapvetően három hatás határozza meg, így időjárásában kontinentális, óceáni és mediterrán elemeket is megfigyelhetünk.
A fő elemek közül a kontinentális hatás érvényesül a legkevésbé. Ezek a hatások a bonyolult vízrajznak köszönhetően változatos mikroklímákat alakítottak ki. A terület alapvető éghajlata nyugaton mérsékelten meleg és nedves, keskeny, középső részen mérsékelten meleg és mérsékelten nedves, a legnagyobb, kelet felé eső részén pedig meleg és mérsékelten nedves.
A napsütés nyugat és délnyugat felé fokozatosan csökken: kisebb, mint az alföldeken. A hőmérséklet ingadozása ennél kisebb. A nyár kevésbé forró, a tél kevésbé zord, mint az alföldeken. A késő tavaszi és kora őszi fagyok ritkábbak.
A csapadék eloszlása kevéssé szeszélyes. Az uralkodó szélirány északi.
Az évi középhőmérséklet a nagyjából 10,5 °C. A tél enyhe, így a leghidegebb januári hónapban a középhőmérséklet mindenhol −1 °C fölött van. A legmelegebb júliusban a keleti részen 21-22 °C az átlagos középhőmérséklet.
Az átlagos évi csapadék összege a terület nyugati részén 800 mm-hez közeli; kelet felé 700 mm-re csökken; az éves változékonyság igen jelentős. A legtöbb csapadék május-július között esik. A legesősebb hónap általában a május, a legszárazabb pedig a január és a február.
A tenyészidőszak 250 nap körül alakul. Az első fagyos nap rendszerint október végén köszönt be; az utolsó fagyos tavaszi nap április 5. környékén szokásos. A vegetációs időszakban mintegy 420–440 mm csapadék hullik. A több esőnek köszönhetően a meleg nyár ellenére is kedvező a vízellátottság: az évi átlagos vízhiány 75 mm körüli. Hó is viszonylag sok hull; telente 35-40 hótakarós napra számíthatunk. Az ariditási index 0,94–0,96. Az átlagos középhőmérséklet a teljes vegetációs időszakra számítva eléri a 17,5 °C-ot.
A Dráva-sík talajai A kistáj legnagyobb részén folyóvízi üledékeken kialakult talajokat találunk; a Dráva meandereinek sorozatos kialakulása és lefűződése következtében az egyes típusok többnyire szórtan, mozaikos foltokban helyezkednek el. Másodlagos jelentőségű a holtágak antropogén feltöltése, valamint a kiszáradó felszíneken kialakult defláció. A talajok fejlődésére jelentős hatást gyakorol a talajvíz szélsőséges, a folyóhoz igazodó ingadozása. A Dráva közelében a humuszosodás, kifejlődését a rendszeres hordalékborítás akadályozza, ezért itt magasabb humusztartalmú területek csak a mélyvonulatokban találhatók.
A talajképző üledék a Dráva árterén döntően iszapos vályog, homokos vályog és homok. A mélyebben fekvő részeken agyagos vályog és iszapos-agyagos vályog is előfordul. Jellemző, hogy a mélyebben fekvő részeken az iszapos fedő vastagabb. A folyótól távolodva egyes részeken az agyagos, máshol a homokos jelleg erősödik.
A terület talaja a genetikai és talajföldrajzi osztályozási rendszerben az alábbi fő típusokba sorolható (jellemző előfordulásokkal):
öntéstalajok – végig a Dráva mentén: nyers öntéstalajok a hordalékkal rendszeresen elborított részeken, humuszos öntéstalaj a régóta el nem öntött területeken (a humusztartalom 2% alatt marad, a humuszos réteg vékony); réti talajok – a folyótól távolabb, barna erdőtalajok – a Drávától távolabb, inkább Somogyban, homoktalajok – a somogyi részen, láptalajok – holtmedrek partján, vizenyős részeken, ritkán, váztalajok – csak néhány kisebb folton.
Helyenként kétrétegű öntéstalajok is előfordulnak. A nyers öntéstalajok döntő része mára az ármentesítés és a földművelés hatására öntés réti talajjá alakult.
A talajok vízgazdálkodása az aránylag sok és kedvező eloszlású csapadék miatt is viszonylag jó – kivéve a kis területen előforduló homoktalajokat és az elenyésző arányú váztalajokat. A talajok nagy többsége jól vagy közepesen víznyelő és vízvezető, nagy vagy közepes vízraktározó képességű.
A talajok szervesanyag-készlete többnyire közepes (100–200 t/ha), a folyótól távolabb és inkább a somogyi részeken néhol kicsi (50–100 t/ha). A termőréteg vastagsága a váztalajok és az erodált részek kivételével több mint 1 méter. A talajok mészellátása heterogén: a somogyi részek talaja általában savanyú vagy gyengén savanyú, a baranyai szakaszán viszont a talaj általában már a felszíntől karbonátos, a gyengén savanyú részek ritkábbak.
Növényzete
jobbra|150px|thumb|Mocsári kockásliliom jobbra|150px|thumb|Gyapjas gyűszűvirág jobbra|150px|thumb|Békaliliom
A terület a zárt tölgyes övbe tartozik, de természetes növényzetének elsöprő többségét mezőgazdasági kultúrák helyettesítik. A természetes(hez közeli) növénytakaró hellyel-közzel csak a vízfolyások (egy része) mentén maradt meg: a síkságot zöld szalagokként tagolják a Dráva és a lefűződött holtágak mentén növő galériaerdők; ezek a Duna–Dráva Nemzeti Park részeiként védett természetvédelmi területek.
