William Ewart Gladstone (Liverpool, Anglia, 1809. december 29. – Hawarden Castle, Wales, 1898. május 19.) angol liberális politikus, az Egyesült Királyság miniszterelnöke négy alkalommal (1868–1874, 1880–1885, 1886, 1892–1894).

Pályafutását tory képviselőként kezdte. A Liberális Párt (Liberal Party) egyik alapítója, 1867-től vezetője. Három évtizedig az ő és a konzervatív párti Benjamin Disraeli rivalizálása határozta meg a brit politikai életet. Gladstone nevéhez fűződik a titkos szavazás bevezetése és a választójog kiszélesítése.

Élete Ifjúkora, családja és tanulmányai Gazdag kereskedő negyedik fiaként született, öt testvére volt. Tanulmányait a hagyományos brit elitképzőkben, Etonben (1821–1827) és Oxfordban (1828–1831) végezte. Az egyetemen klasszika-filológiából és matematikából egyaránt a legjobbak közé tartozott.Marjie Bloy: William Ewart Gladstone (1809–1898)

1839-ben feleségül vette a walesi whig báró, Sir Stephen Glynne lányát, Catherine-t, aki édesanyja révén rokoni kapcsolatban állt a befolyásos Grenville családdal is. A párnak nyolc gyermeke (négy fiú és négy lány) született. Házasságuk hatvan éve alatt Gladstone minden politikai eseményt megbeszélt feleségével, s nem volt olyan útja, amelyről ne számolt volna be levélben.

Pályakezdése Politikai pályafutása 1832 decemberében kezdődött, amikor Newark konzervatív képviselőjeként bejutott a parlamentbe. Első, 1833. júniusi felszólalásában a rabszolga-felszabadítás ellen szónokolt, védelmébe véve édesapjának a Nyugat-Indiák cukornádültetvényein lévő érdekeltségeit. Szónoki képességeinek köszönhette, hogy Robert Peel első kormányában helyettes államtitkárként szolgálhatott a gyarmatügyi hivatalban.Gladstone életrajza a brit Miniszterelnöki Hivatal oldalán

Első miniszterelnöksége Első kormányát 1868-ban alakíthatta meg. A következő évben megszüntette a protestáns ír egyház kiváltságos helyzetét, és vagyona egyharmadát jótékony célú és oktatási intézmények támogatására fordította. Az 1870-ben elfogadott földtörvény az ír bérlők helyzetét volt hivatott javítani, ez azonban nem járt sikerrel. A kormány 1874-ig megvalósított reformjai közé tartozott az egyházak támogatásának önkéntessé tétele, a választások titkosságának biztosítása és az elemi iskolák országos hálózatának kiépülése.A hosszú 19. század rövid története. Szerk.: Bebesi György. Comenius, Pécs, 2005. 144. o.

Második miniszterelnöksége

Az 1880-as választás több szempontból is mérföldkőnek számít: egyfelől Gladstone személyében – a midlothiani kampány során – először járt be egy jelölt korteskörutat, másfelől szinte kizárólag külpolitikai témákban mérkőztek meg egymással a felek. Gladstone – ellentétben Benjamin Disraelivel – elvetette a reálpolitikát, szerinte a hatékony külpolitika csakis az erkölcsön alapulhat. Ennek megfelelően az angol diplomácia számára a keresztényi erények követését és az emberi jogok tiszteletben tartását jelölte meg elsőrendű célként. Az európai erőegyensúllyal szemben a nagyhatalmak szövetségét, közös cselekvését szorgalmazta.Henry Kissinger: Diplomácia. Panem–Grafo, Budapest, 1998. 153–155. Alapelveit már 1876-os, The Bulgarian Horrors and the Question of the East című, 200 ezer példányban megjelent pamfletjében kifejtette, amelyben minden egyén és nép számára szabadságot követelt, Európa államait pedig felszólította, hogy vessenek véget a törökök „sátáni orgiájának” Bulgáriában.Ormos Mária – Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás, 1814–1945. Osiris, Budapest, 1998. 156. o.

