bélyegkép|jobbra|Sénéchal egy 1455-ből származó kártyalapon Sénéchal (középkori latinsággal senescalcus, a latin senes és az ó-német scalc összetételéből), szó szerint legidősebb szolga, átvitt értelemben udvarmester vagy udvarnagy. A sénéchali cím Franciaországban valószínűleg a majordomus (maire du palais) címet pótolta, amely I. Lothár király ideje óta örökössé vált az Anjou grófok családjában.
Története Maga a sénéchal cím a Frank Birodalomban alakult ki, a Karoling korban, az udvari feladatok differenciálódása nyomán. A cím birtokosa eredetileg az utazó királyi udvartartás élelemellátásáért volt felelős, azonban ez a fő étekfógói tisztség később országos hatáskört kapott, hatásköre számos egyéb feladatkörrel kibővült. A korai feudális francia államban a sénéchal az udvartartás vezetőjéből általános királyi helyettessé fejlődött, ő felelt a királyi hadak vezetéséért, valamint bíráskodási feladatkört nyert.
II. Fülöp Ágost király 1191-ben eltörölte az örökletes sénéchali méltóságot. Ezt követően az újonnan meghódított területek (például Anjou, Maine, Poitou, Saintogne, Touraine) élére sénéchalokat nevezett ki legfőbb törvényszéki bírákként.
Források
Külső hivatkozások EtymologyOnline Sénéchal angol nyelven Dictionnarie général de la Politique Sénéchal francia nyelven
Kategória:Középkor Kategória:Méltóságok
nl:Baljuw