A kistáj nyugati része a Közép-dunai faunakerület illír faunakörzetének Dráva-menti faunajárásába tartozik. A Dráva-mente és az Eupannonicum faunajárás (Nagyalföld) határának a Matty–Máriagyűd vonalat tekintik; e vonal körül a Dráva-sík keleti része állatföldrajzi szempontból átmeneti tartomány, amiben keverednek az Eupannonicum és az Illiricum elemei.
Puhatestűek (Mollusca) Csigák (Gastropoda)
Folyóvízben élő fajok: rajzos csiga (Theodoxus danubialis), bödöncsiga (Theodoxus transversalis), Amphimelania holandri. Álló vagy lassan folyó vizekben, hullámtereken és holtágakban élő fajok: vízi korongcsiga (Anisus septemgyratus), magyar fialócsiga (Viviparus acerosus), fialócsiga (Viviparus contectus), nagy tányércsiga (Planorbarius corneus), májmételycsiga (Lymnaea truncatula), nagy mocsáricsiga (Lymnaea stagnalis), éles csiga (Planorbis planorbis), közönséges vízicsiga (Bithynia tentaculata). Iszaplakó fajok: folyamcsiga (Fagotia acicularis), pettyes csiga (Fagotia esperi). Füzesekben, nádasokban, tehát a holtágak mellett növő társulások jellemző fajai: selymes borostyánkőcsiga (Succinea putris), kis borostyánkőcsiga (Succinea oblonga), gombcsiga (Segmentina nitida), bábcsiga (Pupilla muscorum); ritkaság. Avarlakó, az ártéri erdők üde avarjában élő fajok: tüskés csiga (Acanthinula aculeata), bordás csiga (Vallonia costata), fényes orsócsiga (Cochlodina laminata), csillogó csiga (Oxychilus dralbarnceudi), félmeztelen csiga (Daudebardia rufa), óriás meztelen csiga (Limax cinereo-niger). Mezőgazdasági területek, gyomtársulásokban található ritkább fajok: kórócsiga (Helicella obvia), tejfehér csiga (Monacha cartusiana). Az üde talajú ártéri erdők elterjedt csigái: márványozott csiga (Helicigona arbustorum), kerti csiga (Cepea hortensis), éti csiga (Helix pomatia) pannon csiga (Cepea vindobonensis) – a szárazabb és melegebb helyeken.
Kagylók (Bivalvia)
Fontosabb fajok: festőkagyló (Unio pictorum), tompa folyamkagyló (tompa folyami kagyló, Unio crassus), tavikagyló (Anodonta cygnea), lapos tavikagyló (Pseudanodonta complanata) vándorkagyló (Dreissena polymorpha).
Megtalálható még: nagy borsókagyló (Pisidium amnicum) gömbkagyló (2 faj; Sphaerium sp.).
Ízeltlábúak (Arthropoda) Ikerszelvényesek (Diplopoda)
A Dráva-síkon két ritka faj is él: Polydesmus edentus, Polydesmus collaris.
Rákok (Crustacea)
A folyóban, annak holtágaiban és morotváiban számos rákfaj él.
Alsórendű rákok
Minden felszíni víztestben megtalálható egy vagy több fajuk.
Ágascsápú rákok (Cladocera)
Gyakoribb nemeik: Diaphanosoma, Daphnia, Bosmina.
Ritkább fajok: Bunops semrricaudana, Polyphemus pediculus.
Kagylósrákok (Ostracoda)
Gyakori fajok: Cypris pubera, Notodromas monacha.
Ászkarákok (Isopoda)
Hat, itt élő fajuk közül általánosan elterjedt a közönséges víziászka (Asellus aquaticus).
Tízlábú rákok (Decapoda)
A Dráva mentén általánosan elterjedt a kecskerák (Astacus leptodactylus). A szennyezés miatt egyre inkább eltűnik a patakokból és a vízfolyásokból a folyami rák (Astacus astacus).
Rovarok (Insecta) Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Főleg a terület szárazabb vidékein – az erdőszéleken, réteken, legelőkön, gátoldalakon fordulnak elő. Általánosan elterjedt családjaik: Phaneropteridae, Meconematidae, Tettigoniidae.
Kérészek (Ephemeroptera)
Az imágók többsége rövid életű. A lárvák a vízben vagy az iszapban élnek, többségük ragadozó, de van közöttük szerves törmeléket evő is. A Dráva mellől eddig összesen 25 faj került elő, közülük ritkaság: Raptobaptus tenellus, Oligoneuriella pallida, Epehemerella notata.
