bélyegkép|263px|A szoborcsoport bélyegkép|jobbra|263px|A 20. század eleji állapot
A Rushmore-hegy (angolul: Mount Rushmore) az amerikai Dél-Dakota államban található. Eredetileg az őslakos sziúk szent helye volt, lakota neve Tunkasila Sakpe, azaz Hat Nagyapa.Milliárdokért sem mondanak le az őslakosok a Mount Rushmore-ról Telex, 2024. november 25. Később az Amerikai Egyesült Államok nemzeti emlékhelyet és szoborcsoportot épített a hegy egy részéből, ami 1927 és 1941 között (azaz 14 év alatt) készült el. A hegy oldalába négy nagy amerikai elnök arcmását vésték: az elsőt, George Washingtont, a harmadikat, Thomas Jeffersont, a tizenhatodikat, Abraham Lincolnt és a huszonhatodikat, Theodore Rooseveltet. (Az arcok sorrendben balról jobbra: Washington, Jefferson, Roosevelt, Lincoln) Az eredeti tervek szerint az alakokat derékig ábrázolták volna, de finanszírozási gondok miatt csak a jelenleg látható arcok készültek el.
A kezdetek Az emlékhely ötlete Doane Robinsontól, egy dél-dakotai történésztől származik. 1923-ban jött a gondolat, hogy a Tűhegyekből, amely a Fekete-hegyekben található, nagy vadnyugati hősök szobrait faragják ki, mint például William Frederick "Buffalo Bill" Codyt. John Gutzon Borglum (1867–1941), dán származású szobrász, aki a terveken dolgozott, úgy vélte, hogy sem a helyszín, sem az alakok nem megfelelőek. Az volt a véleménye, hogy egy ilyen monumentális vállalkozásnak országos jelentőségűnek kell lennie.
A munka bélyegkép|260px|Borglum korai modellje a tervezett kompozícióról 1936 körül Borglum az 1745 m magas Rushmore-hegyet választotta a mű kivitelezéséhez, finomszemcsés gránitja miatt. A megfelelő kőzet megtalálásához mégis több méternyi követ kellett lerobbantani. Roosevelthez, akinek a feje leghátrébb található, 37 m-t kellett faragni a sziklába. A munkálatok során mintegy 450 000 tonna követ hasítottak le a hegyről. A szobrász úgy döntött, egyenként készíti el a fejeket, nem pedig egyszerre dolgozik mindegyiken, mert így egymáshoz és a környezethez is illesztheti azokat. Borglum 1:12 méretarányú gipszmakettet készített. A fejek tetejére egy fokbeosztású lapot helyezett. Közepére egy forgatható acélrudat szerelt, ezen pedig egy letekerhető mérőón lógott, ezzel a szerkezettel jelölték ki a helyszínen a faragási területet. A szobrász ezt a műszert kijelölőmércének hívta, míg a munkásokat, akik ebben segítettek neki kijelölőknek.
Miután meghatározták a faragási területet, kirobbantották a sziklából a felesleges részeket. Az egész munka nagy részét dinamittal végezték, csak az apróbb részletekhez használtak fúrót. Ennek két fő oka volt. Az egyik, hogy a dinamittal könnyebben lehetett megalkotni az arcok fő vonásait, a másik, hogy a szikla tetejéről 70–80 m-es magasságban nagyon nehéz volt a légfúróval dolgozni.
A végeredmény A négy fej mindegyike 18 m magas, az orrok átlagban 6 m hosszúak. A szájak 5,5 m, a szemek pedig 3,5 m szélesek. Ahhoz, hogy az arcok ekkora méretben is ilyen jól mutassanak, óriási mérnöki tudás szükséges. Borglum nem sokkal műve befejezése előtt, 1941. március 6-án meghalt. Így sosem láthatta teljesen készen művét. A munkálatokat fia, Lincoln Borglum (1912–1986) fejezte be, aki már 15 évesen is segített apjának, kijelölőként.
A költségek megszaladása miatt felhagytak a szoboralakok tervezett felsőtestének megformázásával, egyedül a legelőrébb lévő Washington galléros öltözékét lehet felismerni, illetve kivehető még a jobb szélen helyet foglaló Lincoln bal kezének felső része, amit a tervek szerint ruhájának hajtókájára kulcsolt volna. A munka során keletkezett törmelék azóta is látványos kupacként terül el a dombormű alatt.
Indián szent hely Miközben a szoborcsoport a telepesek egyik nemzeti szimbólumává vált, az indián őslakosság számára a Fekete-hegyek a mai napig az egyik indián szent helynek számítanak. A sziú indiánok számára az 1860-as években kialakított rezervátumnak még részét képezték a Fekete-hegyek, egészen addig, míg az 1870-es években aranyat nem találtak ott, akkor az amerikai kormány leválasztotta a Fekete-hegyek egy részét a rezervátumról, köztük a későbbi szoborcsoportnak helyet adó hegyszakaszt is. Doane Robinson történész eredeti terve szerint az elnökök mellett amerikai pionírok és őslakos indián vezetők arcát is tartalmazta volna a szoborcsoport, de ezt későbbiekben elvetették. A sziú indiánok képviselői ezért a szoborcsoporttal kapcsolatban a mai napig a következő aggályokat fogalmazták meg: azon a területen készült, melyet utólag vett el tőlük az amerikai kormány; a Fekete-hegyek indián szent hely; a szoborcsoport azon telepes fehérek vezetőinek állít emléket, akik rengeteg indián haláláért felelősek. Az indián őslakosok képviselőinek nyomására 2012-ben az ENSZ emberjogi képviselői azt javasolták az amerikai kormánynak, hogy adják vissza az indián őslakosoknak a Rushmore-hegyet, benne az emlékművet, de ez eddig még nem valósult meg.http://www.pbs.org/wgbh/americanexperience/features/biography/rushmore-sioux/http://www.dailymail.co.uk/news/article-2140134/Mount-Rushmore-list-sacred-land-UN-says-returned-Native-Americans.html
Jegyzetek
Irodalom
Coutant, Arnaud (2014). Les Visages de l'Amérique, les constructeurs d'une démocratie fédérale. Mare et Martin (). French study about the Four Presidents, Life, presidency, influence about American political evolution. (Archived link)
Larner, Jesse (2002). Mount Rushmore: An Icon Reconsidered. New York: Nation Books. Taliaferro, John (2002). Great White Fathers: The Story of the Obsessive Quest to Create Mount Rushmore. New York: PublicAffairs. . The National Parks: Index 2001–2003. Washington, D.C.: United States Department of the Interior. .
Források Geographic.hu
További információk blikk.hu (2020) Milliárdokért sem mondanak le az őslakosok a Mount Rushmore-ról (telex.hu, 2024)
Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok hegyei, hegységei Kategória:Dél-Dakota Kategória:George Washington Kategória:Thomas Jefferson Kategória:Abraham Lincoln Kategória:Theodore Roosevelt