Választási győzelme után két évig a pénzügyminiszteri és az alsóházi vezetői teendőket is ellátta.Gladstone-összeállítás Országos Hirlap, 1898. május 20. 3. o. 1881-ben új földtörvényt fogadtatott el az ír parasztság megsegítése céljából. Az 1884-ben megszavaztatott harmadik választójogi törvény pótolta az 1867-es, Disraeli-féle második némely hiányosságát. Mindenekelőtt újraosztottak 138 helyet a londoni, skót és ír választókerületek között. A vidéki háztulajdonosok és a minimum egy éve ott élő, legalább tíz fontot fizető bérlők körének bevonásával kétmillió falusi dolgozó jutott választójoghoz. A reform eredményeként 36 millió állampolgárból 5,6 millió felnőtt férfi (az angolok kétharmada, a skótok háromötöde) szavazhatott, de 40%-uk és a nők továbbra sem voltak jogosultak erre.A hosszú 19. század rövid története. Szerk.: Bebesi György. Comenius, Pécs, 2005. 144–145. o.

1885 nyarára Gladstone népszerűsége alaposan megcsappant, miután az angol csapatok nem tudták megmenteni a mahdista felkelők által Kartúmban körülzárt Gordon pasát. Kormánytöbbsége végül a szeszes italokra kivetendő adóról szóló vita során fogyott el.

Harmadik és negyedik miniszterelnöksége Fél évvel később harmadszor is a miniszterelnöki székbe ülhetett. 1886. április 8-án beterjesztette a Home Rule-t, az önálló ír parlamentről szóló törvényjavaslatot, amelyet júniusban 341 : 311 arányban elutasított az alsóház. Gladstone nemsokára ismét lemondott, és a felkínált grófi címet is visszautasította.

Az ellenzék vezére maradt egészen 1892 augusztusáig, amikor negyedszer is megkapta a kormányalakítási megbízást. Az ír önkormányzati törvényt végül hosszas viták után 1893. szeptember 1-jén elfogadta az alsóház. Egy héttel később azonban a felsőház elsöprő többséggel elutasította a reformot. Gladstone a továbbiakban már nem szólt bele érdemben az eseményekbe, 1894 tavaszán végleg visszavonult a politikai élettől.Gladstone életrajza A Pallas nagy lexikonában

Utolsó éveit Walesben töltötte, felesége családjának egykori kastélyában érte a halál 1898. május 19-én. A Westminster-apátságban temették el. Az utolsó jelentős liberális politikus volt az Egyesült Királyságban, aki többszörösen is miniszterelnök tudott lenni, mielőtt a megalakuló Munkáspárt erőre kapott a 20. század elején.

Tudományos munkái, esszéi Fiatalkorától érdeklődött a teológiai és egyházpolitikai kérdések iránt. E tárgyban közölt első művét (The State in Its Relations with the Church, 1838) Thomas Babington Macaulay olyan próbálkozásnak tartotta, amely nem elsősorban a benne foglaltak, hanem a szerző nyilvánvaló tehetsége miatt érdemel figyelmet.Thomas Babington Macaulay: Gladstone on Church and State Longman, Brown, Green, and Longmans, London, 1851. 70. o. 1840-ben jelent meg a Church Principle Considered in Their Results. Gladstone figyelemmel kísérte az első vatikáni zsinat lefolyását, és több pamfletben (The Vatican Decrees in their Bearing on Civil Allegiance: A Political Expostulation, 1874; Rome and the Newest Fashions in Religion, 1875; Vaticanism, an Answer to Reproofs and Replies, 1875) is síkraszállt a lelkiismereti szabadság mellett és a pápai csalhatatlanság dogmája ellen.

Kedvelt költője volt Homérosz, életéről és koráról több könyvet publikált: a Studies on Homer and the Homeric age 1858-ban, a Homeric synchronism: an enquiry into the time and place of Homer 1876-ban látott napvilágot.Gladstone-összeállítás Országos Hirlap, 1898. május 20. 2–3. o. E művei már keletkezésük idején is ódivatúnak hatottak, eredményeit többnyire kortársai sem vették komolyan.John W. Cousin: A Short Biographical Dictionary of English Literature Ignotus így minősítette tudományos és esszéírói munkásságát a Nyugatban: „Gladstone nagy volt, mikor költségvetési beszédet mondott, középszerű volt, mikor teológiáról írt és dilettáns, mikor Homéroszról.”Ignotus: Irodalmi céh-rendszer Nyugat, 1911. 5. sz. 503. o.