Szitakötők (Odonata)
A Dráva-sík szitakötő faunája igen gazdag. A vizek mellett mindenütt megtalálható: sávos szitakötő (Agrion splendens), levéllábú szitakötő (Platycnemis pennipes), gyakori légivadász (Coenagrion pulchellum), szép légivadász (Coenagrion puella), ritka légivadász (Coenagrion scitulum). A holtágak, morotvák mocsaraiban él: réti rabló (Lestes dryas), kisasszony szitakötő (Agrion virgo), foltos légivadász (Lestes barbarus), Szőrös karcsúacsa (Brachytron pratense), gyakori acsa (Aeshna affinis), sárgafoltos szitakötő (Somatochlora aenea), kétfoltú szitakötő (Ephiteca bimaculata), kék pásztor (Orthetrum coerulescens), vízipásztor (Orthetrum cancellatum), lassú szitakötő (Sympetrum depressiusculum), kisfoltos laposacsa (Libellula fulva), alföldi szitakötő (Sympetrum sanguineum), barnafoltos szitakötő (Sympetrum pedemontanum), sárgás szitakötő (Sympetrum meridionale), erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia), feketelábú szitakötő (Gomphus vulgatissimus) – védett faj, sárgalábú szitakötő (Stylurus flavipes) – védett faj. További védett fajok: díszes szitakötő (Coenagrion ornatum), közönséges acsa (Libellula depressa), négyfoltos acsa (Libellula quadrimaculata), útszéli szitakötő (Sympetrum flaveolum), erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia), tócsa szitakötő (Leucorrhinia caudalis), piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis).
Poloskák (Heteroptera)
Egyesek szárazföldön, mások vízben élnek. Szúró-szívó szájszervük van, és ezzel a többségük növények nedveit szívja ki, néhány kisebb csoportjuk pedig a zsákmány testfolyadékát. A Dráva-síkon mintegy háromszáz fajukat mutatták ki.
Magyarországon eddig csak innen leírt fajaik: Amblytylus albidus, Cryptostemma alienum, Dichypus pallidus, Dichypus constrictus, Calocoris sexguttatus, Capsodes mat, Criocoris nigripes, Orthotylus viridinervis, Psallus anaemicus, Psallus cerridis, Psallus pardalis, Strongilocoris luridus.
Fatetvek (Psocoptera)
A 26 magyarországi faj fele megtalálható a síkon. Értékes fajok: Neopsocopsis hirticornis, Ectopsocus briggsi, Peripsocus didymus.
Recésszárnyúak (Neuroptera)
Közel harminc fajk él a síkon. A hangyalesőket a Myrmeleon formicarius képvisel.
Bogarak (Coleoptera)
A Dráva-sík bogárvilágát csak töredékesen ismerjük.
Futóbogarak (Carabidae): kék futrinka (Carabus violaceus exasperatus), szegélyes futrinka (Carabus marginalis), Bembidion azurescens (hegyvidéki faj), Harpalus marginellus (hegyvidéki faj). az Amara saphyrea (balkáni faunaelem), Bembidion elongatum (balkáni faunaelem), B. dalmatinum latinum (balkáni faunaelem), Agonum angustatum (balkáni faunaelem), Trechus obtutus (atlanti faunaelem), Bembidion clarkii (atlanti faunaelem). Cincérek (Cerambicidae): barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) gátakon és a réteken él, fekete gyalogcincér (Dorcadion aethiops) gátakon és a réteken él, kis hőscincér (Cerambyx scopoli), darázscincér (Strangalia carnaria), pézsmacincér (Aromyia moschata), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), csőszcincér (Prionus coriarius), földicincér (Neodorcadion bilineatum). gyászos cincér (Dorcatipus tristis) – ritka Stenostola dubia – ritka. A csiborok (Hydrophilidae) ritka faja a Sphaeridium marginatum. A lemezescsápúaknak (Lamellicornia) mintegy száz faját írták le. Jól ismert csoportjaik: Lucanidae, Geotrupidae, Scarabaeidae, ezen belül: óriásbogarak (Dynastinae), Melolonthinae, Rutelinae, Cetoniina. A holyvák (Staphylinidae) harminckét faja került elő a Dráva mellől. Köztük: Ilyobates nigricollis, Ilyobates subopacus, Oxytelus fulvipes, Atheta aquatica, Alevonata rufocestacea, Ceranata ruficornis. A pattanóbogarak (Elateridae) ritka, hegyvidéki faja az Anostrius castaneus. Az ormányosbogarak (Curculionidae) mintegy 1400 magyarországi faja közül száznál többet a Dráva-síkon is leírtak. Az eszelények (Attelabidae) nyolc fajáról tudjuk, hogy itt is él. A pálcaormányosok (Brentidae) több mint két tucat faját erről a kistájról is kimutatták.
Tegzesek (Trichoptera)
Nedves területeken, mocsarak, patakok, folyók mentén élnek, mint a vizes élőhelyek állapotának természetes indikátorai. A Drávában 104 fajukat találták meg: ez a magyarországi tegzes fajok több mint fele. drávai tegzes (Platyphylax frauenfeldi) – endemikus faj. Ritka, védett fajok: Rhyacophila dorsalis, Silo piceus, Polycentropus irroratus, Crunoecia irrorata. Elterjedtebb fajok: Orthotrichia angustella, Brachycentrus subnubilus, Ceraclea riparia, Oxyethira flavicornis.