Növényzete alapján a Dráva-sík – pontosabban, a teljes Drávamenti-síkság a közép-európai flóraterület Pannonicum flóratartományának alföldi flóravidékéhez tartozik; ezen belül egyes szerzők a dél-alföldi flórajárás részének tekintik, míg mások önálló, Dravense flórajárásként (Drávamenti flórajárás) különböztetik meg.
A Dráva-sík somogyi része egyrészt a Zákányi-dombsággal (Zákány-őrtilosi dombsággal), másrészt a Belső-somogyi homokvidékkel határos. A Zákányi-dombság meredek lejtőinek alján viszonylag könnyen meghúzható a két tájegység határa, és ezek növényzete is radikálisan különbözik (mivel a Zákányi-dombság az Illiricum flóratartomány szlavóniai flóravidékének őrtilosi flórajárása). Más a helyzet a pannóniai flóratartomány Praeilliricum flóravidékéhez sorolt homokvidékkel, ami felé a domborzat és a növényzet átmenete is többé-kevésbé folyamatos: a legnagyobb különbség, hogy a somogyi Dráva-ártérről szinte teljesen hiányzik a Belső-Somogyra (Somogyicum flórajárás) általánosan jellemző homokpusztai flóra és vegetáció. A Dráva-sík somogyi részén megjelenő, de Belső-Somogy homokvidékéről hiányzó, keményfás ligeterdőkben és gyertyános-tölgyesekben élő növények:
fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides), bókoló gyűrűvirág (Carpesium cernuum), kockás liliom (Fritillaria meleagris), hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica), magas szárú kocsord (Peucedanum verticillare), csermelyciprus (Myricaria gemanica), parti fűz (Salix elaeagnos) és a hamvas éger (Alnus incana).
A Dráva-sík baranyai részén is megjelenik, illetve gyakori számos olyan faj, amely a környező dombságokon hiányzik, illetve nagyon ritka. Ilyen növények: téli zsurló (Equisetum hiemale), ligeti szőlő (Vitis sylvestris), jerikói lonc (Lonicera caprifolium), gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata), fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides), bókoló gyűrűvirág (Carpesium cernuum), békaliliom (Hottonia palustris), kockás liliom (Fritillaria meleagris), nyári tőzike (Leucojum aestivum), kálmos (Acorus calamus).
Ide tartoznak még a Dráva mentén levándorolt dealpin elemek: hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica), magas szárú kocsord (Peucedanum verticillare), fehér acsalapu (Petasites albus) hamvas éger (Alnus incana).
Állatvilága
A kistáj nyugati része a Közép-dunai faunakerület illír faunakörzetének Dráva-menti faunajárásába tartozik. A Dráva-mente és az Eupannonicum faunajárás (Nagyalföld) határának a Matty-Máriagyűd vonalat tekintik; e vonal körül a Dráva-sík keleti része állatföldrajzi szempontból átmeneti tartomány, amiben keverednek az Eupannonicum és az Illiricum elemei.
Társadalom- és településföldrajz
Gazdaságföldrajzi viszonyai Leglényegesebb, hasznosítható nyersanyaga a kovácshidai tőzeg (0,5 M m³). A Drávához és mellékpatakjaihoz simuló, ármentesített felszínen igen egysíkú a gazdálkodás.
Források Áttekintés a Dráva alsó vízgyűjtőjének tájhasználatáról Dráva - Baranyai szakasz
Irodalom Kevey Balázs: A baranyai Dráva-sík gyertyános-tölgyesei, Natura Somogyiensis, 2007. 10. sz. 41–71. oldal Online hozzáférés Kevey Balázs: A baranyai Dráva-sík tölgy-kőris-szil ligetei, Natura Somogyiensis, 2007. 10. sz. 11–39. oldal Online hozzáférés Kevey Balázs - Tóth Viktória: A Baranyai-Dráva-sík fehér nyárligetei, Natura Somogyiensis, 2006. 9. sz. 47–62. oldal Online hozzáférés Wágner László: Adatok a Dráva-sík flórájához és faunájához, Paeonia: a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság értesítője, 2003. 1. sz. 57–60. oldal Kevey Balázs: Montán elemek a Baranyai-Dráva-sík erdeiben, Kitaibelia, 2001. (6. évf.) 2. sz. 299–321. oldal Dénes Andrea - Kevey Balázs - Ortmann-né Ajkai Adrienne - Pálfai László: A Dráva-sík védelmet érdemlő területei, A Janus Pannonius Múzeum évkönyve - Természettudományok, 1997. 41/42. évf. 5–12. oldal Dénes Andrea: Adatok a Dráva-sík flórájához, Botanikai közlemények, 1996. (83. évf.) 1-2. sz. 91–95. oldal
Kategória:Alföld Kategória:Magyarország földrajzi kistájai Kategória:Magyarország síkságai Kategória:Horvátország síkságai Kategória:Baranya megye földrajza Kategória:Somogy megye földrajza Kategória:Dráva