1859-ben az Edinburgh-i Egyetem első rektora lett, 1877-ben pedig éppen Disraelit váltotta a Glasgow-i Egyetem rektori székében. 1873. május 21-én a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta.A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–Zs). Főszerk.: Glatz Ferenc. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 2003. 1460. o.

Személyisége, kortársai róla Híresen erkölcsös életet élt. 1840-től kezdve – még miniszterelnöki éveiben is – rendszeresen járta London utcáit, hogy a prostituáltakat rávegye foglalkozásuk megváltoztatására. Szabadidejében szívesen olvasott, énekelt, és kedvelt időtöltései közé tartozott a favágás is. Utóbbival kapcsolatban terjedt el az a tréfa, hogy ez az a miniszterelnöki tevékenység, amely semmiféle haszonnal nem jár a nemzetgazdaság számára.

Rajongói „a nép Vilmosának” nevezték, vagy egyszerűen a GOM (grand old man 'nagyszerű öreg') rövidítéssel jellemezték, amelyet Disraeli szerint God's only mistake-ként (azaz 'Isten egyetlen tévedéseként') kellett volna feloldani.Peter Elson: Gladstone bicentenary project will link Christian and Islamic faiths A konzervatív pártvezér érzelmeiről mindent elárul sokat idézett bonmot-ja: „Ha Gladstone a Temzébe esne, az balszerencse lenne. Ám az lenne az igazi sorscsapás, ha ki is húznák onnan.” Disraelihez hasonlóan Bismarck kancellár is megvetette Gladstone-t: tehetségtelen politikusnak, szenteskedő szélhámosnak tartotta, aki csupán a szónoklás terén jeleskedik. (Gladstone számára viszont Bismarck volt a „gonosz megtestesülése”.)Henry Kissinger: Diplomácia. Panem–Grafo, Budapest, 1998. 147., 155. o. Viktória királynő egyszer így fakadt ki miniszterelnökéről: „Úgy beszél hozzám, mintha egy népgyűlés lennék!”

Emlékezete A Royal Historical Society 1998-ban, halálának centenáriumán emlékére Gladstone-díjat alapított olyan angol nyelven megjelent történelmi témájú könyvek számára, amelyek alapvetően nem a brit történelemmel foglalkoznak, és szerzőjük első önálló könyvének számítanak.Gladstone Prize a Royal Historical Society oldalán (hozzáférés: 2017. augusztus 27.)

Képgaléria

Jegyzetek

Források Beksics Gusztáv: Gladstone és a keleti válság. Tanulmány az angol külpolitika változásának okairól Franklin Társulat, Budapest, 1880 Marjie Bloy: William Ewart Gladstone (1809–1898) John W. Cousin: A Short Biographical Dictionary of English Literature Gladstone életrajza a brit Miniszterelnöki Hivatal oldalán Gladstone életrajza A Pallas nagy lexikonában Gladstone-összeállítás Országos Hirlap, 1898. május 20. A hosszú 19. század rövid története; szerk.: Bebesi György. Comenius, Pécs, 2005 Henry Kissinger: Diplomácia. Panem–Grafo, Budapest, 1998 Ormos Mária – Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás, 1814–1945. Osiris, Budapest, 1998 Oxford Guide to British and American Culture. Szerk.: Jonathan Crowther. Oxford University Press, Oxford–New York, 1999

További információk

György Endre: Emlékbeszéd Gladstone W. E. akadémiai tagról; Akadémia, Bp., 1899 (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek) Thomas Macaulay: Gladstone az egyház és az állam viszonyáról; ford. Tankó Béla; Kókai, Bp., 1911

Kategória:Az Egyesült Királyság miniszterelnökei Kategória:Angol teológusok Kategória:MTA-tagok Kategória:1809-ben született személyek Kategória:1898-ban elhunyt személyek Kategória:A Westminsteri apátságban eltemetett személyek Kategória:Liverpooliak Kategória:Az Egyesült Királyság pénzügyminiszterei Kategória:A Liberális Párt (Egyesült Királyság) tagjai Kategória:Az Egyesült Királyság parlamentjének tagjai Kategória:Konzervatív Párt (Egyesült Királyság) tagok