Lepkék (Lepidoptera)
A Dráva-sík lepkefaunája igen hiányosak ismert; főleg a molylepkékről tudunk keveset.
Fontosabb nagylepke fajok: magyar színjátszó lepke (Apatura metis), sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax), apáca púposszövő (Furcula bicuspis), C-betűs aranybagolylepke (Lamprotes c-auerum), Perizoma sagittata, kis apollólepke (Parnassius mnemosyne), fakó gyöngyházlepke (Clossiana selene), farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) Thersamonia dispar hungarica.
Gyakoribb fajok: kis színjátszólepke (Apatura ilia), nappali pávaszem (Aglais io), atalanta-lepke (Vanessa atalanta), fecskefarkú lepke (Papilio machaon), kardoslepke (Iphiclides podalirius), törpeszender (Proserpinus proserpina), díszes medvelepke (Arctia festiva), kis rókalepke (Aglais urticae), nagy rókalepke (Nymphalis polychloros).
Ritkább fajok: díszes tarkalepke (Euphydryas maturna), Neptis hylas aceris, fekete szemeslepke (Minois dryas).
Kétszárnyúak (Diptera)
A terület kétszárnyú faunája kevéssé ismert.
A szúnyogalkatúak közül tömegesen fordul elő: gyötrő szúnyog (Aedes vexans), oldalfoltos szúnyog (Aedes sticticus), foltos szúnyog (Culex modestus). A bögölyök (Tabanidae) közül hazánkban egyedül itt él a Pangonius pyritosus. Gyakori fajok: esőthozó pőcsik (Haematopota pluvialis), marhabögöly (Tabanus bovinus), lóbögöly (Tabanus bromius), közönséges pőcsik (Chrysops caecutiens). Ritka fajok: Chrysops rufipes, Hybomitra tropica. A zengőlegyek (Syrphidae) két leggyakoribb faja: háromöves pihelégy (Volucella inanis), kétöves zengőlégy (Chrysotoxum bicinctum). A rablólegyek (Asilidae) családjában a vércselegyek közül Magyarországon csak itt él a Cyrtopogon lateralis. Gyakori a homoki farkaslégy (Philonicus albiceps). A fürkészlegyek (Tachynidae) közül viszonylag sok alföldi faunaelem: Aphria longirostris, Hemida vitatta, Atylostoma tricolor.
Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Közel félezer fajukat mutatták már ki, de távolról sem mondható el, hogy valamennyit ismernénk már.
A hangyák közül gyakori? erdei vöröshangya (Formica rufa), fekete lóhangya (Camponotus vagus), fekete fahangya (Lasius niger). A fullánkosok közül Magyarországon még csak innen ismert: az útonálló darazsak (Pompilidae) családjába tartozó, ritka Anoplius alpinobalticus, a Nomada posthuma és a Deinoplus exignus. A poszméhek közül gyakori a kövi poszméh (Bombus lapidarius), igen ritka a Bombus haematurus.
A méhek leggyakoribb családjai: ősméhek (Colletidae), bányászméhek (Andreüdae), földiméhek (Melittidae), karcsúméhek (Halictidae). Ritkább családok: művészméhek (Megachilidae), bundásméh (Anthophiridae), szociális méhek (Apidae).
Halak
A Drávából 57 halfajról van adat, ezek közül 53 bizonyított. Ezeket tipikus élőhelyük szerint csoportosítjuk:
Pelagofil fajok
garda (Pelecus cultratus), amur (Ctenopharyngodon idella), fehér busa (Hypotltalmiclatys molitrix), pettyes busa (Aristichtltys nobilis), angolna (Anguilla anguilla);
Litofil fajok
sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario), sziválványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss), dunai galóca (Hucho hucho), domolykó (Leuciscus ceplaalus), balin (Aspius aspius), lapos keszeg (Abramis ballerus), bagolykeszeg (Abramis sapa), szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), paduc (Citondrostoma nasus), pataki szajbling (Salvenilus fontinalis), pénzes pér (Thymallus thymallus), márna (Barbus barbus), magyar bucó (Zingel zingel), német bucó (Zingel streber), gyöngyös razbóra (Pseudorasbora parva) leánykoncér (Rutilus pigus virgo) – a Duna vízrendszerében endémikus alfaj;
Fitolitofil fajok
nyúldomolykó (Leuciscus leucascus), jász (Leuciscus idus), bodorka (Rutilus rutilus), küsz (Alburnus alburnus), dévérkeszeg (Abramis brama), vágódurbincs (Gymnocephalus baloni),